Egerszegi Krisztina: Minden gyerek tanuljon meg úszni!

„Egerszegi Krisztina az Úszó Nemzet Program nagykövete – kissé hihetetlen a hír, hiszen visszavonulása óta ritkán vállal feladatot, tesz eleget felkérésnek. Ki és mi győzte meg, miért szánta rá magát a szerepvállalásra?

Három éve kezdődött minden – kezdett bele a történetbe az ötszörös olimpiai bajnok úszó, Egerszegi Krisztina. Akkor született meg az Úszó Nemzet Program ötlete, s erről tájékoztatott Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, ahogyan utána is a folyamat minden pillanatáról. Sándor nagyon szerette volna, ha a program mellé állok, én viszont időt kértem. Maga az ötlet, a program nagyon tetszett, de voltak kételyeim, és szeretem, ha nem kell megjelennem.

Ezt megtanultuk.

Ezen továbbra sem akarok változtatni, nem az a típus vagyok, aki imádja, ha írnak róla.

Azért arra kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan tudja majd tartani az Úszó Nemzet Program nagyköveteként, arcaként.

Nagyon szívesen elmegyek a helyszínekre, az uszodákba, és ott szívesen el is mondom, miért találom jónak a programot, de másfajta szerepet nem vállalok, és ezt mondtam is, amikor idén januárban végül igent mondtam.

Azt mondja, sokáig viaskodott: mi döntött az igen mellett?

Nem a program miatt hezitáltam, mert az tetszett, és leginkább azért, mert nagyon sok olyan gyerek van, aki nem jut el uszodába – egész egyszerűen azért, mert nem teheti meg, mert nincs rá lehetősége. A program nagyon jó: sokan és sokat dolgoztak rajta több éven keresztül, hogy minden egyes részlet összeálljon, hogy minél tökéletesebb legyen. Nem elhanyagolható az sem, hogy arról a sportágról beszélünk, amelyik a legközelebb áll hozzám, amelyiknek sokat köszönhetek, amelyik a szívem csücske, ráadásul a szakmai hátteret két kiváló szakember, Tóth Ákos és Kiss Miklós adja, és Wladár Sándornak szintén szívügye a program.

Az úszószövetség elnökének nevét már másodszor említi.

Mert fontos a program, de fontos az is, ki áll mögötte, mellette. A szövetségen belül és mellett is sokan dolgoznak rajta, és szerintem elnök úr személyében olyan ember képviseli ezt a projektet, aki szívvel-lélekkel dolgozik a sikeréért. Bennük, benne bátran megbízhatok.

Korábbi úszóként, netán szülőként hozta meg döntését, és lépett valamelyest előtérbe?

Nem titok, hogy a szerepvállalásom kapcsán már beszélgettünk korábban is, akkor is rákérdezett a miértre – mostanra megvan a válaszom is: szülőként született meg bennem a döntés. Úgy vélem, minden olyan tudás, amely megszerezhető, a gyerekeink hasznára válik, hiszen többek lesznek vele és általa. Az én gyermekeim már felnőttek, de szülő maradok, míg élek, és ez a gondolkodásmód igencsak meghatározta az elmúlt éveimet. Az Úszó Nemzet Programnak nem az a lényege, hogy abból, aki részt vesz benne, versenyúszó legyen, itt nem ez a cél – sokkal inkább az, hogy megismerkedjenek és megbarátkozzanak a vízzel, hogy ne féljenek tőle, hogy megszeressék. Tudjuk mindannyian, attól, amit nem ismerünk, sokszor félünk, a félelem pedig sok minden mást blokkol bennünk, az életünkben, a mindennapjainkban. Engem is azért írattak be úszni a szüleim, hogy ha vízpart mellett nyaralunk, ne legyen semmi gond, s nem azért, hogy később élsportoló váljék belőlem. Fontos, hogy mindenki megtanuljon úszni, az úszás pedig majd' minden sportág alapját jelenti.

Ha jó a program, ha garanciát jelentenek önnek az említett emberek, ha tisztázta, hogy továbbra sem szeretne a reflektorfénybe kilépni, mi okozta az igazi dilemmát?

Leginkább az, hogy a program sikeressége az oktatókon múlik, hogy ők hogyan állnak mindehhez. Nagy a felelősség rajtuk, és a program kitalálóin is amiatt, hogy elegendő oktatót találjanak – olyanokat, akik tényleg azért vállalják a feladatot, hogy megszerettessék a gyerekekkel a vizet. Nem ismerem őket, magamat viszont igen: tudom, ha csinálok valamit, odateszem magam, és ezt várom el másoktól is. Nagyon bízom benne, hogy olyanok jelentkeznek oktatónak, akik magukénak érzik a programot, akik nemcsak levezényelni akarják a foglalkozásokat, hanem tenni akarnak. Hiszek benne, hogy így lesz, mert, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a program tényleg nagyon jó: elsősorban nem azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei megtehetik, hogy fizetnek az oktatásért, s akiknek a lakóhelyük közelében van uszoda, sokkal inkább azoknak, akiknek egyébként nem lenne erre lehetőségük. Azt nem állítom, hogy a program résztvevőiből úszók lesznek, hiszen ahhoz a heti egy alkalom kevés, de nem is ez a lényeg elsősorban, én legalábbis nem ezt tartom fontosnak, hanem amit már korábban is mondtam, hogy a gyerekek megbarátkozzanak a vízzel – ha ez megtörténik, sokkal több lehetőség áll előttük.”