E szombat estén jobbára angolul beszélő asztalszomszédaink vannak. Hat órát üt a szomszédos Egyetemi templom harangja. Lássuk az étlapot, mely nem bőbeszédű, magyaros és nemzetközi is. Régen ettünk tatár beefsteaket, az Unicum és a száraz Martini után meg is érkezik a végre nem darált, hanem apróra metélt marhahús, vajjal és pikáns zöldségekkel, friss üde ízeket hozva az őszi Károlyi kertbe. Ha mindenáron kifogást keresek, akkor a túl sötétre sütött pirítóst cseréltetem ki a készséges pincérrel.
Megelégedve isszuk a tatárhoz a ház csapolt sörét, s megállapítjuk, soha rosszabb entrée-t, miközben a főételek sorát tanulmányozzuk. Kétféle vega ételt kínálnak, de ezeknél nem időzünk. A szárnyasokat csirke supreme sütőtök mártással, libacomb és libamáj, valamint bőrös kacsamell füge chutney-val és magvas kaláccsal képviseli. Lazac, harcsapaprikás és fogasfilé céklás rizzsel kínálja a halakat, a disznóhúst töltött káposzta reprezentálja, de azt nem kérem, mert holnap otthon készíti nekem a feleségem, s fogadni mernék, hogy ebben nincs két disznófül, míg az enyémben lesz. Végül én a kacsát, feleségem bélszín csíkokat választ vargányás mártással és amint látom, nagy étvággyal fogyasztja, míg én a hibátlan kacsamellet eszem a fügével.
Másfél deci Jandl-féle kékfrankos kíséri a kacsát, kifogástalanul, a mádi furmint feleségem ízlését dicséri – ő pedig választott borát.