Meggyőződésem, hogy történelmi felelősség terheli a Mazsihiszt. Interjú.
„Ha most ismét a Mazsihisz vezetője lenne, mit csinálna másként? Egy interjúban a Klubrádióban azt mondta, hogy ha 2004-ben ön az elnök, akkor nem alakul meg az EMIH. Ez nyilvánvalóan azt jelentette volna, hogy olyan megoldást talál, hogy a Mazsihisz keretein belül, vagy alatt, vagy a Mazsihisz ernyőszervezetén belül működik a Chábád mozgalom.
Nincs engedmény, amelyet ne kellett volna, ne kellene fölajánlania Mazsihisznek a többi vallásos zsidó szervezet felé, meg a többi vallásos zsidó szervezetnek a Mazsihisz felé, hogy megvalósuljon a zsidóság szervezeti, képviseleti egysége. Meg kellene találni azt az utat, amely bizonyos engedmények útján ezeket a vitákat, ha nem is a négy fal között, de mondjuk, a szűkebb közösségben megtartja. Ezt annak idején is szerettem volna , és most is szem előtt tartanám.
Visszatérve egy előző kérdésre: meggyőződésem, hogy történelmi felelősség terheli a Mazsihiszt ezért, hogy 2015. után, olyan környezetet teremtettek, olyan hangnemet használtak, ami elkerülhetetlenné tette azt, hogy az ortodox hitközség kilépjen a Mazsihiszből. Mindent meg kellett volna tenni azért, hogy ne lépjenek ki! Hogy megmaradjon a szervezeti kapocs a Mazsihiszbe tömörült neológ hitközségek és az ortodox hitközségek között.
Az EMIH-hel is ugyanez a helyzet?
2004-ben kellett volna mindent megtenni ezért, akkor még nem létezett EMIH. Mielőtt megalakult, előtte mindent meg kellett volna tenni azért, hogy együtt legyünk, bármit is kért volna annak idején a chábád mozgalom, azt teljesíteni kellett volna, bevenni a BZSH-ba, a Mazsihiszbe vagy bármi más formátumba, hogy a saját »parlamentünkben« döntsünk a vallásos zsidóságról.
Beszélt a holokauszt, illetve kommunizmus áldozatai utáni kártérítésről, illetve most beszélt a zsidóság egységéről vagy az egység nem létének sajnálatos tényéről. Mit tenne most ebben az örökjáradék körüli vitában? Például elmenne-e a jeruzsálemi Bét Dinhez (rabbinikus bíróság – a szerk.), vagy milyen alternatív javaslatot kínálna föl?
Aki már hallotta a nevemet az tudja, hogy én ügyvéd vagyok. Több mint negyven éve vagyok a pályán.
Soha nem venném a bátorságot, hogy megjósoljak egy bírói határozatot.
Az biztos, hogy nagyon botor ember az, aki az igazságát nem a kölcsönös kompromisszumokban, hanem a bíróságnál keresi, hiszen sosem lehet tudni, milyen döntést hoz egy bíróság. De ha valakinek nem hagynak más lehetőséget, az jogosult igénybe venni a bírói utat. Hadd térjek vissza oda, hogy amikor 2010 után az EMIH és az ortodoxok azt mondták, hogy külön, önálló részt kérnek a járadékból, azt az álláspontot képviseltem, hogy bármit is akar a kormány – már akkor is ez a kormány volt –, az EMIH vagy az ortodoxia, olyan megoldást kell találni, amely a zsidó közösségek kölcsönös engedményein alapul. Ez meg is történt.
Most egy új helyzet van, hiszen az ortodoxia által előterjesztett igényre nem jött egy olyan javaslat, amely tárgyalási alapot képezhetett volna.”
Az Udvari Kamaraszínház igazgatója szerint ma ugyanolyan félelmetes dolgok történnek, mint 1919-ben, csak akkor a kommunizmus, most a globalizmus és a félreértelmezett liberalizmus terjed vírusszerűen. Ezért nem lehet elégszer elmondani: ha a múltunkat nem ismerjük, a jelenben is bárki birka módjára vezethet minket.
A miniszterelnök arról beszélt: készülnünk kell arra, hogy rengeteg olyan újítás, felfedezés, találmány, kísérlet várható a jövőben, ami megpróbál az ember számára élhető közeget teremteni élhetetlen területeken.
Nyíltan ukránpárti tiszás jelöltet támogat Hódmezővásárhely polgármestere.
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
Eli Sharabi megdöbbentő őszinteséggel beszélt a Mandiner újságírójának, arról a 16 hónapról, amely során szó szerint a földi poklot élte át.
A Tisza elnöke inkább tekinthető egy kontrollfüggő mikromenedzsernek, aki nem látja a fától az erdőt.
Nekik a hatalom az első, a magyarok sorsa pedig az utolsó. Horváth K. József írása.
Egyértelműen kiderült, hogy a baloldali megszorító csomag mögött jól ismert ellenzéki gazdasági szakértők állnak.
