A jeruzsálemi rabbinikus bíróság döntését el kell fogadni

„Ha most ismét a Mazsihisz vezetője lenne, mit csinálna másként? Egy interjúban a Klubrádióban azt mondta, hogy ha 2004-ben ön az elnök, akkor nem alakul meg az EMIH. Ez nyilvánvalóan azt jelentette volna, hogy olyan megoldást talál, hogy a Mazsihisz keretein belül, vagy alatt, vagy a Mazsihisz ernyőszervezetén belül működik a Chábád mozgalom.

Nincs engedmény, amelyet ne kellett volna, ne kellene fölajánlania Mazsihisznek a többi vallásos zsidó szervezet felé, meg a többi vallásos zsidó szervezetnek a Mazsihisz felé, hogy megvalósuljon  a zsidóság szervezeti, képviseleti egysége. Meg kellene találni azt az utat, amely bizonyos engedmények útján ezeket a vitákat, ha nem is a négy fal között, de mondjuk, a szűkebb közösségben megtartja. Ezt annak idején is szerettem volna , és most is szem előtt tartanám.

Visszatérve egy előző kérdésre: meggyőződésem, hogy történelmi felelősség terheli a Mazsihiszt ezért, hogy 2015. után, olyan környezetet teremtettek, olyan hangnemet használtak, ami elkerülhetetlenné tette azt, hogy az ortodox hitközség kilépjen a Mazsihiszből. Mindent meg kellett volna tenni azért, hogy ne lépjenek ki! Hogy megmaradjon a szervezeti kapocs a Mazsihiszbe tömörült neológ hitközségek és az ortodox hitközségek között.

Az EMIH-hel is ugyanez a helyzet?
2004-ben kellett volna mindent megtenni ezért, akkor még nem létezett EMIH. Mielőtt megalakult, előtte mindent meg kellett volna tenni azért, hogy együtt legyünk, bármit is kért volna annak idején a chábád mozgalom, azt teljesíteni kellett volna, bevenni a BZSH-ba, a Mazsihiszbe vagy bármi más formátumba, hogy a saját »parlamentünkben« döntsünk a vallásos zsidóságról.

Beszélt a holokauszt, illetve kommunizmus áldozatai utáni kártérítésről, illetve most beszélt a zsidóság egységéről vagy az egység nem létének sajnálatos tényéről. Mit tenne most ebben az örökjáradék körüli vitában? Például elmenne-e a jeruzsálemi Bét Dinhez (rabbinikus bíróság – a szerk.), vagy milyen alternatív javaslatot kínálna föl?
Aki már hallotta a nevemet az tudja, hogy én ügyvéd vagyok. Több mint negyven éve vagyok a pályán.

Soha nem venném a bátorságot, hogy megjósoljak egy bírói határozatot.

Az biztos, hogy nagyon botor ember az, aki az igazságát nem a kölcsönös kompromisszumokban, hanem a bíróságnál keresi, hiszen sosem lehet tudni, milyen döntést hoz egy bíróság. De ha valakinek nem hagynak más lehetőséget, az jogosult igénybe venni a bírói utat. Hadd térjek vissza oda, hogy amikor 2010 után az EMIH és az ortodoxok azt mondták, hogy külön, önálló részt kérnek a járadékból, azt az álláspontot képviseltem, hogy bármit is akar a kormány – már akkor is ez a kormány volt –, az EMIH vagy az ortodoxia, olyan megoldást kell találni, amely a zsidó közösségek kölcsönös engedményein alapul. Ez meg is történt.

Most egy új helyzet van, hiszen az ortodoxia által előterjesztett igényre nem jött egy olyan javaslat, amely tárgyalási alapot képezhetett volna.”