Tölgyessy Péter lerántotta a leplet Magyar Péter fondorlatos tervéről
A mostani műsorban is borsot tört Gulyás orra alá az egykori politikus.
Az ellenzéki kampánystratégia kiötlőinek mesterterve különös veszélyeket hordoz: arra bátorítja a baloldal vezető politikusait, hogy a magyar társadalmat közjogi káoszba hajszolják.
Dobozi Gergely és Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.
„A bolsevizmus azon metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és bűnhődésben, az igazsághoz keresztülhazudnunk magunkat” – fogalmaz Lukács György 1918-as,
A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című cikkében. Köztudomású, hogy ez a gondolkodásmód milyen tragikus történelmi következményekkel járt. Sajnos úgy tűnik, ezek a becsesnek nehezen nevezhető hagyományok elevenednek fel azokban az ötletelésekben és fenyegetőzésekben a magyar és a nemzetközi baloldal részéről, amelyek arról szólnak, hogy az ellenzék által elfogadhatónak tartott jogállam helyreállításáért a jogállamiság lábbal tiprásától sem szabad visszariadni.
Az erről szóló javaslatok változatosak. Fleck Zoltán jogszociológus az ellenzéki összefogás által esetlegesen megszerzett szűk parlamenti többséggel alkotmányoztatna, Vörös Imre volt alkotmánybíró pedig egyenesen alkotmánybírónak tenné meg az ellenzéki összefogás képviselőit. A fenti véleményekhez csatlakozik Elek István közíró, politikus teóriája a „lopakodó államcsínyről”: az szerinte az Alaptörvény negyedik módosításával végbement, onnantól kezdve pedig „elúszott a lehetősége, hogy a magyar alkotmányos demokráciát tisztán jogállami eszközökkel helyreállíthassuk”. A recept ugyanaz: egy „feles” többségű baloldali koalíció Elek István szerint is alkotmányozhatna. Vagyis mindhárom érvelés figyelmen kívül hagyja azt az alapvetést, hogy Magyarországon az alkotmányhoz csak a társadalom széles többségét képviselő országgyűlési többség (vagyis a kétharmad) nyúlhat hozzá.
Vörös Imre esetében ez azért is különösen szembeötlő, mert még alkotmánybírói minőségében adta nevét ahhoz az 1992-ben határozati formát öltő jogelvhez, amely szerint jogállamot nem lehet jogállam ellenében megvalósítani – hiába volt szó akkor egy kommunista diktatúra összeomlását követő történelmi helyzetről. De milyen teóriák, elképzelések mentén kérhetne az ellenzéki közös lista felhatalmazást a káoszra?
Gyurcsány Ferenc alkotmánybíró
Vörös Imre a Klubrádió Megbeszéljük című, március végi adásában állt elő azon javaslatával, hogy egy 2012-es alkotmánybírósági végzés nyomán a mindenkori Országgyűlés jogosulttá vált arra, hogy az Alkotmánybíróság szerepébe lépve semmisítsen meg bizonyos „jogállamiatlan” jogszabályokat. Az interjúban a volt alkotmánybíró ragaszkodott ahhoz, hogy mindehhez nem szükséges kétharmados felhatalmazás sem, hiszen az Alkotmánybíróság is egyszerű szavazattöbbséggel hozza a határozatait. Mint mondta: „nem törvényalkotásról van szó, hanem arról, hogy az Országgyűlés alkotmánybírósági funkciót kénytelen visszavenni, és ebben a körben értelemszerűen egyszerű többséggel határoz. (…) Értelmezhetetlen az, hogy kétharmados többséggel, mert nincs ilyen előírás.” Vörös szavai lényegében utat nyitnának ahhoz, hogy a jogállam felett a legjobb esetben is csak egy politikusokból delegált alkotmányügyi bizottság rendelkezzen.
Hovatovább nemcsak a teória végkimenetele kaotikus, de az érvelés kiindulópontja is ellentmondásos. Vörös Imre maga is arra az Alaptörvényben foglalt rendelkezésre hivatkozik, amely kimondja: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.” Vörös érvelése épp itt bukik meg: az Alaptörvény hatálybalépése óta egyetlen országgyűlési képviselő sem nyújtott be erre vonatkozó indítványt az Alkotmánybírósághoz, pedig az ehhez szükséges „egynegyedes” összefogásra mindvégig meglett volna a lehetőség.
Alkotmányozni egyszerű többséggel
Fleck Zoltán jogszociológus szintén a Klubrádióban fejtette ki bővebb álláspontját arra vonatkozóan, hogy miként adna alkotmányozó hatalmat akár egy szűk többséget szerző baloldali koalíciónak is. Érvelésének megalapozásaként a jogszociológus egy korábbi megnyilvánulásában előrevetítette: „Nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után ideiglenesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.”
Fleck Zoltán egyenesen fogalmaz: teóriája szerint egy 2022-es választási győzelem esetén a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzék jogállamot építhetne jogállam ellenében. Azzal érvel, hogy Magyarország az Alaptörvény negyedik módosítása óta nem jogállam. Ez a feltevés ugyan tartalmi szempontból is messzemenő vitákra adhat alapot, a teória ugyanott szenved csorbát, ahol Vörös Imréé: nevezetesen, hogy a kormányváltásra készülő pártok egy része 2010 óta részt vesz a jogállam működtetésében (MSZP, LMP, Jobbik), egy másik része pedig vagy utóbb csatlakozott az „összefogáshoz” (Párbeszéd Magyarországért, Demokratikus Koalíció), vagy épp 2022-ben készül csatlakozni (Momentum). Az Alaptörvényt legutóbb ezek a pártok akkor erősítették meg, amikor a Fidesz–KDNP képviselőivel együtt felhatalmazták a kormányt a különleges jogrendi intézkedések megtételére. Alkotmányos rendnek bizalmat szavazni ennél meggyőzőbben tulajdonképpen nem is lehet.
Jogállamot jogállam ellenében nem lehet építeni
Fleck Zoltán, Vörös Imre és a hasonló balliberális gondolkodók e megnyilvánulásaikkal saját szemléletmódjukat és a jogállamiságról alkotott nézeteiket közvetítik a nyilvánosságnak. A történelmi helyzetre és az igazságosság sajátságos megítélésére hivatkozva azonban nem lehet a jogállam alapvető biztosítékait félretenni. Erre az álláspontra helyezkedett a rovatunknak nyilatkozó Schiffer András egykori LMP-s politikus is, amikor a következőképpen fogalmazott: „Nincs abban semmi különös, hogy ha kétharmadot szerez az ellenzék (ami a borulékony válsághelyzet miatt egyáltalán nem kizárt), a fundamentumokhoz hozzányúl. Én a problémát abban látom, ha feles többséggel próbálják meg az alkotmányos rendszert felfüggeszteni.” Ezt Schiffer annak tükrében is fenntartja, hogy a kormánypártok jogalkotási javaslatai szerinte egyre súlytalanabbá tehetik ugyan a 2022-es kormányváltást, az alkotmányos keretek megtartása azonban mindennél fontosabb.
A fenti megnyilvánulásokat különösen veszélyessé teszi az a jakobinus tempó, amelyet egyes vezető baloldali politikusok e véleményeken felbuzdulva diktálnak. Ezzel nem tesznek mást, mint átélhető tartalommal töltik fel a fenti teóriákat, egyszersmind hiteltelenítik a józan ellenzéki politikusokat a választók előtt. Fekete-Győr András nemrég belengette a felcsúti per lehetőségét: még mint meg sem választott politikus kijelölte egy későbbi „igazságtételi” eljárás vádjainak és ítéleteinek kereteit és tematikáját. Ugyanez a politikus az esetleges baloldali kormányzás beköszöntével általa propagandistának minősített újságírókat tiltana el a foglalkozásuktól. Hogy ki minősül propagandistának, azt vélhetőleg a „felcsúti perben” törvénykező bírák döntenék el. „Magukat is el fogják vinni. Nem is olyan soká’. (...) Tudják, mikor? Amikor győzünk. És tudják, mikor fogunk győzni? Jövőre. És maguknak nem lesz kegyelem.” A fenti idézet már a baloldali összefogásban vezető szerepet vállaló Gyurcsány Ferenctől származik.
Felhatalmazást kérni a káoszra
Káoszt vizionálni arra az esetre, ha a baloldal a fenti elmélkedéseket valóban megfogadná, korántsem túlzás. Hogy pontosan miért nem, arra Smuk Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának dékánja adja meg a választ. „A törvényhozó hatalomtól tudatosan választja el minden demokratikus jogállam az alkotmánybíráskodást végző testületet. Ebből következően éppen a Vörös Imre által felvetett parlamenti alkotmánybíráskodás jelentené a fentebb említett, megelőzendő hatalomkoncentrációt. Nem beszélve arról, hogy a feles többségű alkotmányozás révén a jövőbe vetett bizalmat rombolná le a parlament még a saját döntései tekintetében is. Amennyiben az »egyszerű többség« az alkotmány – és a sarkalatos törvények – által nyújtott stabilitást kívánja felszámolni, akkor saját közjogi döntéseinek sem szánhat hosszú életet, hisz épp az új közjogi konstrukció lebontására teremtene precedenst” – nyilatkozta rovatunknak, és hozzátette: az alkotmányozáshoz kellő legitimációt kell szerezni, ez pedig parlamenten (tehát a választások megnyerésén) túli eszközökkel aligha lehetséges. A baloldalnak nem érdeke, hogy a közjogi berendezkedést demokráciának nevezze. Ha így tenne, azzal a politikai berendezkedés szubjektív elfogadhatóságát növelné, és ezzel a baloldali esélyeket csökkentené a 2022-es kormányváltásra.
Címlapképen: Alexandre-Évariste Fragonard: Egy forradalmi bizottság a jakobinus terror idején (1793). Fotó: Getty Images / Universal Images Group