az azóta eltelt több mint 110 esztendő pedig meglehetősen kevéssé volt dokumentált. Ebből is fakadt a negatív hangok jó része. Az elmúlt két évben végzett kutatásokból és a megkezdett munkálatok során azonban több fontos részlet is kiderült a múltból.
Például arról az 1978-ban befejeződött átalakításról, amely alig-alig ismert a közvélemény előtt, pedig a mostani műszaki és művészeti beavatkozások egy jelentős része az akkori szakszerűtlen megoldások miatt vált szükségessé – mondta a főépítész. Kifejtette: „1968 és 1978 között próbálták felújítani a székesegyházat, mert akkorra kritikus állapotba került az épület a le- és beázások következtében. A beruházás költségvetése azonban folyamatosan csökkent, ami meg is látszik a minőségen. Az átfestést nem restaurátorok, festőművészek végezték, hanem kisipari szinten oldották meg egy erős anyagi kényszer mellett, az eredmény így a székesegyházhoz méltatlan lett”. Ezzel együtt – folytatta – ezeket a rétegeket is megvédik azzal, hogy
egy kőszínű védőréteggel vonják be a falakat,
tulajdonképpen „konzerválják” őket. Így akár a szakszerűtlenül átfestett „eredeti” vagy az 1907–10-es festés is vizsgálható, rekonstrukcióként visszaállítható lesz.
A Szent Mihályt ábrázoló színes üvegablak pedig a második világháború után megsemmisült, az új az eredetihez hű módon készül el.
A szakember összegzése szerint jelenleg értékőrzés történik, megvédik a falfelületeket, a templomot a hozzá méltó állapotba hozzák, és ennek során, a vádakkal szemben, semmilyen műemléki érték nem vész el. A székesegyház a nagycsütörtöki liturgiára ismét megnyitja a kapuit a hívek előtt, egyedül az altemplom helyreállítása marad hátra, ez várhatóan 2025-re készül el.