Budapestből is lehet Bucsa – lengyel konzervatív médiavezér üzenete a magyarokhoz

Írta: Tomasz Sakiewicz

A szerző a Gazeta Polska hetilap, a Gazeta Polska Codziennie napilap és a Telewizja Republika főszerkesztője, valamint Lengyelország legnagyobb konzervatív médiacsoportjának vezetője

Veszélyhelyzet

Ez év február 24. óta Ukrajna és Oroszország háborúban áll egymással, egy hadüzenet nélkül indított háborúban, amelyet Moszkva a második világháború legkegyetlenebb eseményeire emlékeztető agresszor teljes elszántságával folytat. Azonban ez a háború nem csak Oroszország és Ukrajna között zajlik. Következményei és a Kreml céljai sokkal messzebbre mutatnak. Az agresszor célja a Varsói Szerződés határaiig terjedő szovjet birodalom és befolyási övezet újjáépítése, amibe talán csak Kelet-Németország nem tartozna bele. 

Hiba lenne Vlagyimir Putyint egy olyan őrültnek tekinteni, aki kicsúszott az európai vagy akár az orosz elit ellenőrzése alól.

amelynek következő szakaszai az uralkodó ideológia hatáskörének újabb bővülései által terjeszkedtek: a rusz földek, a pravoszláv és szláv területek, végül pedig az internacionalizmus fővárosának számító Moszkva egyesítését. Oroszországnak a Szovjetunió felbomlása után vissza kellett húzódnia a rusz területek egyesítője eszméjét védelmező szintjére, azonban ha ez az eszme megvalósul, úgy fog terjeszkedni, mint ahogy a múltban már megtörtént. 

Példátlan kegyetlenség 

Az orosz imperializmust a nemzetközi normák semmibe vétele, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásának teljes hiánya és a megszállt lakossággal szembeni példátlan kegyetlenség jellemzi. Ez a kegyetlenség saját polgárait sem kíméli, és nem csak akkor, ha fellázadnak, hanem akkor is, amikor a birodalmi célok elérése érdekében a hatalom engedelmes eszközeivé válnak. Vlagyimir Putyin egy televíziós műsorban azt mondta, hogy Oroszország azzal lesz határos, akivel akar, ami azt jelenti, hogy valójában saját maga szabja meg birodalma határait. Oroszország egyben saját normáit is meghatározza, figyelmen kívül hagyva a civilizációnk által ismert minden normát. Az Ukrajnában zajló háború alatt megtapasztaltuk mindazt, amit a történelemkönyvekből a háborús bűnök borzastó leírásaként ismertünk: a civilek tömeges népirtását, nők és gyermekek megerőszakolását, válogatott kínzásokat, polgári objektumok, köztük kulturális és vallási emlékek megsemmisítését, a legszegényebb országok éhezéssel való zsarolását. 

Mindez az „orosz világ” (russzkij mir) keretében zajlik, és minden, a Kreml érdekszférájába kerülő ország területén megvalósulhat.

Fenyegetések és szándékok 

Az Orosz Föderáció évek óta a közép-európai országok megtámadására képezi ki hadseregét. E gyakorlatok részeként a közeli szomszédok elleni nukleáris csapásra is készülnek. Csak Königsbergben (Kalinyingrád) több száz, a térségünkre irányított és bevetésre kész nukleáris robbanófej van. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy Oroszország soha, semmilyen körülmények között nem veti be ezeket a fegyvereket. Akkor fogja bevetni őket, ha arra a következtetésre jut, hogy a válasz túl gyenge lenne, a saját oldalán keletkező veszteségek pedig elfogadhatók lesznek.

Tomasz Sakiewicz

E hideg számítás szerint Moszkva számára több százezer saját polgárának feláldozása nem jelent nagy gondot. Az Ukrajna elleni teljeskörű háború elindítása után elillant a számos európai fővárosban táplált illúzió, hogy Oroszország nem fog átlépni bizonyos határokat. Természetesen ennek a háborúnak teljesen máshogy kellett volna alakulnia. A Kremlnek alárendelt vezérkari tisztek szerint Kijevnek három nap alatt, egész Ukrajnának pedig legkésőbb két héten belül el kellett volna esnie. Hatalmas hibákat követtek el az ukrán hadsereg, de saját haderejük megítélésében is. Azonban ezek a hibák nem változtatnak azon a tényen, hogy Oroszországnak olyan tervei voltak és lehetnek továbbra is, hogy Ukrajnát egészen a lengyel és a magyar határig szállják meg. Az ukrán hadsereg példátlan ellenállásának és néhány nyugati ország segítségének köszönhetően ezek a tervek ma már nem tűnnek túl reálisnak. Azonban léteznek ilyen tervek, mint ahogy

Hogyan állítsuk meg a gonoszt?

