„Megvédtük a szabadságunkat, megvédtük a gyermekeinket!” – Rétvári Bence a választásról

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Rétvári Bence parlamenti államtitkár, a KDNP alelnöke.

***

Választásértékelő interjúsorozatunk összes eddigi megszólalója azt mondta, hogy nem számított a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmére. Ön lehet az első, akit nem lepett meg az eredmény.

Velem sem fog indulni ez a sor…

Voltak olyan napok vagy hetek, amikor úgy gondolta, akár komoly vereség is lehet a dologból? Az ellenzéki előválasztás után érezhetően megtorpantak kissé a kormánypártok.

Az előválasztás adott egy lendületet a baloldalnak, de ez az eredményhirdetés után pár hét alatt el is illant. A választóik aktívabbak lettek, de a politikusokból hiányzott az egység, a közös célok és értékek,

Mögöttünk viszont ott volt egy karakteres nemzeti jövőkép és 12 év teljesítménye.

Nehéz volt a baloldal kampányát megérteni, hiszen ott abból űztek versenyt, hogy ki tudja jobban és válogatottabban megsérteni a magyar embereket. Egymást érték a vállalhatatlan kijelentések, és természetesen ezeket soha nem követte bocsánatkérés. És a végén még háborúba is sodorták volna az országot, katonák és fegyverek küldésével.

Tényleg el tudja képzelni, hogy belesodródtunk volna a háborúba ellenzéki győzelem esetén?

A baloldal számára elképzelhetetlen, hogy valaki nem a nagyhatalmakhoz mérten alakítja ki az álláspontját, hanem a nemzeti érdek alapján. Ez nekik szélsőséges EU-ellenesség.

Mi már a háború előtt is békepártiak voltunk, és a háború kirobbanása után is azok vagyunk. Ők viszont semmilyen nemzeti akaratot nem tudtak és nem is tudnának képezni. Most már mindenki láthatja, hogy Magyarországon nem lehet választást nyerni külföldről importált álláspontokkal. Vagy bárki emlékszik olyan esetre, amikor egy magyar baloldali kormány konfliktust vállalt Brüsszelben, New Yorkban, vagy bárhol a világban a magyar érdek mellett? És látott már valaki olyan békét, amit fegyverszállításokkal értek el?

Már 2018-ban is sokan mondogatták, hogy „túlnyerte magát a Fidesz”. Ön hogyan értelmezi ezt a megjegyzést?

A nagy különbség azt mutatja, hogy az emberek jónak ítélik meg a kormány teljesítményét, és nagyon veszélyesnek tartanák a baloldal hatalomra kerülését. Valóban ritka zsinórban négy ilyen mértékű győzelem, ráadásul válságok, járvány és külföldi beavatkozási kísérletek közepette. Nem a véletlennek köszönhető, hanem az eddigi teljesítménynek és a békepárti politikának, hogy senki nem kapott még ilyen nagymértékű felhatalmazást, mint a Fidesz–KDNP idén.

A biztos többség, a politikai stabilitás viszont az egyik alapja a gazdasági növekedésnek, az egymillió új munkahelynek.

Mit szól a népszavazás érvénytelenségéhez? Lehet kezdeni valamit ezzel az eredménnyel? 

Én a népszavazást politikai értelemben sikernek tartom. Hiába buzdított a teljes baloldal az érvénytelenségre, mégis

1990-ben a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szóló népszavazáson 926 ezer ember értett egyet. 1997-ben a NATO csatlakozással kapcsolatos népszavazáson 3,3 millióan voksoltak egy irányba. 2003-ban az EU tagsággal 3 millió ember értett egyet. 2004-ben a kettős állampolgárságról és a kórházak állami tulajdonban maradásáról szóló népszavazáson 1,9 millió ember döntött ugyanúgy. 2008-ban a vizitdíjról, kórházi napidíjról szóló szociális népszavazáson 3,3 millió ember voksolt egy irányba. 2016-ban a betelepítési kvótát ellenző népszavazáson 3,3 millió ember szavazott egy irányba. Most pedig

A magyar emberek tehát olyan számban erősítették meg népszavazáson a gyermekvédelmi törvényt, amire nem volt még példa a magyar demokrácia történetében. Ez minden demokratát kötelez. A gyermekvédelem kérdését tehát a népszavazáson a magyar emberek jó időre rendezték.

