„A magyar gazdákat nem kell győzködni, hogy vigyázzanak az aranytojást tojó tyúkra!” – az agrárkamara elnöke a Mandinernek

A koronavírus-járvány komoly hatással van a gazdaságunkra. Milyen formában és mértékben érinti ez az agrár- és az élelmiszerágazatot?

Külön kell választani az egyes ágazatokat és alágazatokat. Azokat az ágazatokat – ilyen például a korai zöldségtermesztés, díszkertészet, gombatermesztés – ahol az előállított terméket a gyors romlás miatt nagyon hamar értékesíteni kell, különösen rosszul érintette a járvány. Agrárexportőr ország vagyunk, és azon ágazatok, amelyek értékesítési lehetőségeinek nagy része a külpiacon van, szintén nagyon komoly problémákkal szembesültek. Több termék – például a nyerstej, vagy az évtizedek óta erős olasz kitettséggel működő bárány exportja – akadályokba ütközött. A sertés- és baromfiágazat értékesítési problémáit ráadásul tetézte a sertéspestis és a madárinfluenza is.

A turizmus és a vendéglátóipar szinte teljes leállása a HORECA (hotel-restaurant-café) szektor beszállítóit, például a víziszárnyas-tenyésztőket vagy a vadhús-értékesítőket és haltermelőket is nagyon érzékenyen érintette. Ugyanakkor a mezőgazdaság és a feldolgozóipar sajátossága, hogy más ágazatokkal szemben nem lehet leállítani a munkát. Nincs megállás, a teheneket mindennap meg kell fejni, a sertést mindennap meg kell etetni, és a fogyasztóknak sem mondhatjuk, hogy mostantól a válságra való tekintettel egy ideig nem tudunk élelmiszert biztosítani. 

„Nincs megállás”

Több országban – így Nagy-Britanniában és Olaszországban – is problémát okozott, hogy a mezőgazdasági idénymunkákat végző vendégmunkások hiányoztak az ágazatból. Egyes hírek szerint az élelmiszerellátás működése is komoly veszélyben volt a munkaerőhiány miatt. Magyarországon mi a helyzet e téren? 

Ugyanezzel a problémával szembesült Magyarország is. Fura, ellentmondásos helyzet alakult ki, hiszen miközben nőtt a munkanélküliség, a spárgatermesztésben országosan hiányzott legalább négyezer-ötszáz felkészült és gyakorlott idénymunkás a betakarításhoz. Ugyanez igaz a szamócatermesztésre, ahol évente tizenháromezer idénymunkás dolgozik. A szezon első szakaszában több gazda termésének jelentős része kint maradt a földeken, mert nem volt ember, aki leszedje. Meggyőztük a kormányt arról, hogy engedjenek be külföldről munkaerőt, mert szükségünk van rá.

Úgy néz ki, ez most már biztosított lesz. 

Az előrejelzések szerint a járvány következtében előbb-utóbb kialakul egy gazdasági válság. Mennyire bizakodóak a jövő tekintetében? 

A termelés az agrárszektorban – néhány extrém példa kivételével – nemzetgazdasági szinten összességében majdhogynem zavartalan volt. Az értékesítés, a termelés alapanyag-biztonsága, valamint az áruforgalmazás, a termék fogyasztókhoz való eljuttatása ütközött nehézségekbe. A kormánnyal való tárgyalásaink eredményeként meg tudtuk oldani, hogy a romlandó élelmiszerek és az élőállat-szállítmányok határon való átlépése zavartalan legyen. Ez a folyamat rutinszerűvé vált, így ha újra berobbanna a járvány, tapasztalatokkal felvértezve futnánk neki a problémák megoldásának. 

„Évtizedek óta nem látott aszállyal szembesülünk”

A nemzetgazdaságra mekkora hatással lehetnek az agrárium járvány miatt elszenvedett veszteségei?

Nagyon nehéz megmondani, hogy a mezőgazdaság idei helyzete mennyire befolyásolja majd a GDP alakulását. Évtizedek óta nem látott aszállyal szembesülünk, közben itt a madárinfluenza, a sertéspestis és a koronavírus-járvány. Nehéz kiszámolni, hogy az ágazat teljesítőképességének esetleges csökkenésében idén melyik tényezőnek milyen mértékben lesz szerepe, de hogy nem tett jót a mezőgazdaságnak a koronavírus-járvány, az biztos.