Az olyan országok, mint például Lengyelország, Magyarország vagy Litvánia ma szerencsésebb helyzetben vannak, mint az elmúlt évszázadokban, mivel Ukrajnában feltartóztatták a Moszkva felől érkező támadást, ahol épp Oroszország kivérzése zajlik. Biztonságunk garantálása szempontjából még fontosabb tényező, hogy tagjai vagyunk a világ legerősebb védelmi paktumának, az Észak-Atlanti Szövetségnek. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy Moszkva ezeket az országokat is támadja. Az Afrikából és Ázsiából érkező migránsok ezreit kihasználó, a lengyel határ ellen folytatott fehérorosz támadás, a folyamatos kibertámadások, a lengyel delegáció, köztük Lech Kaczyński elnök kiiktatása Szmolenszkben, valamint a néhány évvel ezelőtt a Cseh Köztársaságban történt terrortámadásokhoz hasonló események, mind egy háború – ha nem is teljeskörű háború – képét festik, amely megfelel az orosz vezérkari főnök, Geraszimov által kidolgozott doktrínának.

Azonban képesek vagyunk olyan válaszlépéseket adni, hogy országaink területe ne legyen kitéve a közvetlen támadás veszélyének és minimalizálhassuk a veszteségeket. Azonban veszteségek, legalábbis a gazdaságot érintő költségek nélkül nem lehet válaszlépéseket adni. A válaszadás elmaradása pedig megnöveli szabadságunk védelmének árát. A válasz a mi szabadságunkért is harcoló Ukrajna maximális támogatása és Oroszország teljes elszigetelése lehet. Meggyőződésem, hogy ez megakadályozza a konfliktus átterjedését más országokra. 

Hogyan ne essünk Oroszország csapdájába?

Az a meggyőződés, hogy bármely szomszédos államnak jó kapcsolatai lehetnek Moszkvával, rosszul végződhet ezen országok számára, amikor Oroszország többé nem érdekelt a jó kapcsolatokban. A grúzok és a moldávok már meggyőződhettek erről. Moszkva számos országot belecsalt az energiafüggőség csapdájába, köztük Lengyelországot is, melynek vezetése egészen 2014-ig (a kelet-ukrajnai háború kitöréséig) nem vette észre az Oroszország felől érkező hatalmas fenyegetést. A 2015-ös választások után radikális változás következett be Varsó politikájában, melynek köszönhetően Lengyelország ellenállt az energetikai zsarolásnak. A legtöbb európai országnak ez még nem sikerült. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne semmit tenni. A nyugati civilizáció elég erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy rövid időn belül leváljon az orosz energiáról. Ennek feltétele az együttműködés és a segítségnyújtás a legnehezebb helyzetben lévők számára. Lengyelországból és egyéb országokból gáz- és olajvezetékeket lehet elvezetni például Magyarországra.

Az elmúlt néhány évben az orosz diplomácia több országnak, köztük néhány lengyel politikusnak is felajánlotta Ukrajna felosztását, aminek célja nem csak a Kreml ukrajnai tevékenységének legitimációja volt, hanem az is, hogy megfossza ezeket az országokat a nemzetközi jogot tiszteletben tartó államok státuszától, ezáltal pedig a jövőben megkönnyítse Oroszország számára az agressziót. Szerencsére senki sem élt ezzel az ajánlattal. Oroszország azonban továbbra is keresni fogja a hasonló jellegű jogsértések lehetőségét, a mi felelősségünk pedig, hogy ne engedjük, hogy ezt a játékot folytassa. 

Európa, és különösen a mi régiónk, legújabb történelmünk döntő pillanatához érkezett. Rajtunk múlik, hogy megerősödve jövünk-e ki belőle. Ma Ukrajna saját nemzete és államisága szabadságáért, identitásának megőrzéséhez való jogáért küzd. Ezek az eszmék mindig is összekötötték a lengyeleket és a magyarokat. Ezekre az eszmékre építhetjük fel a közös Európát. Túl sokat fizettünk a szabadságért ahhoz, hogy valaki elvegye tőlünk.