„Baszjad izüt”-vita: túl sok a hipotézis Vásáry István történész szerint

2021. október 10. 12:01

Az ELTE lapunk által megkérdezett történész professzora szerint nem elég egy félórás előadáson bejelenteni a nyelvemléki „szenzációt”, hanem publikálni kell az eredményeket egy tudományos fórumon, részletesen adatolva és az érveket kifejtve. Hozzáteszi: a tudományos elfogadáshoz vagy cáfolathoz egyaránt idő kell.

2021. október 10. 12:01
null
Kovács Gergő

Nyitókép: Telegdi János Rudimentáinak ábécéje (1598)

 

Fehér Bence nyelvész, a Magyarságkutató Intézet főmunkatársa nemrég bejelentette, hogy egy avarkori, 8. századi tűtartón látható jeleket írásként fejtett meg, a székely írás jeleinek segítségével. Így az általa magyarul elolvasott két szó („baszjad izüt”) lenne a legrégibb magyar nyelvemlék, amely évszázadokkal előzné meg az első nagyobb terjedelmű magyar szórvány emléket, a Tihanyi Alapítólevelet (1055) és az első összefüggő magyar szövegemlékünket, a Halotti Beszédet (1200 k.).

Hogy jobban és több oldalról is megvilágítsuk olvasóinknak a nyelvemlék körüli bonyodalmakat, Fehér Bence megkérdezése után felkértük Vásáry István turkológust, történészt, az ELTE professor emeritusát, az MTA rendes tagját, hogy mondja el véleményét az üggyel kapcsolatban.

A kutató mindenekelőtt leszögezi a tényeket: Fehér Bence a jánoshidai tűtartó magyar olvasatát („baszjad izüt”) először 2020 decemberében megjelent könyvében közölte (A Kárpát-medencei rovásírásosemlékek gyűjteménye I. Budapest, 2020, 104–106. o.). Ahogy említettük a MKI főmunkatársával készült anyagunkban is, Fehér Bence ekkor még óvatosan fogalmazott: „Amennyiben elfogadjuk ezt az olvasatot, jelen pillanatban ez a legkorábbi magyar nyelvű szövegemlék.”

„A tudomány nem így működik”

Vásáry István hozzáteszi: „Fehér Bence érdemi tudományos hozzászólás híján, a »közvéleményhez« fordult, és nyilatkozataival sajtószenzációt keltett. A tudomány azonban nem így működik. Először is egy újdonságnak tartott felfedezés elfogadtatásához idő kell. Nem elég egy félórás előadáson bejelenteni a »szenzációt«, hanem eredményeit publikálni kell egy tudományos fórumon, részletesen adatolva és az érveket kifejtve. Ennek alapján szólhat hozzá egy másik kutató a vélt új eredményhez, akár elfogadva, akár elvetve azt.”

Az ELTE professzora azt is hangsúlyozza, hogy

„egy ilyen, nagy olvasottságot és tájékozottságot igénylő kérdésben ne a zsurnalisztika döntsön, szakértelem híján, pusztán érzelmi és politikai alapon! ”

Úgy folytatja: „Az egyik félnek tetszik az ötlet, mert így a magyarok Kárpát-medencei ittléte a 9. századi honfoglalás előttre kitolható, s így igazolható lenne az ún. kettős honfoglalás, a másik fél pedig a magyar nacionalizmus egy újabb káros és nevetséges megnyilvánulását látja benne. Jelenleg egyik állítás sem igaz, mivel a kérdést nem érzelmi alapon, hanem tudományos érveket és módszereket használva kell eldönteni.”

A neves kutató a médiumok szenzációéhségére is reagál: „Tudom a sajtó szenzációt vár, de ezzel nem szolgálhatok. Természetesen az előadás tudományos fórumon, írásban történt megjelentetése után jómagam és nyilván más kutató is állást fog foglalni a kérdésben.”

