Kádár mosolya és a sör-virslis rettegés

„Május elsejéről mindig 1957 jut az eszembe. Ezért számomra május elseje nem igazi ünnep. Örökre bemocskolták a bolsevikok, a kommunisták és legvégül Kádár. Azt a virslit a meggyilkolt szabadságharcosok testéből készítették. Az a sör a forradalmárok vére volt. Köszönöm, 2022-ben már megtehetem, hogy nem kérek belőle.

Megnézhető az interneten egy olyan felvétel, amelyen Grósz Károly munkásőrökkel beszélget. A nyolcvanas évek közepén-végén járhatunk, a kedélyesen nevetgélő munkásőrök még láthatóan nyeregben érzik magukat. Körbedongják a királyt. Grósz elmesél egy történetet arról, hogy Londonban járt, ahol a sajtótájékoztatón ügyesen megkerülte az ellenséges kérdéseket. Krassóról beszél, akire a kamera előtt nem akar jelzőket használni, és aki szerinte nem készült fel rendesen. Merthogy nem pontosan idézte, amit Grósz mondott a munkásőrökről. Krassó akkor már Angliában élt, odáig űzte a rezsim. Kiemelt ellensége volt Grószéknak.

Elsőre nem is tudtam eldönteni, mitől viszolyogtam jobban: a nagyképű Grósztól, akinek a vezetése alatt zavartalanul menetelt lefelé Magyarország, vagy az őt körülzsongó munkásőrcsürhétől. Akik jót röhögtek a főnök viccén. »Óriási csend volt, a pali leült, el is rendeztem a Nagy Imrét« – legyintett Grósz, mire a kékruhás kommunisták öblösen felkacagtak. Az internetre feltöltött felvétel ezzel megszakad. Talán jobb is így.”

Borítókép: Fortepan/Szalay Zoltán