Mi tudott tenni az agrárkamara a károk enyhítése érdekében?

Olyan javaslatokat fogalmaztunk meg a kormány felé, amivel segíthetjük a termelőket és az élelmiszer-előállítókat. Ilyen volt például a különböző támogatások kifizetésének felgyorsítása, kedvezményes hitelkonstrukciók, adó- és járulékkedvezmények, a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatok szabályainak módosítása, vagy az áruszállítás folyamatosságának biztosítása. Az önkormányzatokkal komoly vitát folytattunk a piacok bezárásáról. Irracionális döntésnek tartottam, hiszen ezek a szabad légterű értékesítési helyszínek alacsonyabb egészségügyi kockázattal járnak, mint sok egyéb.

Egyrészt bekényszerítjük a vásárlókat valamelyik kiskereskedelmi hálózat zárt terű üzleteibe, növelve a fertőzésveszélyt, másrészt elvágjuk a fogyasztóktól a helyi termelőket, akiknek a piacozás a fő értékesítési formájuk. Alapvető higiéniai szabályok betartásával szerintem lehetett volna a piacokat működtetni. Reméljük, ha újra előáll egy ilyen helyzet, ezekkel a tapasztalatokkal a hátunk mögött e mellett is fognak majd dönteni.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egyik fő feladata a magyar élelmiszerek versenyképességének támogatása. Mi tesznek a magyar termékek fogyasztásának erősítéséért?

Magyarországon a boltok polcain található élelmiszerek kétharmada-háromnegyede magyar. Ez nemzetközi összehasonlításban nem rossz, de korántsem optimális mérték. A kiskereskedelmi hálózatoknak nagy a felelőssége abban, hogy honnan szerzik be a termékeiket, hiszen ők vannak közvetlen kapcsolatban a fogyasztókkal, ők döntik el, hogy mit értékesítenek. Franciaországban a járvány idején a kiskereskedelmi hálózatok megállapodtak a kormánnyal, hogy amíg van francia élelmiszer, addig nem importálnak. A francia példa alapján is erre próbáltuk ösztönözni a hazai kiskereskedelmi láncokat. Elég vegyes fogadtatásra talált a javaslatunk, volt, akit nem hatott meg a helyzet. Igyekeztünk elérni, hogy a hazai élelmiszeripar termékeit helyezzék előtérbe, ha ment, szép szóval, ha nem, akkor kicsit határozottabban. 

„Magyarországon a boltok polcain található élelmiszerek kétharmada-háromnegyede magyar.”

Mit ért ez alatt? Multinacionális vállalatokkal szemben lehet egyáltalán keménykedni?

Eddig is voltak vitáink több ilyen vállalattal. Igyekszünk kulturáltan megtalálni a közös hangot, de ha ez nem megy, akkor keresünk alternatív megoldást. Ezeknek a vállalatoknak is vannak érzékeny pontjai. Most azt javasoltuk a kormánynak, hogy amennyiben ezek a cégek nincsenek tekintettel a magyar élelmiszeripar más szereplőinek érdekeire, akkor érdemes lenne megfontolni, hogy délután három óra után csak bizonyos termékcsoportokat értékesíthessenek. Úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol a kiskereskedelemben egyes idősávokban csak alapvető élelmiszereket és a létfenntartáshoz szükséges termékeket lehetett vásárolni.

Ez az egész azért nagyon fontos, mert az Európai Unió a világ legnagyobb élelmiszer-exportőre. A járvány miatt nagyon beszűkültek az értékesítési lehetőségek – például a Távol-Keleten – és nagyon sok termék „benn ragadt”. Spanyolországban például a turizmus leállása miatt rengeteg sertéshús maradt raktáron, amit megpróbáltak akár az önköltségi ár alatt is értékesíteni. Mindenki a saját piacát védi, a spanyolok pedig nem a saját piacukon akarták leverni az árakat, inkább eladták a húst külföldre.

Mindenesetre a törekvésünk pillanatok alatt eredményre vezetett, mert amint ezt a javaslatot megtettük, egyből érkeztek a megrendelések a magyar termelőkhöz – például a díszkertészekhez, akik a járványt nagyon megszenvedték. Emellett a piacukat vesztett termelők, élelmiszer-előállítók támogatására létrehoztunk egy Piactér nevű online értékesítési felületet, ahol egymásra találhattak a kis- és nagykereskedőkkel. Úgy tűnik, hogy ez is segítette a magyar termékek értékesítését, de persze alapvető szempont a fogyasztók hozzáállása is.