Vásáry István szerint Fehér Bencének eredménye publikálását követően

a tudományos közvélemény nagy részét meg kell győznie új feltevése helyességéről.

Addig azonban, ha ez be is következnék, „várnunk kell a »szenzációval«” – fogalmaz.

Vásáry István

 

„Az első lépés a bizonyítás, utána jöhet a cáfolat”

Kérdésünkre, hogy létezik-e tudományos cáfolat az eredménnyel szemben, Vásáry István elmondja, hogy ilyen valóban nem létezik, de

a tudományos elfogadáshoz vagy cáfolathoz egyaránt idő kell.

Hangsúlyozza: „Fehér Bence azt mondja egyik riportjában, hogy állítását »senki nem próbálta vitatni, tehát úgy gondolom, hallgatólagosan a szakma elismerte.« Ez vaskos tévedés, mert a hallgatás önmagában nem jelent egyetértést; az argumentum ex silentióval nagyon óvatosan kell bánnunk. Különben is, az első lépés a bizonyítás, s utána jöhet a cáfolat. A bizonyítással meg bajok vannak.”

A MTA rendes tagja ezt követően részletesebben kifejti szakmai véleményét, amit változtatás nélkül közlünk:

„Az előadás meghallgatása után egyelőre csak azt mondhatom, Fehér Bence nem győzött meg olvasata igazáról. Sok minden kétségessé teszi érvelését, elsősorban az, hogy megengedhetetlenül sok és bizonyíthatatlan hipotézissel él. A székely írás meglétéről először Kézai Simon írt (1280-as évek), biztosan datálható emlékei azonban csak a 15. századból vannak. Milyen prekoncepció alapján alkalmazza a székely ábécé betűit egy 8. századi, avarkori, 5-6 betűs felirat magyar nyelvű elolvasásához? Tán annak bizonyítására, hogy a magyarok már a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében voltak? Ezt bizonyítandó elegendő lehet egy öt betűt tartalmazó ismeretlen alfabétumon írt ismeretlen nyelvű felirat, melynek magyar nyelvű olvasatából mindössze három betűt lehet biztosan a székely ábécé betűivel kiolvasni? Ilyen fokú képzelőerő már meghaladja a tudományos bizonyíthatóság határát. A bizonyítással tehát még adósunk Fehér Bence, annak híján csak egy újabb merész hipotézisnek ítélhetjük kísérletét, amelyekben eddig sem volt hiány” – monda Vásáry István.

A jánoshidai tűtartó (Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásosemlékek gyűjteménye I., Budapest, 2020)

