Mindennél fontosabb, hogy józanok maradjunk — Vidnyánszky Attila a Mandinernek

Mikor értesült Ljubov Nepop budapesti ukrán nagykövet önnek címzett durva hangvételű nyílt leveléről?

Éppen Csák János miniszter úrtól jöttem tegnap az első informális találkozóról, amikor az ön üzenete fogadott.

Találkozott valaha a nagykövet asszonnyal?

Igen, a Váci Dunakanyar Színház egyik előadásán találkoztunk évekkel ezelőtt.

A Nemzeti Színházban április-májusban rendezett Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) ukrán szolidaritási napjára meghívták az ukrán nagykövetet?

Igen, meghívtuk. A követség képviseltette is magát, de a nagykövet asszony nem jött el.

A hvg.hu-n tegnap megjelent nyílt levél előzménye, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad lemondta Valentina Lisitsa oroszbarát ukrán zongorista koncertjét arra való hivatkozással, hogy a zenész május 9-én, a győzelem napján lépett fel az oroszok által elpusztított és megszállt Mariupolban. A hír kapcsán a HÍR TV megkeresésére ön katasztrofálisnak nevezte az esetet, és a Margitszigeti Színház döntését a Nyugaton tomboló téboly, az eltörléskultúra következményének állította be.. Tisztázzuk: ön a koncert megtartása mellett döntött volna Bán Teodóra helyében?

Ebben a konkrét helyzetben én is hasonlóan tettem volna, mint ő, csakhogy én nem a konkrét helyzetre reagáltam, hanem az egész világon elharapódzó folyamattal kapcsolatban; az orosz kultúra eltörlésének szándékával szemben fejeztem ki nemtetszésemet. És ezt tenném bármely más kultúra eltörlésének szándéka kapcsán is.

Mit gondol, vajon történt nyomásgyakorlás Bán Teodórára, hogy lemondja az oroszbarát ukrán zongorista fellépését?

Magyar részről nem tudok ilyesmiről. És

. Magyarországon minden intézményvezető szabadon dönt. Ez biztosítja az intézmények szabadságát, a magyar kultúra sokszínűségét.

Mit szólt az ukrán nagykövet önnek írt nyílt leveléhez? Nem "hatásköri túllépés" egy diplomata részéről megszólítani egy magyarországi színházvezetőt és számonkérni rajta kimondott és ki nem mondott szavait?

A kommunikációnak ez a módja nem visz előre. Felhívhatott volna, beszélhetnénk. Én nyitott vagyok. És a levél hangneme sem mozdítja elő a lehetséges párbeszédet.

A nyílt levél állásfoglalásra szólítja fel önt. Itt az alkalom.

A Nemzeti Színház vezetőjeként én már többször állást foglaltam: ukrán szolidaritási napot rendeztünk a MITEM-en, ahol fellépett a kijevi DAH Színház, amelynek a Nemzeti Színház és én személyesen is segítő kezet nyújtottunk, már akkor, amikor eljöttek Ukrajnából. Levetítettük a Kijevi Nemzeti Színház előadását, akik a háború miatt nem tudtak eljönni a fesztiválra. És

. A kijevi Nemzeti Színház meghívása él, amint mód nyílik számukra, várjuk őket a budapesti Nemzeti Színházba. Fontos elmondanom, 2014 vagyis a MITEM alapítása óta lépnek fel ukrán társulatok a MITEM-en. Én, mint aki Kárpátaljáról származom, és aki Kijevben tanultam, kötelességemnek tartom mindezt. Erre engem nem kell figyelmeztetni. De azt is gondolom, hogy nem szabad megszakítani a kapcsolatot az orosz színházi szakmával.

Ha Ön a békéről beszél, és ennek jegyében orosz művészeket is meghív, azzal a béke orosz változatát támogatja – érvel a nagykövet.

Nagyon nehéz érveket, szavakat találni, amikor háború zajlik, amikor látjuk a borzalmakat, és minden együttérzésünk azoké, akik elszenvedői és áldozatai ennek az iszonyatnak. Mégis mindez arra kell, indítson bennünket, hogy ezekben a háborús és válságokkal teli világunkban ne tetézzük a bajt. Mindennél nagyobb szükség van arra, hogy józanok maradjunk.

A művészet soha nem állt és nem áll a politikán kívül – olvasható a nyílt levélben. Ezt hogy kommentálná?

Ez így van. De mi a művészet felelőssége? Nem tudom, hová vezet az, ha egy kultúrát, egy ország minden polgárát kollektív módon kiközösítünk. Ez rossz emlékeket idéz bennem. Nem lehet egy kultúrát egészében és visszamenőleg büntetni és eltörölni. Ez az a téboly, ami nyugaton történik. Az eltörlés kultúrája lehetetlenné teszi, hogy a múltunkhoz felelősséggel, alázattal viszonyuljunk és árnyaltan szemléljük, hogy abból a jelen kérdéseire higgadtan válaszoljunk, és a jövőre tekintsünk.

Milyen lesz az a világ, amiben tiltólisták határozzák meg a művészeti életet? Vagy listák se lesznek? Hanem azt mondjuk: az orosz művészek nem léphetnek fel! Biztos, hogy ez a helyes út? A világ mely háborús konfliktusainak lesz majd még ez a következménye? Hol vannak a határok? Nagyon nehéz a mai helyzetben érvelni, de határozottan úgy gondolom, hogy nem szabad elvágni a kommunikációt, mert az hosszú időre megszünteti a párbeszéd lehetőségét. A kultúra, a művészet rendkívül sokszínű, a jelenre nagyon érzékenyen reagáló része az életnek. Másként működik, mint a politika, a hatalom. Éppen ez ad lehetőséget arra is, hogy a legsötétebb időkben is árnyaltan lássuk, vizsgálhassuk a világot. Mindenkinek a maga lelkiismeretével kell elszámolnia, az orosz művészeknek is. Ám ha egyoldalúan megszakítjuk a párbeszéd lehetőségét, azzal rosszat teszünk, a jövőt hosszú időre elsötétítjük. És sokkal nehezebb lesz  visszaépíteni a kapcsolatokat, ami pedig elemi érdekünk, érdeke mindazoknak, akik egymás kultúrájából merítünk, és közösen gazdagítjuk a világot. Ebben kell hinnünk.