Furcsa kísérletbe fogott Friderikusz Sándor: podcast-oldalán sorra rakja ki az őszödi beszéd kiszivárgását, illetve az abból kerekedő botrányt „megmagyarázó” 2006-os egykori tévéműsorait. Ezekben annak idején felvonultatta a balliberális értelmiségi és szakértői holdudvar színe javát, akik különböző okfejtések mentén kívánták igazolni, hogy a demokráciára a kormányt hiteltelennek és alkalmatlannak tartó Fidesz, no meg a Gyurcsány Ferencék ellen tüntető tömegek jelentik a veszélyt, míg a kampányban még száguldó gazdaságot ígérő, később megszorítások sorát foganatosító baloldali kabinet a garanciát Magyarország sikerére.
Az MSZP és az SZDSZ lelepleződött hazugságai után az akkori miniszterelnök már a teljes politikai spektrumot nevezte hazugnak, s asszisztált ehhez az úgynevezett holdudvar is, köztük maga Friderikusz. A műsorokból
csak úgy sugárzott az elfogultság és elfogódottság az őszödi „igazmondó” mellett, s részletesen kifejtésre került az „utcai politizálás” minden hátulütője is.
Miközben a médiában egy bátor reformer alakját rajzolták meg, aki szembeszáll a csőcselékkel és bírja a nemzetközi szervezetek bizalmát, addig a valóságban a rendszerváltozás óta nem látott politikai botrány, bizalmi és morális válság bontakozott ki. Ennek csúcsát pedig a 2006. október 23-i események jelentették. Addigra napi szintűvé váltak a kormány elleni békés és agresszív demonstrációk Budapest utcáin, a rendőrség pedig nem tudott úrrá lenni a helyzeten.
Ebben a kaotikus állapotban érkezett az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója, melyet a sors fintoraként a kommunista utódpárti kabinet szervezhetett meg. A miniszterelnök, oldalán az egykori elnyomó rezsim egyik kiemelt szereplőjének unokájával, szemben a társadalom többségével, külföldről hívott politikusok garmadájával közösen emlékezett a kordonok mögött. A Kossuth téren ehhez a tüntetőket is el kellett távolítani, mint utóbb a bíróság kimondta, jogellenes módon.