A haza, a nemzet érdekeit nézni

Jezsoviczki Noémi interjúja a díjazottakkal.

A Magyar Batthyány Alapítvány második alkalommal adta át a gróf Batthyány Lajos- és a gróf Zichy Antónia-díjat olyan személyiségeknek, akik tevékenységükkel a magyar nemzet jobbítását, Magyarország sikerességét és nemzetközi elismertségét erősítik. Idén október 6-án Kónya Imre, az 1989-ben megalakult Ellenzéki Kerekasztal létrehozásának kezdeményezője, a szabadon választott országgyűlés első ciklusában parlamenti frakcióvezető, majd belügyminiszter és Bogyay Katalin, a Magyar ENSZ Társaság elnöke, hazánk korábbi ENSZ és UNESCO állandó képviselője, a londoni Magyar Kulturális Központ alapító-főigazgatója, író, diplomata kapta az elismerést. A kitüntetettekkel a díjátadó után beszélgettünk.

Hogyan tekintenek rangos díjaik sorában a most kapott elismerésre?

Kónya Imre: Én úgy tekintek erre a díjra, mint amivel az Alapítvány a nyolcvanas évek második felében színre lépő, új politikusi nemzedék egészének a tevékenységét ismerte el. Az a szellemiség, az a politikai magatartás, amely ezt a nemzedéket jellemezte, hogy képesek voltak a közöttük lévő ellentéteket háttérbe szorítani, és az ország érdekeit szem előtt tartva egymással együttműködni a mai politikusok számára is példaértékű lehet, akár a kormánypártok, akár az ellenzék soraiban ülnek. E gyűlölködéssel teli közéletben nem árt felidézni az Ellenzéki Kerekasztal szellemiségét. Hangsúlyozom, hogy az 1989-ben megvalósuló ellenzéki együttműködés nem valaki vagy valami ellen, nem Kádár János vagy Grósz Károly ellen, még csak nem is az MSZMP ellen irányult, hanem valamiért, mégpedig azért, hogy szabad választások legyenek Magyarországon. Ez pedig nem egyik vagy másik pártnak, még csak nem is az egyesült ellenzéknek, hanem az egész magyar társadalomnak volt az érdeke, hiszen a szabad választások vezethettek csak el a szabad, független, demokratikus Magyarországhoz.

Bogyay Katalin: Gyermekkoromtól foglalkoztatott, hogyan tudom úgy a közt szolgálni, hogy ezáltal az életünk, a jövőnk jobbá válhasson. Számomra a diplomácia megtartó ereje mindig az volt, hogy olyan kapcsolatokat építsek a hazám, a magyar kultúra, Magyarország és a világ között, amelyek egymásra hatnak és egymást megtermékenyítik. A díjak, melyeket a multilaterális és kulturális diplomáciában végzett munkámért, a kultúrák és vallások közötti párbeszédért, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért vagy a nők helyzetének jobbításáért kaptam  kormányoktól, nemzetközi szervezetektől,  civil szervezetektől itthon és külföldön, mind nagy örömmel töltöttek el, de az, hogy itt lehetek október 6-án, a Batthyány családdal a családi kegyhely közvetlen közelében, egészen különleges élmény. A Díj egy példamutató nagyasszony nevét viseli, s ezt megkapni, nekem nagy tisztesség. 

A tavalyi díjazott, Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke méltatásában kiemelte a rendszerváltozás idején a jogállam megteremtésén és egy valósághű, életközeli rendszer felépítésén munkálkodó jogásznemzedéket, amelynek tagjaként Kónya Imrének is elévülhetetlen érdemei vannak.

Kónya Imre: Én inkább történelmi szerencseként értelmezem azt, hogy éppen az általam vezetett, egyetlen ellenzéki szervezethez sem tartozó Független Jogász Fórum bizonyult alkalmasnak arra, hogy leültesse egy asztalhoz a sok vonatkozásban egymással ellentétesen gondolkozó szervezeteket. Szerencsém volt, hogy ezért éppen én lehettem az, aki megszervezte az Ellenzéki Kerekasztalt, azt a politikai erőt, amely képes volt az állampártot rákényszeríteni arra, hogy szabad választások legyenek Magyarországon.

Elnök asszony a Díjat megköszönő beszédében rámutatott gróf Zichy Antónia példamutató életútjára, a hazáért tett szolgálataira. Hogyan lehet ma ezt az örökséget továbbvinni?

Bogyay Katalin: Gróf Zichy Antónia nem a férje mögött, hanem mellett állt. Batthyány Lajos szellemiségét halála után is képviselte emigrációjában, és abból hazatérve, és saját döntése alapján, szövetségeseket szerezve segítette a nők és a lányok felemelését, a bennük rejlő tehetség kibontakoztatását, leányneveldét, óvodát, árvaleány házat alapított, az elesettek mellé állt. Mindezért példaértékű nekem, hiszen a közt szolgálni habitus, döntés és választás kérdése. Ma azt mondanám, határozott, erős, nő volt, mert öntörvényű lenni, nem félt az ostoba előítéletektől, rosszindulatú ellenségeskedéstől, hitt magában és a saját erejében. Én tudok ezekkel az értékekkel azonosulni. Különböző formákban évtizedeken keresztül az országomat szolgáltam: bárhol szólaltam meg vagy dolgoztam, hidakat építettem a hazám és a világ között. Amikor az ember a hazáját, a hazája tehetséget mutatja meg, és saját kultúrájának gazdagságát képviseli, az a mindennapokban egyszerre nagy tisztesség és nagy felelősség.

(X)

Fotók: batthyany.hu, Sárközy Mariann