Itt voltunk Budapesten. Mi tudtunk edzeni a csapattal, de a család természetesen be volt zárva. Nem volt könnyű két gyerekkel, pláne egy másik országban, de boldog vagyok, hogy annak a résznek vége. Nem volt könnyű egy öt és egy három és fél éves gyerekkel, van egy 21 éves fiam is, de ő nem velem él. A kisebbik fiam mindig azt kérdezi, mikor lesz ennek vége, de persze senki nem tudja erre a választ.
Szeptember vége óta megállítják, ha lemegy a boltba vásárolni?
Valamiért a nők nem igazán, de a férfiak annál inkább. Sokan megköszönik, amit elértünk, kérnek egy közös képet vagy egy aláírást, de ez teljesen normális.
Sokan a szemére vetik a csapatnak, hogy csak három-négy magyar kap rendszeresen lehetőséget, mit üzenne azoknak, akiknek ez nem tetszik?
Mindig lesznek ilyenek. Amikor Szaúd-Arábiában fociztam és nyertünk a második meccsemen 6-0-ra, az első kérdés az volt, hogy mi ez az unalmas játék, minek passzolunk ennyit. A fociban a legfontosabb, hogy legyen konkurencia. Én nem nézem, hogy magyar vagy külföldi az illető. Nekem fontos lenne, hogy a legjobb magyarok a Fradiban focizzanak, de ez nem így működik. Ha megnézzük a válogatottat, a játékosok kilencven százaléka külföldön focizik. Nem egyszerű őket hazahozni. Ha továbbra is a legmagasabb szinten akarunk játszani, akkor konkurencia kell a posztokra, néha ezt a harcot pedig elveszítik a hazai játékosok. Valaki nem lehet csak azért a csapatban, mert magyar.