Nagy-Magyarországgal a háta mögött váltaná le Gyurcsányt Abd El Rahim Ali (VIDEÓ)
Bejelentkezett egy félig egyiptomi ifjú DK-s titán: megpuccsolná Gyurcsányt.
Nem csak az országot sebezte meg, a baloldal hitelességét is padlóra küldte 2006 véres ősze. Gyurcsányék a szabadságharc ötvenedik évfordulóján rontottak rá saját népükre.
Furcsa kísérletbe fogott Friderikusz Sándor: podcast-oldalán sorra rakja ki az őszödi beszéd kiszivárgását, illetve az abból kerekedő botrányt „megmagyarázó” 2006-os egykori tévéműsorait. Ezekben annak idején felvonultatta a balliberális értelmiségi és szakértői holdudvar színe javát, akik különböző okfejtések mentén kívánták igazolni, hogy a demokráciára a kormányt hiteltelennek és alkalmatlannak tartó Fidesz, no meg a Gyurcsány Ferencék ellen tüntető tömegek jelentik a veszélyt, míg a kampányban még száguldó gazdaságot ígérő, később megszorítások sorát foganatosító baloldali kabinet a garanciát Magyarország sikerére.
Az MSZP és az SZDSZ lelepleződött hazugságai után az akkori miniszterelnök már a teljes politikai spektrumot nevezte hazugnak, s asszisztált ehhez az úgynevezett holdudvar is, köztük maga Friderikusz. A műsorokból
Miközben a médiában egy bátor reformer alakját rajzolták meg, aki szembeszáll a csőcselékkel és bírja a nemzetközi szervezetek bizalmát, addig a valóságban a rendszerváltozás óta nem látott politikai botrány, bizalmi és morális válság bontakozott ki. Ennek csúcsát pedig a 2006. október 23-i események jelentették. Addigra napi szintűvé váltak a kormány elleni békés és agresszív demonstrációk Budapest utcáin, a rendőrség pedig nem tudott úrrá lenni a helyzeten.
Ebben a kaotikus állapotban érkezett az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója, melyet a sors fintoraként a kommunista utódpárti kabinet szervezhetett meg. A miniszterelnök, oldalán az egykori elnyomó rezsim egyik kiemelt szereplőjének unokájával, szemben a társadalom többségével, külföldről hívott politikusok garmadájával közösen emlékezett a kordonok mögött. A Kossuth téren ehhez a tüntetőket is el kellett távolítani, mint utóbb a bíróság kimondta, jogellenes módon.
A délután folyamán aztán
Amennyire lehet, a történteket több jelentés és dokumentumfilm is feltárta, köztük a néhai Balsai István által összeállított, 2011-es dokumentum. Ebből kiderül: bár a nagygyűlés szervezői mindent elkövettek ennek megakadályozására, a két tömeg összekeveredett. Majd következett az oszlatás.
A Balsai-jelentés szerint ugyanakkor az „erőszakos tömeg mozgásának szándéka olyannyira nyilvánvaló volt és olyan súlyú rendőri mulasztások történtek, amelynek alapján megalapozottan feltehető, hogy a tömegoszlatást vezető rendőri vezetők nem gondatlanságból, vagy egyszerű szakmai tévedésből, hanem magatartásuk következményeit előre látva, annak a tudatában cselekedtek, hogy ezzel a békés állampolgárok gyülekezési jogát korlátozzák”.
De megverték a Fidesz parlamenti képviselőjét, Révész Máriuszt is.
Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász tavaly októberi cikkében rámutatott: a 2006. október 23-i oszlatásokban részt vevő rendőrök egyike sem viselt azonosító jelvényt, bár a rendőrök azonosíthatóságának követelményét az Alkotmánybíróság egy 2000. évi határozatában már kimondta. Az intézkedés alá vont állampolgárnak ugyanis jogos érdeke az, hogy a hatósági fellépés időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő azonosságával, egyediségével. Az állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való joga csak így garantálható.
Azon a véres napon a legtöbb személyi sérülést a nem rendszeresített fegyverből fejmagasságban kilőtt gumilövedékek maradandó szemsérülésekkel is járó használata okozta. A legsúlyosabb sérültek egyike, a maradandó szemsérülését követően munkahelyét elvesztő és lélekben összeomló Csorba Attila évekkel később önkézzel vetett véget életének, vagyis a rendőrterrornak közvetve halálos áldozata is volt.
Gumilövedék alkalmazása a rendőrségi törvény szerint csak végső lehetőségként, felfegyverkezett tömeggel szemben lett volna lehetséges. A Balsai-jelentés megállapította, hogy a 2006. október 23-i tömegoszlatáskor használt fegyverek és gumilövedékek nem minősültek rendszeresített eszköznek. A békés tüntetők ellen bevetett fegyverek közül jogszerűen nem lett volna alkalmazható a gumilövedékek kilövésére szolgáló IZS–27-E (billenőcsövű), illetőleg Bajkal MC–21 (félautomata) típusú sörétes fegyver, sem a hozzájuk tartozó 12/70 8,4 mm-es és 12/70 17,5 mm-es gumilövedék.
De jogellenes volt az eszközök használatának módja is. Egy 17,5 mm-es lövedék arcba, lágy részre lőve még negyven méterről is komoly sérüléseket okozhat, de a tizenöt-huszonöt méterről leadott lövések fejre célozva alkalmasak az élet kioltására, számos esetben pedig maradandó fogyatékosságot okoztak.
A jelentés szerint Gyurcsány, valamint az oszlatási műveleteket a Kossuth térről irányító, később kitüntetett Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány folyamatos telefonos kapcsolatban állt egymással. Arra, hogy milyen tartalmú utasítás hangzott el e beszélgetések során, sosem kapunk már választ. Azt azonban tudjuk, hogy a napjainkban
A brutális és véres nap nyomán később számos eljárás indult, ám politikai szereplőket nem sikerült felelősségre vonni, ahogy a rendőrségi vezetők is megúszták a történteket. A példátlan – érdekes módon a Nyugat által nem különösebben kifogásolt – eseménysorozat teljesítette ki az őszödi beszéd botránya nyomán kirobbant legitimációs válságot, a baloldal támogatottsága azóta sem heverte ki azt a gyalázatot, amit egy ország át-, békés állampolgárok agyonverése jelentett. Bár vannak ma is olyanok, élükön nyilván Gyurcsány Ferenccel, akik mentegetik a történteket, 2006 ősze megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. Legalábbis jó érzésű demokraták számára.
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt