Középkori leletre bukkant egy magyar diákcsapat a Bükkben
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály csapata tartott közösségi régészeti napot.
„Magyarország elkötelezett, hogy a Dunai Limes teljes egészében nyerhesse el a világörökségi címet” – kommentálta lapunknak a Miniszterelnökség a sajtóban megjelent, a visszalépésről szóló híreket. A kormányzat szerint hazánk nem szeretné, ha a „keleti szegmens” országai külön neveznének, erre érvei is vannak, ám a párbeszédre továbbra is nyitott az érintett országokkal.
A kormány kezdeményezte a római birodalom határvonala, azaz a Limes világörökségi jelölésének visszavonását – számolt be a minap a 444.hu. A lap szerint ezzel nemcsak mi bukjuk a világörökségi címet, hanem a velünk együtt jelölő három partnerország, Németország, Ausztria és Szlovákia is. Az érintett államokat a magyar kormány június 8-án levélben kereste meg szándékáról – olvasható a cikkben.
A téma kapcsán megkerestük a Miniszterelnökséget: azt közölték, Magyarország továbbra is elkötelezett, hogy az egykori Római Birodalom Duna mentén húzódó, mintegy 2400 km-es határvédelmi vonala, vagyis
Kifejtették: hazánk a Római Birodalom Határai világörökségi helyszínné nyilvánítása kapcsán elkészült úgynevezett Tematikus Tanulmányban foglaltak szerint tartja szakmailag támogathatónak a nevezési stratégiát.
Az „örökségvédelmi és régész szakma legnevesebb képviselőinek közreműködésével készült”, 2017-es dokumentum egyértelműen rögzíti: bár a Dunai Limes nyolc ország területén helyezkedik el, egy helyszínnek számít, és kizárólag egységében képes kifejezni a Világörökség Jegyzékbe való felvétel szempontjából meghatározó „Kiemelkedő Egyetemes Értéket”. Csakhogy a „keleti szegmens” (vagyis Horvátország, Bulgária, Szerbia és Románia) értékhordozó attribútumai csupán kiegészítő jellegűek, önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy önálló helyszínként külön nevezzenek.
Párbeszédben a partnerekkel
A Miniszterelnökség lapunknak megküldött válaszai szerint az a nevezési stratégia, ami a nyugati szegmens nevezésének benyújtását követően merült fel, vagyis hogy a keleti szakasz országai külön nevezzenek, azt a reális veszélyt hordozta volna, hogy „Kiemelkedő Egyetemes Érték” híján a Duna alsó szakaszának országai kimaradnak a Dunai Limesből, és keleti partnereink szakmai érdekei mellett a világörökségi helyszín integritása és hitelessége is sérül.
„A kérdésben eltérő álláspontok alakultak ki, mivel Ausztria, Németország és Szlovákia a keleti szegmens országainak külön nevezését szorgalmazta, az érintett országok viszont e javaslat ellen léptek fel. Magyarország felajánlotta a nyolc ország együttes nevezésének lehetőségét is, de a nézőpontok továbbra sem közeledtek. Miután a nyugati szegmens a júliusi Világörökség Bizottsági ülés napirendjén szerepel, értesíteni kellett a Világörökség Központot a nevezési eljárás folytatásának akadályáról” – magyarázták a Miniszterelnökség részéről.
Vagyis mindebből az következik, hogy
szeretné bevonni az érintett keleti államokat is, ám a világörökségi nevezési szándékról alapvetően nem mondott le. Sőt.
Turisztikai szempontok
Karsai Árpád, a Magyar Limes Szövetség elnökségi tagja, a Duna-Limes Kulturális Tematikus Program fejlesztési koncepcióját kidolgozó team vezető tervezője egyébként korábban úgy nyilatkozott, hogy a remélt világörökségi cím nem feltétele a turisztikai vonzás elérésének. Hiszen például az osztrák Petronell településen lévő Carnuntum római emlékét is évi 200 ezer látogató keresi fel, pedig nincs rajta az UNESCO listáján.
Nyilván nem hátrány egy ilyen „pecsét”, ám a világturizmus attrakcióinak 99 százaléka nem függ össze a listára kerüléssel, hanem a vonzerő képességének egyéb komponensein nyugszik.
Németország, Ausztria, Szlovákia és hazánk 2018 januárjában nevezett a világörökségi címre az egykori Római Birodalom határainak e négy ország területére eső emlékeivel.
a Dunának mintegy 1500 kilométeres szakaszán fekvő helyszíneket érintve, a részhelyszínekkel együtt 175 helyszínnel. Magyarország 65 világörökség-várományos helyszínnel, Szlovákia kettővel érdekelt.
Nyitókép: A Kr. után 89-ben alapított római település és katonai tábor, az egykori Aquincum épületeinek maradványai a főváros III. kerületében, Óbudán, a Szentendrei út mentén, az Aquincumi Múzeum területén (MTVA/Bizományosi: Faludi Imre)