Szürreális dokumentumfilm a 444-en: a hajléktalan dolgozik, az általa befogadott transznemű meg streamingel
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A korábban Vay Mártonként ismert újságíró és aktivista szerint nem több lett a transznemű, hanem azok lettek többen, akikből a társadalom nem verte ki a transzneműséget.
A korábban Vay Mártonként ismert újságíró megosztotta, mivel foglalkozik mostanában. Az interjúból kiderült, hogy tevékenysége újabban a feminizmus új irányaiba vezet, azon belül is a queerfeminizmus hazai meghonosításán munkálkodik. A 24.hu-nak elmondta, „ha bevonódsz a feminizmusba, nagyon hamar megérzed, hogy két-három generáción belül még aligha lesznek a nők tényleg szabadok és egyenlőek” – véli az aktivista, aki szerint adott az út az újfajta aktivizmus előtt, „hogy a patriarchátus helyett keress egy legyőzhető ellenséget”.
„Ez a másik feminista lesz, aki, mondjuk, nem a sex work narratívát követi, hanem felszámolná a prostitúciót.
Talán azért, mert a feminizmus inkább gyerekcipőben jár, queerfeminizmus meg szinte nem is létezik,
vagy ki tudja, miért, de ez az egymás nyírása itt még nem olyan erős, mint külföldön. Egyrészt ezért vagyok inkább itthon aktív, másrészt itt még mindig jobb a helyismeretem, és ez fontos” – mondta az aktivista.
A Prizma Közösséget négyen csináljuk, hárman közülünk külföldön élnek, és nagyjából fél éve találtunk egy fiatal srácot Pesten, akit kinevelünk.
Az, amit kényelmes pozíciónak nevez, teszi ezt nekünk lehetővé. Egy viszonylag biztonságos közegben tudunk regenerálódni, élni, van egy olyan munkánk, ami mellett nem kell másodikat meg harmadikat vállalni, azaz nem vagyunk olyan bizonytalanságban, mint itt a legtöbb aktivista: ez teszi számunkra lehetővé, hogy Magyarországra hozzuk vissza a pozitív energiákat azzal, hogy szervezünk egy közösséget” – számolt be a Berlinben élő transznemű aktivista.
A riporter kérdésére, hogy divat-e manapság transznak lenni az aktivista így válaszolt: „Szerintem ez olyan, minthogy most több balkezes van, mint harminc vagy ötven évvel ezelőtt. Nem a balkezesek száma nőtt meg, hanem azoknak a száma, akikből a társadalom nem verte ki a balkezességet.
Apám is balkezes, mégis megtanították jobb kézzel írni. Baromira utálta, de megtanulta, és most már jobbkezesként létezik. Ugyanez van a buzisággal meg a transzneműséggel is.
Több az elérhető információ, ez segít az érintetteknek, hogy tájékozódjanak, megtalálják a helyüket, tehát nagyobb valószínűséggel fogják kidugni a fejüket az ürgelyukból, és ezért a társadalom nagyobb valószínűséggel fogja ezt nekik hagyni”.
Arról, hogy valódi nemváltás nem létezik, itt írtunk. Arról, hogy transznemű gyermekek nincsenek, itt. Az is érdekes, hogy transzneműek százai térnek vissza eredeti nemükhöz, Walt Heyer történetét például itt olvashatja, Jamie Shupe történetét pedig itt.
Fotó: Vay Blanka, Facebook