Így gondolkodik egy jobbos és egy balos újságíró a háborúról és a médiáról – vitaest

A vitára való hangolódásképpen a hallgatóság mindjárt az elején megtudhatta, hogy mit is gondol egymás lapjáról a két fél.

Olvas-e Mandinert a 24.hu újságírója?

Szilvay Gergely azt mondta, rendszertelenül ugyan, de olvassa a 24.hu-t, többet, mint a 444-et vagy a Telexet, és az az alapvető élménye a portállal kapcsolatban, hogy az általa elfogadhatóbban, „kevésbé posztmodern módon” értelmezi a világot, mint például a Telex. A lapot egy olvasmányos, baloldali portálnak tartja, amely „többnyire méltányos”.

Nagy József úgy fogalmazott, a Mandinert ritkán olvassa, de az ő benyomása az, hogy a lap egyoldalú metszetét mutatja a világnak. Ezt Szilvay visszautasította, jelezve, a Mandiner arra törekszik, hogy minden oldal véleményét láttassa, olyannyira, hogy a megjelenő álláspontok miatt egyesek már-már túlságosan is baloldalinak tartják a portált.

Háború vs. sajtó – mit gondolnak az újságírók?

Magáról az orosz–ukrán háborúról és annak sajtóbeli tálalásáról szólva Szilvay arra a furcsaságra hívta fel a figyelmet, hogy „radikálisan nem tudunk semmit” a háborúról: arról sem, hogy a harctéren mi történik, ahogyan arról sem, hogy az oroszok mit akarnak pontosan, s ugyanez elmondható az amerikaiakról is.
24.hu-s kollégája a válaszát arra hegyezte ki, hogy a magyar kormány háborúval kapcsolatos magatartását bírálja, azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyfolytában

azaz nem a Nyugattal tart. „Lehet bírálni azt a közösséget, amelynek tagjai vagyunk, de itt nem pusztán erről van szó, hanem arról, hogy a nettó belpolitikai érdekek miatt a magyarok áthangolása zajlik a Nyugat ellen, az oroszok melletti szimpátiát, a Kelet felé fordulást pedig turbózzák” – fogalmazott. Azt azonban hozzátette, hogy bár a jelenleg hatalmon lévő politikai kurzust bunkónak tartja, a legkevésbé sem vonzza őt az impotens, balfék ellenzék sem.
Szilvay szerint valójában nem Nyugat–Kelet-konfliktusról van szó Magyarország esetében, hanem Nyugat–Nyugat közöttiről, ami abból fakad, hogy a magyar kormány a régi Nyugat-képhez ragaszkodik, nem ahhoz, amilyen arcát manapság mutatja a Nyugat.

Ki ellenőrzi a tényeket?

A média állapotáról, a megjelenő tartalmak ellenőrzéséről szólva a Mandiner főmunkatársa arra a jelenségre mutatott rá, amelynek szülőföldje az Egyesült Államok, de Magyarországon is felbukkant már, jelesül az önmagukat tényellenőrzőknek nevező weboldalak megjelenése, mint például a hazai lakmusz.hu. Az ilyen honlapok jellemzően politikusi nyilatkozatok igazságtartalmát ellenőrzik, de Szilvay szerint nem pusztán ezt teszik, hanem egy erős narratívát is adnak a munkájuknak, vagyis a fő baj az ilyen „tényellenőrzők” önképével van.

Nagy ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy őt a lakmusz.hu nem érdekli, az azonban igen, hogy a 24.hu szerkesztősége komolyan szabályozza a leírt tartalom valódiságának ellenőrzését, s ha valaki megszegi az előírásokat, azt, helyesen, szerkesztőségi retorzió éri.

A média átalakulásáról szólva az újságíró arról is beszélt, hogy bár sokszor mondták a történelemben, hogy a kép átveszi az uralmat az írás felett, az írott szöveg végül sosem tűnt el, sőt azt tapasztalja, hogy az emberek mostanság elolvassák még a hosszabb interjúkat is. A finanszírozás kérdésében viszont pesszimista, ami azzal függ össze, hogy viszonylag kevesen olvasnak közéleti tartalmat, ráadásul „2010 óta az összes pénzcsap elzáródott a nem fideszes sajtó felé”.

S nincs persze médiafinanszírozással kapcsolatos vita, ahol ne kerülne szóba Soros György neve, akivel kapcsolatban Szilvay megjegyezte: nem egy magyarországi specifikum, hogy „nem kedvelik őt” a jobboldali médiában, az Egyesült Államokban a jobboldali média „körülbelül ugyanolyan szinten szidja Sorost, mint a hazai”.

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton