Arra is kitért, hogy mint háborús gyerek gyakran mondta minderre: „de legalább nem lőnek”. „Sajnos már ez sem igaz a közelünkben, és ki tudja, meddig igaz nálunk” – folytatta.
Ezek után felelevenítette saját háborús emlékeit: elmondta, hogy többek között látott meggyilkolt, katonaszökevénynek bélyegzett fiatalembert, ő maga hamis papírokkal bujkált, az egyik legkedvesebb osztálytársát pedig a nyilasok lőtték le a nyílt utcán. „A háború után, annak fényében már minden ráadás volt, az életünk 1945-től a mai napig csont nélküli” békében telt el – jegyezte meg Szinetár Miklós.
Szinetár Miklós életét a televíziózás, a zenés színház és a tanítás határozta meg. Az Operaházzal, ahol ő volt a legfiatalabb művész és a legöregebb igazgató, a mai napig töretlen a kapcsolata, négy rendezése szerepel a repertoáron.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás