Ez az elzárkózás már nem mehet tovább, ezt már nem fogadjuk el – Szarka Gábor a Mandinernek

Bejutott a legutóbbi próbálkozása óta az SZFE épületébe?

Nem jutottam be, és most már nem is teszek rá kísérletet, amíg nem normalizálódik a helyzet.

Direkt nem lépnek keményebben az ügyben?

Direkt nem lépünk. Szándékosan. Ez kimondatott. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a fiatalok meg vannak tévesztve, és egy rosszul képviselt ügyet szolgálnak. Ennek következtében

Emiatt várunk, és igyekszünk a lehetőségek keretein belül határozottan, de nem erőszakosan fellépni.

Készítettem már a témában jó pár interjút, és Vidnyánszky Attilától, Rákay Philipen át Rátóti Zoltánig mindenki arról beszélt, hogy ezek a diákok fel vannak bujtva, a háttérből irányítják őket és hasonlók. Valami konkrétum? Hogyan kell ezt elképzelni?

Nyilván meg van rendezve ez a dolog.

De ki rendezi meg?

Kiderült, hogy ez egy bázisdemokrácia, ahol a hallgatók és oktatók, akik részt vesznek a bojkottban, egyenlőek. Együtt szavaznak, mindenkinek a szavazata egyet ér, minden este vannak fórumok, ahol döntések születnek, és együtt mozognak. Káel Csaba igyekezett az oktatókkal egyfajta szakmai konzultációt folytatni, ami azért hiúsult meg, mert a hallgatók nélkül nem akartak elmenni rá. Ez már nem titok. Látszik tehát, hogy a háttérben van egyfajta szervezettség, amit a hallgatók és az oktatók együtt csinálnak. Nézze, én szemben álltam velük a minap, és látszott, hogy nagyon fegyelmezett, katonás rendben zajlik az egész esemény.

Kik ezek a tanárok? Valószínűleg nem minden tanár gondolkozik ugyanúgy az SZFE-n, viszont azok a nagy nevek, akikről az emberek elsőre azt hitték, hogy biztosan ők állnak a háttérben, tulajdonképpen már mind felmondtak. Máté Gábor, Ascher, Székely.

Név szerint nem említenék senkit, mert konkrét bizonyítékunk nincsen. Ugyanakkor vannak információink, de háttér-információkra nem ülünk föl. Az egy korrekt a döntés volt Ascher Tamás vagy Máté Gábor részéről, hogy azt mondták, nem értek egyet egy üggyel, ezért felmondok, és ebben a folyamatban a továbbiakban nem veszek részt. Emellett azonban vannak olyanok – mint például Upor László – aki meghirdette a tanköztársaságot az évnyitó során, és ezzel tulajdonképpen arccal vállalta, hogy az egésznek az élére áll.

Ezt írtuk le a közleményünkben is.

De nem Upor állt az ajtóban, és nem engedte be…

Akik kiállnak tiltakozni vagy megakadályozni engem, hogy bejussak az épületbe, azok arctalan személyek, arctalan tömeg, ha úgy tetszik. Igyekeztem az egyetem ajtajában megtudni, hogy mégis ki mondja azt, hogy nem mehetek be. De nem kaptam választ. Meg van nekik mondva, hogy nem állhatnak szóba senkivel, azok viszont, akik hátulról szervezik az egészet, nem jönnek ki, mondván: én vagyok, itt vagyok, teszem azt Csernai Mihály vagyok, vagy bárki más, és én, vagy az én általam vezetett csapat nem engedi be önt. Itt azért egy dolgot szeretnék egyértelműen tisztázni. Azért az nem megy, hogy a hallgatók azt mondják, hogy én nem vagyok legitim, de amikor alá kell írnom egy papírt, akkor megkérnek, hogy írjam alá. Ugyanis ezt mondták az ajtóban: hogy ők majd lehozzák a papírokat, én meg írogassam alá ott kint.

Mit reagált?

Azt mondtam, hogy mivel a munkahelyemen vannak a papírok, és én még nem jártam az épületben, az embereket sem ismerem, így nem teszem meg. Az átadás-átvétel folyamatát elindítottuk, de ott is csak olyan információim vannak, ami bentről érkezett, és nem tudom eldönteni, hogy igaz vagy sem. Megmondtam, hogy úgy szeretnék okmányokat és papírokat aláírni, hogy bemegyek az irodámba, leülök, átnézem, megkérdezem a kollégákat, hogy miről mi a véleményük, és amikor meggyőződtem egy dokumentum hátterének a szabályosságáról, akkor majd aláírom. Ezt szerettem volna megtenni, de teljes elzárkózás van.

