„Amikor megbeszéltük ezt az interjút, Ön részben nagyon szomorúnak, részben azonban kifejezetten felpaprikázottnak tűnt. Feltűnő volt mind a kettő, nem ezt szoktuk meg egy diplomatától, még akkor sem, ha már visszavonult diplomatáról van szó. Ők is arról ismerszenek meg, hogy érzelemmentesen tudnak megnyilvánulni. Mi történt, hogy kibillent ebből az állapotából?
Végre sok időt töltöttem otthon, Magyarországon. És sajnos olyan dolgokat tapasztaltam, amelyek mélyen megérintettek. Legelsősorban, meg kellett állapítsam: ha Orbán Viktornak az a célja, hogy alvajáró állampolgárai legyenek, akkor lassan eléri. Merthogy az volt a benyomásom, mintha a társadalom nagyobb része le lenne szedálva. Az emberek tanácstalanok, dühösek, s vannak, akik néha ugyan felhorkannak, de egészében véve a társadalom »zombiként« viselkedik. Ennek a tetején pedig ott ücsörög egy olyan gazdasági és politikai elit, amelyik mintha »be lenne szívva« – már elnézést a kifejezésért. Tudja, még mit tapasztaltam? Például azt, hogy próbáltam nézni a nézhetetlen magyar nyelvű televízióban a politikai beszélgetéseket, és meg kellett állapítanom, hogy azok egészen egyszerűen semmiről nem szólnak. Nem más, mint csupán egy belterjes, befelé néző valami, ami kizárólag arról szól, hogy magukkal vitatkoznak, és kreálnak újabb vitalehetőséget az újabb TV szereplésre.
Ez azért így tömören lehangoló. Semmi pozitívum?
Valóban nagyon lehangolva és igen szomorúan jöttem el ezúttal Magyarországról, ahol igyekszem sok időt tölteni, amennyire munkám engedi. Egyetlenegy – mondjuk kicsit – pozitív dolgot tapasztaltam, ami azért őszintén, nem is annyira pozitív: az emberi érintkezések kezdenek hasonlítani a Kádár-korszakéra. Vagyis amikor az emberek idegenekkel beszélnek és túljutnak az első óvatosságon és fenntartáson – mint régen, ez most is tapasztalható –, akkor megnyílnak, és kiderül, hogy az átlagemberek között megint sokkal tisztességesebb és korrektebb az egymás közti bánásmód. Talán erősödik a szolidaritás. Mint régen. Ezt tapasztalatam például a villamoson utazva, a boltban, a piacon. És külön meg kell említeni a pozitívumok között azt az elképesztő erőfeszítést az egészségügyben, az idősek otthonában, amit az orvosok, ápolók tesznek. Ők azok, akik a nagy nehézségekkel küszködő egészségügyi rendszert egyben tartják. Ez kifejezetten megható és tiszteletre méltó volt a számomra.