„Megpróbáltam nélküle élni. Többször is férjhez mentem, s nem tagadom, közben Gyurit képzeltem oda magam mellé. Aztán egyedül maradtam, s tavaly ő is elveszítette a feleségét. Onnantól egymásba kapaszkodunk…” – mondta a francia–magyar szakos tanárnő. Moldova György mindeközben úgy fogalmazott: mindig is a harmóniát, a szeretetet, a biztonságot kereste.
„A feleségem elvesztése után a sors ajándékának tartom, hogy nem maradtam egyedül. Katalin csodálatos nő és tökéletes társ. Megpróbál vigyázni rám, és hát nem kéne beszélnem erről, mert ez a mi kettőnk magánügye és titka, de mégis örömmel és büszkén mondom, hogy összeházasodunk. Ez lesz életem utolsó esküvője” – mondta az író, aki az interjúban a mai belpolitikai helyzetet sem hagyta szó nélkül, bár erről sokkal borúlátóbban beszélt, mint a házasságáról.
Nem irigylem az átlagmagyart. Annyi gyűlöletet és ellenségeskedést lát, amennyit aligha érdemelt meg.