Lisztkukac, vándorsáska, házi tücsökpor – jól kifőzte Brüsszel, mit kéne ennünk

Január közepén mondta ki az áment hivatalos értesítőjében az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság: darált tücsök is mehet az élelmiszerekbe. Pékárukba, tésztákba, gabonaszeletekbe, kekszekbe, szószokba, burgonyatermékekbe, levesporokba, illetve csokoládétermékekbe. (Hogy csökkentsék a hús- és tejtermékek termelését.)

Miként jutottunk el a tücskökig?

Mielőtt nekiesnénk a Bizottságnak, le kell szögezni, a darált tücsök ügye hosszú utat tett meg az uniós bürokrácia útvesztőin. Egy éve arról írt a Magyar Nemzet, a lisztbogár lárva és a vándorsáska mellett felkerült a házi tücsök is a kereskedelmi forgalomba hozható, ehető rovarfajok listájára. Még egy évvel korábban arról érkezett hír, hogy az Európai Unió új élelmiszerként zöld utat adott az első rovarfaj – a lisztbogár lárvájának, tehát engedélyezte a lisztkukacnak a bejegyzését és forgalomba hozatalát. 2021 őszén jött a második rovar: az afrikai vándorsáska. (A tücsök, valamint a sáska élelmiszerként történő nyilvántartásba vételét öt évvel ezelőtt egyébként egy holland cég, a Fair Insects kezdeményezte.) Most pedig a tücsök.

Óriási biznisz a rovarfogyasztás

Miért volt ennyire fontos ez a holland vállalatnak? A szaktárca (és -hivatal) Mandiner.hu-nak adott válasza magyarázatot adhat.

Mint az Agrárminisztérium részéről fogalmaznak, az elmúlt években növekedett a kereslet az új fehérjealternatívák iránt, ezáltal növekedésnek indult a rovar alapú élelmiszerek fejlesztése is. „Azonban, mivel ez a szektor nemrég indult fejlődésnek, és formálódás alatt áll, viszonylag sok a feltáratlan terület benne, ezért mélyreható piaci és üzleti elemzések nem elérhetőek” – írja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és az Agrárminisztérium.

Mit jelent a növekedés? A Global Market Insight (piackutató vállalat) jelentése szerint az ehető rovarok piaca 47 százalékos emelkedést fog mutatni 2019 és 2026 között;

A szaktárca és a Nébih is hozzáteszi, a legtöbb ezzel foglalkozó cég az Egyesült Királyságban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Finnországban, illetve Dániában található. 2020-ban például az európai rovarvállalkozások többsége (60 százalék) hazai piacon értékesítette termékét.

De nem csupán az igény magas az új fehérjealternatívák iránt. A bizniszben természetesen van még egy bizniszelem. Mégpedig az, hogy az Unióban kiadott eddig kiadott engedélyek (szárított lisztkukac, keleti vándorsáska, házi tücsök, részben zsírtalanított házi tücsök por, alombogár lárva) mindegyike adatvédelem alatt áll, ami azt jelenti, hogy a kérelmezők öt évig (!) kizárólagos forgalmazói lehetnek a termékeknek. Kivétel, ha egy későbbi kérelmező a védelem alatt álló adatokra való hivatkozás nélkül vagy az eredeti kérelmező beleegyezésével engedélyt kap az új élelmiszer forgalmazására. Más forgalmazók csak új engedélyezési eljárás sikeres lefolytatását követően hozhatják forgalomba a terméket, hívja fel a figyelmet a Nébih.

Veszélyes-e az entomofágia?

Adódik a kérdés: hordoz-e bármi veszélyt az entomofágia (rovarfogyasztás)? A válasz: nem. Az új élelmiszerek engedélyezésnek nagyon szigorú kritériumai vannak, amelyeket uniós jogszabályok írnak elő. Ezek alapján a Bizottság csak akkor engedélyezhet egy új élelmiszert, ha az nem jelent kockázatot az emberi egészségre nézve.