Összesen 129 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
polárüveg
2021. október 10. 23:38
Az ókorban a szkítákat tartották a legrégebbi népnek. A szkíták és testvér -, rokonnépeik ismeretei az állattenyésztésről, földművelésről, kézművességről olyan fokú volt, hogy az stabil jólétet és ebből fakadóan népességszaporulatot hozott. Ezért állandó kivándorlások és visszatérések miatt Eurázsiában és Afrika északi területein szkíta vagy szkíta származású népek vándoroltak az Atlanti- és a Csendes-óceánig egészen a kunok Kárpát-medencébe költözéséig. Nyilván kellett egy nem nagyon változó nyelv, amelyet közvetítésre használtak. Ez csakis szógyökalapú, etimonokkal rendelkező ragozó nyelv lehetett, mert minden más strukturájú nyelv képtelen ezer éveken át fennmaradni. A hivatásos nyelvészet lesöpri az asztalról, pedig igazán hozzáláthatna pl. a magyar-ógörög-etruszk nyelvazonosság hivatalos vizsgálatához. A nyelvi viszonyokról fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy a Kárpát-medence akkori lakossága mellé érkezett Árpád 7 törzzsel, amely 108 nemzetségből állt; és a csatlakozott 3 kabar (a Kazáriából Afganisztánba menekült hazarák önelnevezése Sad-i Qabar - eredeti törzs) törzzsel. Pl. a bükkök, obüoh-k (lásd Bükkszék központjukat) mássalhangzó torlódásos bikkfanyelve nem maradt fenn. Az ubi nemzet Kaukázusoin túl maradt részének utolsó ubi nyelvet beszélője 1992-ben halt meg. De ismertem olyan orvost, aki még az 1980-as években jászul beszélő emberrel találkozott a Jászságban holott a hivatalos nyelvészet ilyenről nem tudott. Nézzük a Kéri-Keszi törzs Kaukázusban maradt részét, a circassi nép nyelvét. Vagy a Kürt-gyarmat törzs Kaukázuson túli Kur folyó mellé visszatérő kurd ágát. A Nyék törzs Kaukázusnál maradt vay-nyakh ágának batsbi (Bács), ingus (önelnevezésük Galgai) és csecsen nemzetségeit. Nem magyarul beszélnek, bár találhatók azonosságok. Viszont Árpádéknak valahogy össze kellett fogni a népet, a törzseket. Haderőt sem lehetett 108, de 7 nyelven sem vezényelni. Vagyis kellett lennie egy mindenki által ismert és használt közös nyelvnek. Lássuk a nyelvtudósok által hülyeségnek tartott japán (önelnevezésük: Vaj-in) nép szavaiból pár magyar szóazonosságot-hasonlóságot: Japánul szülőhaza hon-gakku - magyarul hon. Japánul változtatni kawaru - magyarul kavar. Japánul szántóföld hatá - magyarul határ. Japánul mérges lesz hara ga tatsu - magyarul haragos. Japánul nyitott vagy üres aita - magyarul pajta és ajtó. Japánul huzat kabá - magyarul kabát. Japánul ülés seki - magyarul szék. Japánul jó joei. Japánul szerelem ai - magyarul báj. Japánul szakít sakú. Japánul fürdőszoba, kád furo - magyarul fürödik, füröszt. Japánul héj kawa -magyarul széle (kút)káva. Japánul női mell chichi - magyarul cici. Japánul ismétel kurikaesu - magyarul körbekarikába. Japánul kimélyít, ás, váj kurinuku - magyarul döf-kúr. Japánul nyél, szár kuki - magyarul kuki az fiúpisilő. Japánul kimerülés kokatsu - magyarul kókadtság. Bárki találhat még tucatjával hasonlókat. Nem lehet ilyen hosszú időn át ilyen távolságból ennyi hasonlóság véletlen, mert ennek a valószínűsége a nullához közeli. (Lehet, hogy a szlávoktól vették át? ) Tehát egy régi ősnyelvet, közvetítő nyelvet minden bizonnyal használtak, amely ősnyelvről fennmaradtak a nagy távolságban élő népek szóazonosságai. Viszont a mai magyar nyelv ősetimon szavainak aránya a rekorder. Keressék csak a kilencedik század előtti magyar nyelvemlékeket, mert léteznek...
Akitlosz
2021. október 10. 14:11
A Mandinert régóta olvasva eddig még nem tűnt fel, hogy a tudomány máshogyan működne. A Mandineren mindig is így működik.
Akitlosz
2021. október 10. 14:10
"Milyen prekoncepció alapján alkalmazza a székely ábécé betűit egy 8. századi, avarkori, 5-6 betűs felirat magyar nyelvű elolvasásához?" Hátha sikerül azzal megfejtenie az írást! Kell egyéb prekoncepció a kódfejtéshez? Csak mert nem létezik a magyar rovásírásos bizonyítható nyelvemlék attól még eléggé biztosan lehet tudni, hogy 1055. előtt is írtak már a magyarok és ugyan nem latin betűkkel. Az avarok nyelvéről és írásáról még kevesebbet tudni.
kolozsv
2021. október 10. 13:51
Ha nem hozták volna létre a Magyarságkutató Intézetet, akkor most síri csönd honolna, bejelentés nélkül.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!