Százmilliós telekbiznisz Angyalföldön, bónusz fakivágással

Nemrég kétségbeesett lakók jelzésére bejártuk Angyalföld egy kellemes, újépítésű házakkal tarkított háztömbjét, ahol a négy-hatemeletes társasházak egy korábban technikailag beépíthetetlen, nagyrészt önkormányzati tulajdonú területet fogtak közre, amelyen 10-15 jókora fa lombkoronája szolgáltatta az árnyat és a frissebb levegőt az azt körbefogó épületek lakóinak.

A területet – amely a Béke utca és a Fáy utca sarkán található, keletről pedig a Párta köz határol – korábban ráadásul a tulajdonos, a fővárosi önkormányzat döntése alapján nem volt eladó. Így a beruházó, amikor felhúzta a környező társasházakat, magabiztosan mondhatta: nem eladható, nem beépíthető a terület, ergo a zöld kilátást és a levegőt nem veszélyezteti semmi. Sokan ennek megfelelően vásároltak itt lakást borsos, millió fölötti négyzetméteráron, főleg kisgyerekes, fiatal párok. Mint lapunknak elmondták, szeretik a friss levegőt, a házak közötti hézagnak, mint légfolyosóknak köszönhető légmozgást, hiszen ez jóval egészségesebb közeg a csemetéknek, és a fákon költő madarakat is jobb megfigyelni, „mint a szomszéd fürdőszobaablakát”.

Most azonban úgy tűnik, minden hamarosan megváltozik körülöttük, miután az önkormányzat eladta a 26337/2 helyrajzi számú telket, majd ezt követően a kerület módosította a Kerületi Építési Szabályzatot (KÉSZ), így – miután a hozzávásárolt, korábban beépíthetetlensége miatt kisértékű /4-es telekkel egyesítették – létrejött egy komoly értékű építési telek.

Majd az angyalföldi önkormányzati Tervtanácson – amely a lakók érdekére való tekintettel az egészet megakadályozhatta volna – csont nélkül átment látványterv, amely a fák kivágása mellett egy hatszintes jókora társasházat jelent, illetve beépítésre kerül a nyeles telek korábbi „nyele” is, ami egy valamivel több mint négyméteres szélességű légfolyosó volt, amely biztosította a légmozgást a házak között; ráadásul a korábban napfényes lakások egy részét is durván leárnyékolja.

Komoly panaszuk volt a lakóknak, hogy minderről senki sem egyeztetett velük: sem az érdekeiket elvileg képviselő kerületi önkormányzat, sem a főépítész, aki semmitmondó levéllel rázta le az egyik érdeklődő lakót.

S persze attól is tartanak, hogy jelentős mértékben csökken a lakásuk értéke mindemiatt, holott sokan hitelre, CSOK és egyéb állami támogatásokkal vették a lakásokat, vagyis hosszú távon képzelték el itt az otthonukat.

Természetesen mi is megkerestük a kerülti önkormányzatot és a főépítészt, akik több kérdésünkre hárítólag válaszoltak, elsősorban a Kormányhivatalra mutogatva (ezek előző cikkünk frissítésében olvashatók), azonban arra nem kaptunk választ, mennyiben összeegyeztethető fák kivágása Tóth József polgármester kerület zöldügyekkel kapcsolatos kommunikációjával. Miben más ez, mint a sok szempontból hasonló, általa hevesen támadott Dagály uszodával szembeni beruházás, tett bármilyen lépést arra vonatkozólag, hogy a benapozási és egyéb fontos szempontok itt is érvényesüljenek, illetve próbált bármilyen módon egyeztetni az érintett társasházak lakóival. Ahogy a főépítész asszony részére küldött kérdések – a telekösszevonással nem magyarázható – javarésze is, vagyis, hogy egyeztette-e a lakókkal a Kerületi Tervtanács a látványterveket, mielőtt elfogadta(!), illetve, hogy milyen módon tervezik pótolni a kiesett zöldterületet.

Ugyanakkor a lakók arra is felhívták a figyelmünket, hogy érdemes lenne utánajárni, hogyan került magánkézbe a /2-es, vagyis a nagyobbik telek, és milyen anyagi következményekkel járt ez.

Kecskeméti tanyáról százmilliós telekbizniszig

Kis kutakodás után kiderült, a természetben a Fáy utca 69. szám alatt található ingatlan egy volt abból a tizenháromból, amely miatt maga a Fővárosi Közgyűlés által az úgynevezett Városháza-ügy miatt létrehozott vizsgálóbizottság is vizsgálódott. A /2-es ingatlanra, vagyis a nagyobb méretű nyeles telekre, amely önkormányzati tulajdonban volt, értékbecslést is kértek, ezt abban a formában nettó 84 millió forintra becsülték fel, ami kétmilliós eltéréssel, de megfelel a bruttó eladási árnak. A vevő a STARHOUSE IMMO Kft volt a fent jegyzett jutányos áron; ennek ügyvezetője az akkor harmincéves D. Kitti volt,

A STARHOUSE IMMO-tól aztán a Home Forever Ingatlanforgalmazó Kft. vette meg az ingatlant. Ez a cég aztán hozzávásárolta a /4-es elszigetelt, ezáltal beépíthetetlen telkecskét (egyébként a később az OPTEN adatai alapján adhatósági végrehajtás alá is vont INTER-COSMO Kft-től, amelyiknek mintegy hatvanféle tevékenységi köre van kakaónagykereskedelemtől az ingatlankezelésen át a repülőgép ügynöki nagykereskedelméig).

A telkeket a korábban említett módon egyesítette a cég, s kész látványtervvel kérte ki a helyi önkormányzat tervtanácsának véleményét, amely jóváhagyta azt, településkép-védelmi eljárást nem indított, egyszóval zöld utat adott az egésznek.

Hogy végül meg is akarják-e építeni a jókora épületmonstrumokat, vagy inkább továbbadnak jó áron a telken, nem tudni: egy kísértetiesen hasonló (méret, építési övezet, bontandó családi ház, elhelyezkedés) ingatlant hirdettek júniusig 320 millió forintért, majd a hirdetést archiválták; a lakók informálisan úgy értesültek, ha sikerül megkapni rá az építési engedélyt, az ára felkúszhat 400 millióig is. Ennyit tesz, ha a KÉSZ szerint telekalakításhoz kötött beépíthetőség teljesül: vagyis

– aki nem a fővárosi önkormányzat, amelyik nettó 86 millióért eladta, s nem is a kerületi, amelyik nem gördített akadályt a beépítés elé. A Tervtanács ugyanis nem élt a lehetőséggel, hogy figyelembe vegye a lakók érdekeit.

Az pedig továbbra is érdekes, a KÉSZ módosításakor honnan gondolták az illetékesek, hogy ezt a két telket össze fogják vonni: a KÉSZ-t ugyanis úgy módosították, hogy az ide szánt épület immár befelé is szabad volt benyúlnia – ezt korábban a környező épületek közelsége miatt már nem lehetett; a módosítással elárult ez az akadály.

Fűvel, fával

Zárójeles megjegyzés, de

mint amilyeneket most figyelmen kívül hagynak. Mint egy lakó megjegyzi, Tóth József polgármester élhetetlen, kicsi lakásokról beszélt, most mégsem zavarta a tervtanácsot ugyanez a beékelődő „nyél-lakások” esetében; a Dagály kapcsán a környéken élők semmibevételéről és a befektetői profitmaximalizálásról beszélt, de mikroklímát is emlegetett egy üres, fátlan, murvás területen, míg a mostani beruházásál 20 évnél idősebb fák kivágása ellen sem emelt kifogást; akkor a baloldali képviselőtestület az Alkotmánybíróságig ment jogorvoslatért. Az indoklás éppen ez volt: biztosítani a környező lakók egészséges környezethez való alkotmányos jogát – de most a jelek szerint már korántsem ez a helyzet.

A zöldszempontokról is kiemelten beszéltek például a Népszavának, ironikus módon most is ott árválkodik néhány fa a szóban forgó ingatlanok környékén – a meglévők kivágása kapcsán, illetve a zöldterület pótlására vonatkozó kérdésünkre a kerületi polgármesteri hivataltól azonban sajnos nem kaptunk választ (részletesen korábbi cikkünk végén olvasható a reakciójuk). Elméletileg zöldtetőket kapnak az új épületek, ám ez legfeljebb a szabályozásnak való megfelelésben segít, a lakók közérzetében biztosan nem.

Ami a fővárosi álláspontot illeti a fák kivágásáról, érdemes felidézni a főpolgármester, Karácsony Gergely szavait a közelmúltból: „Budapest megvédi az erdőit, Budapest megvédi a fáit” (a „kormányzati tarvágások” kapcsán); Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes „klímasemleges, zöld szigetként” beszélt a belvárosról, mondván azért költözött a budai (mellesleg egyetlen kormánypárti vezetésű) XII. kerületbe, mert zavarta, hogy „kevés a park, a játszótér, babakocsival alig lehet elférni a járdán és nagyon szennyezett a levegő”, mi több, éppen a fakivágások szigorítása, zöldtömeg növelését célzó rendelet kidolgozását szerette volna megkezdeni úgy, hogy többek között a VI., a VII. vezetőivel, és pont Tóth Józseffel, a XIII. kerület polgármesterével dolgozna ki közösen ilyet. Mindkettejüknek írtunk, hogy megtudjuk, mi a véleményük a Fáy utcánál tervezett beruházásról.

Emellett természetesen megkerestük a fővárosi vagyonkezelőt is, mégis miért inkább eladták 86 millió forintért azt a telket, amit négyzetméter-arányosan számolva – a környéken nem is kimondottan drágán – 200-250 milliós áron vesztegetnek most, hogy a beépítés akadálytalanul megtörténhet; ha már mindenképpen további beépítéseket támogatnak, miért nem tettek azért, hogy ez az értéknövekmény a fővárosi polgárokat szolgáló költségvetést gyarapítsa, és ne egy vagy több magáncég bankszámláját.

Egymásra mutogatás

Csütörtöki megkeresésünkre végül kedden kaptunk választ a sajtóosztályról; válaszukban közölték, hogy „a XIII. kerületi 26337/2 helyrajzi számú telek már 2015. előtt is szerepelt a BFVK Zrt. Közszolgáltatási Szerződésének II/6. mellékletében a Feldolgozásra, hasznosításra, értékesítésre kijelölt ingatlanok között.”, kiemelve, hogy az értékesítésekről a Fővárosi Közgyűlés szavaz. A továbbiakban listázzák az ismert tényeket (egy érdeklődő volt, a Starhouse Immo Kft., minimális vételáron vette meg, a dokumentumok elérhetőek róla, stb.). Így konkrét kérdéseinkre ebben az esetben sem kaptunk érdemi választ. De volt itt még valami!

Azt is írták, fontosnak tartják megjegyezni, hogy „bár annak tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat volt, de az, hogy arra mit és hogyan lehet építeni, egyes telekhatárokat hogyan lehet módosítani, a XIII. kerületi Önkormányzat hatásköre, mert az illetékes kerület testülete hozhat döntést a helyi építési szabályzattal kapcsolatban”.