Beszélt már valakivel az egyetem részéről? Akár Upor Lászlóval, vagy az SZFE-HÖK részéről Csernai Misivel vagy akárki mással?

Nem. Bármilyen ajánlatunk volt, ilyen jellegű kezdeményezés nem érkezett.

Tehát akkor voltak ajánlatok az önök részéről?

Ez a bizonyos 4-ei ajánlat, ami 7-én éjfélkor lejárt, hogy erre válaszoljanak. Ezt is elutasították. Mind a sztrájkbizottság, mind a hallgatók. Ráadásul az első napon. Szerintem még arra sem volt idejük, hogy szavazzanak róla, vagy áttekintsék a részleteit. Zsigerből elutasították. Pedig azt hiszem, hogy ez megnyithatta volna a lehetőséget egy értelmesebb párbeszédre. Őszinte szívvel mondom, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy ezt a helyzetet a demokratikus párbeszéd keretei között megoldhassuk.

De most kiadtak egy szigorúbb közleményt.

Mivel ugye nem lehet egy intézményt leblokkolni, most egy olyan közleményt adtunk ki, ami azt mutatja, hogy

Kapnak valamilyen magyarázatot az elutasításra? Vagy még mindig az az érv: hogy nem tartják legitimnek a kuratóriumot, így bárki mást sem, akit kineveznek?

Ez a lemez pörög. Nincs érdemi és szakmai ellenérv.

Milyen platformon folynak ezek a megkeresések? Már elnézést, de felnőtt emberek állnak mindkét oldalon. Nem lehetne, hogy felhívja Uport, hogy figyelj, üljünk már le beszélni, mert ez így nem mehet tovább?

Én úgy érzem, hogy ilyen körülmények között, hogy az első naptól fogva nem engednek be az intézménybe,

vagy valaki kísérjen már fel. Egy vezető, aki magát komolynak tekinti – és én annak tekintem magam – ebbe nem megy bele. Nagyon sokan hívnak, akiket érdekel a véleményem, a sajtó is egyfolytában keres, de Upor László például – bár én tettem rá minimális kísérletet a kancellári beiktatásom előtt – nem hajlandó velem érdemi párbeszédet folytatni. Sőt, legutóbb egy nyilatkozatában „emberi tárgyaknak” minősítette az új vezetőket.

Ki kérte fel önt erre a pozícióra?

A kuratórium. Konkrétan Vidnyánszky Attila.

Ismerték egymást korábban?

Nem. Nem ismeretségi alapon kértek föl. Ajánlottak engem a kuratóriumnak.

Ki ajánlotta?

Az most nem releváns. Teljesen mindegy. Ajánlás alapján nézték meg az önéletrajzomat.

Sokakban visszatetszést, esetleg némi félelmet is keltett, hogy ön katona.

Tisztázandó, hogy nem vagyok katona. 2016. október 1-je óta nem vagyok aktív állományú katona. Civil vagyok, ezelőtt is civil állásban voltam. A lényeg az, hogy én alapvetően a katonaságon belül is igazgatás és felsőoktatás területen mozogtam. Most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről campus-főigazgatóként kerültem át az SZFE-re. Büszke vagyok a katona múltamra, de az a fajta megközelítés, hogy egy katona vagyok, és azért vagyok itt, mert katona kell a gátra, az egyáltalán nem igaz.

Jó, hogy ezt tisztáztuk.

A tapasztalataim tehát jól jönnek majd ehhez a munkához.

Sokan nehezményezik, hogy önnek nincs közvetlen kapcsolata a művészvilággal, vagy a színházzal. Feladata ez egy kancellárnak? Hogy áll ön a művészvilággal?

Általában a kancellári pozíció más egyetemeken sem követeli meg, hogy az adott szakterülethez bármilyen módon értsen, persze azért szeresse. Én a művészetet és a kultúrát szeretem. Gyerekként több filmben is szerepeltem, úgyhogy affinitásom van a dologhoz. Sokáig operatőr akartam lenni, aztán másfelé vitt az élet. Viszont a kancellár nem oktatásszervezési szakember, hanem hattérigazgatási, gazdasági-igazgatási feladatokat lát el. A kancellár az oktatást kiszolgáló vezető.

Milyen feladatai vannak?

Alapvetően adminisztratív-, pénzügyi- és oktatás-támogatási feladatokat látok el. Minden, ami nem konkrétan oktatás és tudományosság.

És a lobbizás?

