Nyitókép: Telegdi János Rudimentáinak ábécéje (1598)
Fehér Bence nyelvész, a Magyarságkutató Intézet főmunkatársa nemrég bejelentette, hogy egy avarkori, 8. századi tűtartón látható jeleket írásként fejtett meg, a székely írás jeleinek segítségével. Így az általa magyarul elolvasott két szó („baszjad izüt”) lenne a legrégibb magyar nyelvemlék, amely évszázadokkal előzné meg az első nagyobb terjedelmű magyar szórvány emléket, a Tihanyi Alapítólevelet (1055) és az első összefüggő magyar szövegemlékünket, a Halotti Beszédet (1200 k.).
Hogy jobban és több oldalról is megvilágítsuk olvasóinknak a nyelvemlék körüli bonyodalmakat, Fehér Bence megkérdezése után felkértük Vásáry István turkológust, történészt, az ELTE professor emeritusát, az MTA rendes tagját, hogy mondja el véleményét az üggyel kapcsolatban.
A kutató mindenekelőtt leszögezi a tényeket: Fehér Bence a jánoshidai tűtartó magyar olvasatát („baszjad izüt”) először 2020 decemberében megjelent könyvében közölte (A Kárpát-medencei rovásírásosemlékek gyűjteménye I. Budapest, 2020, 104–106. o.). Ahogy említettük a MKI főmunkatársával készült anyagunkban is, Fehér Bence ekkor még óvatosan fogalmazott: „Amennyiben elfogadjuk ezt az olvasatot, jelen pillanatban ez a legkorábbi magyar nyelvű szövegemlék.”
„A tudomány nem így működik”
Vásáry István hozzáteszi: „Fehér Bence érdemi tudományos hozzászólás híján, a »közvéleményhez« fordult, és nyilatkozataival sajtószenzációt keltett. A tudomány azonban nem így működik. Először is egy újdonságnak tartott felfedezés elfogadtatásához idő kell. Nem elég egy félórás előadáson bejelenteni a »szenzációt«, hanem eredményeit publikálni kell egy tudományos fórumon, részletesen adatolva és az érveket kifejtve. Ennek alapján szólhat hozzá egy másik kutató a vélt új eredményhez, akár elfogadva, akár elvetve azt.”
Az ELTE professzora azt is hangsúlyozza, hogy
„egy ilyen, nagy olvasottságot és tájékozottságot igénylő kérdésben ne a zsurnalisztika döntsön, szakértelem híján, pusztán érzelmi és politikai alapon! ”
Úgy folytatja: „Az egyik félnek tetszik az ötlet, mert így a magyarok Kárpát-medencei ittléte a 9. századi honfoglalás előttre kitolható, s így igazolható lenne az ún. kettős honfoglalás, a másik fél pedig a magyar nacionalizmus egy újabb káros és nevetséges megnyilvánulását látja benne. Jelenleg egyik állítás sem igaz, mivel a kérdést nem érzelmi alapon, hanem tudományos érveket és módszereket használva kell eldönteni.”