Mindenkinek a gyermeke a legfontosabb, és elfogadhatatlan, hogy a szülőket semmibe véve valakik átneveljék a gyerekeket. Márpedig sok európai országban ma már nyomasztóan rátelepedik a közéletre és a magánéletre is az agresszív LMBTQ-propaganda. Mi megvédtük a szabadságunkat, megvédtük a gyermekeinket! 

Nyilván arra számítottak, hogy érvényes lesz a népszavazás, hiszen ezért dolgoztak. Mit rontottak el?

Nagyszerű eredményt értünk el, hiszen, ismétlem, a rendszerváltás óta soha semmilyen népszavazáson ennyien nem szavaztak egy irányba, mint most. Az emberek akarata világos: a szülők joga a gyermekeik nevelése, meg kell állítani a gyermekekre irányuló agresszív LMBTQ-propagandát az iskolákban, óvodákban és a médiában. 

A természetes jogérzéke szerint jogsértésnek számít az érvénytelen szavazásra buzdítás? A Nemzeti Választási Bizottság összesen 15 civil szervezetre rótt ki bírságot emiatt – a Kúria azonban később úgy ítélte meg, hogy ezek a szervezetek „kampányukkal a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjogukat gyakorolták”.

A balliberálisok és a marxisták régóta élnek abban a tudatban, hogy mivel

A Soros-szervezetek most azért voltak dühösek, mert az erőszakos LMBTQ-propaganda – ami az általuk vallott ideológia, egyben az EU államvallása – láthatóan szűk kisebbségben van itthon. Mivel számszerű többségre esélyük nem igazán lehetett, ezért inkább lenézték azokat, akik számára a gyermekek neveléshez való joga sérthetetlen. 

Máthé Zsuzsa úgy véli: „Akik érvénytelen szavazásra biztattak, azok a 2004. december 5-ei népszavazás ellen hergelők vétségét ismételték meg – külhoni testvéreink helyett ezúttal a magyar gyerekeket árulva el.” Egyetért?

Már megszoktuk, hogy a Soros-szervezetek azért kapják a pénzt, hogy külföldön minél rosszabb színben tüntessék fel hazánkat. A baloldal nagyon ért ahhoz, hogy sértegesse és kioktassa a magyar embereket, illetve azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők.

A véleményszabadság látszólagos hívei képtelenek elviselni, ha mások eltérő véleményt fogalmaznak meg.

Az látszik, hogy

éppen ezért a 2004-es kampányt sosem fogjuk megbocsátani nekik. 

Az NVB szerint Márki-Zay Péter szintén jogsértést követett el, amikor a mozgalmát jelképező kék szalagot – lényegében egy pár centis szövetdarabot – viselve jelent meg a választáson. Nem túlzás ez?

Nem ezen múlt a vége. A választás egyértelmű felhatalmazást adott a Fidesz–KDNP-nek és Orbán Viktornak a kormányzás folytatására. Az emberek világos döntést hoztak arról, hogy a háborúból ki kell maradni, meg kell őrizni Magyarország békéjét és biztonságát.

Immár olyan erős vagyok, hogy semmi más nem méltó hozzám, csak a gyengeség – írja valahol Hamvas Béla. Részben talán egy efféle felismerésből fakadóan érzik úgy egyre többen – rangos politikusok és neves közéleti véleményformálók egyaránt –, hogy a kormánypártoknak lassan meg kéne békélniük az ellenzékkel. Esetleg látja már ennek a kommunikációs – és persze gyakorlati – váltásnak az első jeleit?

Akkor most hallgassuk meg a béke szavait a baloldal vezérétől, Gyurcsány Ferenctől a Parlamentben: „Maguknak nem lesz kegyelem!  Magukat is el fogják vinni! Nem is olyan soká! … Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ.” És emlékezzünk meg arról is, ahogy a rezsicsökkentést vagy minimálbéremelést támadták, a járvány alatt kamuvideóztak, a háborúba pedig fegyvereket és katonákat küldtek volna. 

De bármilyen nagy is a felhatalmazás, az emberek elvárják az alázatot és szorgalmas munkát a megválasztott politikusoktól. Ezt a bizalmat szeretnénk meghálálni. Nekünk nem a baloldali politikusokkal, hanem a választóikkal van dolgunk. Nekik is egy biztonságos és gyarapodó országot kell építenünk.

(Nyitókép: Ficsor Márton)