A lobbizás mindig feladata egy vezetőnek, ha szereti az intézményt, ahol dolgozik. Ha van rá szükség, akkor kell, de most úgy fest, hogy nem kell, mert a megfelelő lobbizás megtörtént mások részéről, amikor az egyetem költségvetését a duplájára emelték.

Ha nem erről beszélgetünk, hanem még mindig ott tartunk, hogy kit nem engedünk be és kit engedünk be az intézménybe, akkor nagyon nagy tévedésben vagyunk. Szomorúsággal tölt el.

Azt mondta az egyetem előtt tartott rövid beszédében, hogy új épületben kezdik meg a munkát azok, akik tanulni szeretnének. Megvan már ez az épület?

A lehetőségét vázoltam fel. Mi az utolsó pillanatig vártuk a pozitív fejleményeket. Természetesen nem tudtuk, hogy mi fog történni pontosan, ezért még konkrétan nincs meg az épület.

Nem írtam alá szerződést.

Ha ez bekövetkezik, hogy találnak épületet, akkor hogy kell majd elképzelni? Te jössz, te maradsz? Vagy mindenki döntse el, hogy mit akar?

Ezt egy szervezés fogja megelőzni. Ha ez a döntés megszületik, és elindul a folyamat, akkor igen, az fog történni, hogy bizonyos munkaterületek és bizonyos részlegek át fognak költözni. Ez nem egy egetverő nagy probléma. Itt egy egyszerű munkaszervezési kérdésről van szó.

Mi lesz azoknak a diákoknak a félévével, akik most lelkesek, és úgy érzik a végsőkig kitartanak az ellenállásban, ezzel viszont vállalják, hogy nem járnak be órákra?

Nem vagyok 100%-ig meggyőződve arról, hogy nincsenek órák. Én ezt nem állítottam.

Azt mondja, jelenleg lehet, hogy folyik képzés a Vas utcában?

Ezt nem tudja senki. A Neptun-rendszer alapján úgy tűnik, mintha valami menne bent.

Sajnos ugye nem tudjuk megnézni, hogy ténylegesen mi történik.

Szóval fogalmuk sincs róla, hogy milyen munka folyik bent?

Még hogyha látjuk is az embereket bemenni, azt nem tudjuk, hogy ott éppen a következő performanszt rendezik-e, vagy valami más történik. Azt például tudjuk, hogy a múltkori performanszt ott készítették elő, ott festegették le az elemeket az udvaron. Azt is tudjuk, hogy az irodákban alszanak.

Tehát, mi lesz a félévekkel?

Ezt még vizsgáljuk, hogy mi lesz. Azt szeretném leszögezni, hogy mi nem vagyunk a hallgatók ellenségei. Ha az utolsó remény-szikra még felmerülhet abban, hogy a nagy többségnek – aki nem csatlakozott ehhez az egész őrülethez, vagy időközben meggondolja magát – még menthető a féléve, akkor mindent megteszünk.

A lényeg, hogy ezt a tanköztársaságnak nevezett akármicsodát mi nem támogatjuk. Egy egyetemen kívüli dolognak tekintjük.

Ha sikerül is dűlőre jutni, nem félő, hogy év közben kiújul az ellenállás?

Ezt majd akkor, ha ott tartunk. Egyelőre jó lenne, ha egy ilyen mély és agresszív tiltakozás legalább névvel vállalt lenne. Ha más is arcát adná hozzá Upor Lászlón és Csernai Mihályon kívül. Vagy akár azt is meg lehet beszélni, hogy hogyan lehet kulturáltan elválni egymástól. Ezt nem lehet tovább csinálni, mert megbolygatja az egyetemet, félelmet kelt az emberekben, a dolgozók fáradnak, aggódnak, egzisztenciális problémáik vannak emiatt, fenyegetőzések vannak, kiabálás és viták. Nem normális az, hogy a 19 éves gyerek parancsot ad az 50 éves munkatársnak vagy portásnak, hogy mit csináljon vagy mit ne.

Utolsó kérdés – mi a helyzet az autonómiával?

Rajtunk kérik számon az autonómiát. Pedig az autonómiát önmaguk számolták fel azzal, hogy mindenféle külső fenyegetés vagy kérés nélkül a szenátus lemondott. Miután ezt megtették, mit lehet csinálni, hogy a működőképesség fennmaradjon? Valamilyen módon ezt működtetni kell. Ha szenátus nem mondott volna le, akkor a jelen pillanatig hirdethetnék az autonómiát. Ez most egy bonyolult feladat, hogy egy szenátus nélküli egyetemet újraindítsunk. Január végére vállaltuk, hogy elintézzük. Ez nem a kuratórium hibája.

***

Fotók: Ficsor Márton, Földházi Árpád