(A rovaroknál például nem kell tartani a zoonózistól, a fertőző betegségek állatról emberre terjedésétől. Az viszont veszélyforrás lehet, ha egy fertőzött kullancs, légy kerül a „levesbe”. Ergo: szabadban befogott rovarokat nem ajánlott elfogyasztani.)

Az engedélyt pedig az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos értékelése alapján, valamint az EU tagállamok támogatása vagy kifogása alapján adja ki a Bizottság.

Így idehaza is megjelenhet az üzletekben és az élelmiszerekben összetevőként a lisztkukac, az afrikai vándorsáska, vagy a házi tücsök, mivel az új élelmiszerként nyilvántartásba vett termékek az unió valamennyi tagállamában forgalmazhatók.

Fontos: Magyarország nem tartja indokoltnak a rovarok élelmiszerként történő fogyasztását az EU-ban, hiszen komoly fehérjehiány nincs,

***

Appendix

Mit gondolnak a magyarok? Egy, a Nébih 2016-os, rovarfogyasztásra irányuló felmérése szerint a fogyasztók kevesebb mint 5 százaléka fogyasztana szívesen rovarokból készült ételt, 70 százalékuk viszont határozottan elzárkózik a lehetőségtől, amiből arra lehet következtetni, hogy a rovarfogyasztás nem fogja felváltani a magyarok étkezési tradícióit.

Mégis, évről évre előkerülnek olyan cikkek, amelyek nem feltétlenül e szándéktól vezérelve (hogy megforduljon a trend), de indirekt módon azért reklámozzák a rovarfogyasztást.

Rövid keresgélés az entomofágiára, és rá is bukkanunk Szabó Mariann, a Bogárétel Alapítvány elnökének interjújára (24.hu).

Szabó ugyanazzal indokolja a rovarfogyasztást, mint a Bizottság: tehát a fenntarthatósággal. „Miközben egy kiló marhahús előállításához huszonkétezer liter vízre van szükség, egy kiló tücsökfehérjéhez elegendő egyetlen liter víz is. Rövid a rovarok életciklusa, vannak fajok, amik csak hét napig élnek, azaz nagyon rövid idő alatt képesek fehérjét előállítani. Emellett sokkal kedvezőbb a takarmány-hasznosulásuk, és a takarmányból konvertált fehérje is jó minőségű – nagyon kedvező a zsírsavak összetétele: tele vannak Omega-3-mal és többszörösen telítetlen zsírsavakkal” – mondja.

Miket evett eddig?

Bár szárított formában nem annyira kedveli a rovarokat, mert azokat liofilizálják, vagyis szárítva fagyasztják; illetve a klasszikus csótány sem jött be neki annyira, mert allergiás rá a Bogárétel Alapítvány elnöke.

És hogy áll neki a főzésnek? „A csigákhoz hasonlóan itt is fontos az etetés, hiszen a béltartalom a rovarokban marad, nem lehet őket egyesével kibelezni. Purgálni kell a rovarokat – legalább három napig olyan élelmiszerrel etetni, ami kitisztítja a bélrendszerüket. Ezekkel az élelmiszerekkel ráadásul befolyásolhatjuk az étel későbbi ízét: a lisztkukacnak például fahéjas almát szoktam adni, és így átveszi a fahéj ízét a húsa is. Vagy ha, mondjuk, rizzsel etetjük a csótányokat, semlegesebb ízük lesz – meséli az interjúban Szabó –. Én elpusztítom a rovarokat, hogy ne élve főzzem őket – el is másznak, és amúgy sem szép látvány. Úgy kezdem, hogy lefagyasztom, huszonnégy órán át hagyom a mélyhűtőben. De azért volt olyan extrém eset, hogy a lisztkukac még huszonnégy órás fagyasztás után is mozgott. Az elkészítés pedig nyilván attól függ, hogy milyen rovarról van szó. Mondjuk egy lisztkukacot nem állunk neki panírozni.”

Nyitókép: AFP