A sorosozó, globalistázó „szuverenista” jobboldal a globalizáció és a nagytőke aktív támogatója, kiszolgálója
Nos, ezek a konteók és alternatív történelmek pontosan erre lettek kitalálva és gyártva.
Legalábbis ezt állítja egy új tanulmány, melynek szerzői egy új, fagyűrű alapú hidroklíma-rekonstrukció segítségével vontak le következtetéseket.
Az 5. és a 21. század közötti kárpát-medencei klíma közötti érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet Journal of Roman Archaeology című folyóirat.
A lapban megjelent tanulmány – rakéta.hu nevű honlap idéz – szerint a 430-450 közötti években bekövetkezett súlyos szárazság megváltoztatta az életformát a Római Birodalom keleti határvidékein, ezért a hun törzseknek „új stratégiákat kellett kidolgozniuk a gazdasági nehézségek leküzdésére”. A Cambridge-i Régészeti Tanszékének társigazgatója, Susanne Hakenbeck és a Cambridge-i Földrajzi Tanszék vezetője, Ulf Büntgen ezeket a következtetéseket egy
A fenti módszer segítségével sikerült adatokkal szolgálni az elmúlt 2000 év klímaváltozásairól, mely alapján a a mai Magyarország területén a 4. és az 5. században szokatlanul szárazak voltak a nyarak – mint az utóbbi években –, és
A következmények: a Duna és a Tisza környékén visszaeshetett a termőföldek területe, és megcsappantak a legeltetésre alkalmas területek is.
A keleti nép a kutatók szerint fennmaradt csontvázak izotópos analízise alapján pedig a hunok a klímaváltozásra migrációval, valamint a táplálkozásuk megváltoztatásával válaszolt, továbbá lecserélték a politikai és társadalmi berendezkedésüket is, amely a rablóhadjáratokban csúcsosodott ki.
A tanulmány rámutat arra is, hogy a hunokat azért tartják sokan már eleve erőszakos barbároknak, mert a róluk fennmaradt feljegyzéseket a római elit azon tagjai írták, akiknek sem a hunokkal, sem a határ menti eseményekkel nem volt igazán tapasztalatuk. A kutatók szerint viszont a történelmi források alapján a hun diplomácia elképesztően összetett volt. Kezdetben ez kölcsönösen előnyös együttműködést jelentett a rómaikkal, melynek eredményeként a hun elit réteg is meggazdagodott. Ez az együttműködés azonban véget ért a 440-es években – ekkor indultak a rendszeres fosztogatások a római területek ellen. A tanulmány alapján a 447-ben, 451-ben, valamint 452-ben történt legpusztítóbb hun betörések egybeestek a Kárpát-medencét sújtó legszárazabb nyarakkal. Ekkor Attilának, valamint a hun előkelőségeknek aranyra volt szüksége, hogy kifizesse a harcosait, valamint szavatolja, hogy a hun elitréteg lojalitása is megmaradjon
„Az éghajlat megváltoztatja a környezet által nyújtott lehetőségeket, és ez arra készteti az embereket, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek befolyásolják gazdaságukat, valamint társadalmi és politikai szervezetüket. Az ilyen döntések nem mindig tűnnek racionálisnak, és a következményeik sem feltétlenül sikeresek hosszú távon. Ez a történelmi példa azt mutatja, hogy az emberek összetett és kiszámíthatatlan módon reagálnak az éghajlati stresszre, és hogy a rövid távú megoldások hosszú távon negatív következményekkel járhatnak” – fogalmazza meg véleményét az egyik szerző, Susanne Hakenbeck.
Nyitókép: Mandiner-archív