Mi a helyzet a fogyasztói oldalon? Mennyire keresik a magyar termékeket? A vásárlókkal való kommunikációban is megjelenik a magyar termékek értékesítésére való ösztönzés?

A járvány elején az emberek elkezdtek ész nélkül vásárolni, ezért indítottuk el a „Ne spájzolj!” kampányt, hogy érzékeltessük, Magyarországon van elég minden alapvető élelmiszerből, nincs szükség felhalmozásra. Ezt követően indítottuk az „Én is hazait vásárolok!” kampányt, ami jelenleg is folyik és a célja, hogy elmondjuk a fogyasztóknak, hogy a magyar élelmiszerek kiváló minőségűek és ár-érték arányban is megállják a helyüket az importtermékekkel szemben, és, hogy mennyire fontos a hazai gazdaság erősítése. Nem mindegy, hogy egy ilyen havária-helyzetben, mint ez a járvány, van-e mögöttünk egy stabil élelmiszerágazat. Amikor például Németországon keresztül akartunk maszkokat behozni,

El lehet képzelni, hogy mi lenne, ha élelmiszer-ellátás szempontjából kitett lenne az ország, mert hasonló helyzetben a saját állampolgárai ellátása érdekében egy másik ország az élelmiszert is ugyanígy visszatartaná. A fogyasztók nagy része most szembesült az élelmiszeripar stratégiai jelentőségével. Nem mindegy, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben az élelmiszer-ellátást hazai forrásból tudjuk biztosítani, vagy bevállaljuk az importnak való kitettséget, ami azt jelenti, hogy vagy tudunk élelmiszert behozni, vagy nem.

Magyarország ilyen szempontból nagyon jó helyzetben van, és remélem, hogy ezt a fogyasztók hosszú távon is értékelik majd, amikor választanak a hazai és az import termékek közül. Ezt próbáljuk segíteni például azzal is, hogy a boltokban egy ideje kötelező kis zászlókkal feltüntetni, hogy a tőkehúsok melyik országból származnak. Ezt egyébként szeretnénk más termékcsoportokra is kiterjeszteni. Sőt nagyon örülnék annak, ha a kiskereskedelmi láncok reklámújságaiban is fel lenne tüntetve a reklámozott termék származási helye. Minden érv, a stratégiai ágazat erősítése és a jó ár-érték arány is a magyar termékek mellett szól.

„Nem mindegy, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben az élelmiszer-ellátást hazai forrásból tudjuk biztosítani, vagy bevállaljuk az importnak való kitettséget”

A korlátozások feloldásával sikerülhet-e megmenteni a magyar termelőket, hogy az exportpiacokon értékesíteni tudják a „benn ragadt” készleteket?

Ez a fogyasztói magatartástól és kereskedelmi vállalatok hozzáállástól is függ. Nem reménytelen a helyzet. Biztos, hogy ezt az évet az eredeti tervekhez képest nagyon kevesen tudják pozitívan zárni. Van itt egy nagy kérdés, ami az egész EU-t érinti: mit kezdjünk a szabadkereskedelmi egyezményekkel, amelyek összeurópai szinten is komoly hátrányt jelenthetnek. Az ipari termékek exportja érdekében sokszor beáldozzuk az agrárgazdaságot, és jelentős kvótát állapítunk meg élelmiszerekre, vagy alapanyagokra. Ezzel önmagában nem lenne gond, hiszen megálljuk a versenyben a helyünket. De nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió nagyon szigorú növényvédelmi-, klímavédelmi, állategészségügyi- és egyéb előírásainak óriási halmaza, ami hatalmas versenyhátrányt jelent olyan exportőr harmadik országokkal szemben, ahol ezek az előírások nem korlátozzák a termelőket.

mert különben kevés az esélyünk azokkal az árakkal szemben, amelyeken ők értékesíteni tudják a termékeiket. A fogyasztót pedig nem biztos, hogy tájékoztatták arról, hogy miért drágább a szigorú szabályok mellett előállított európai termék, és mivel az alapvető piaci logika szerint az alacsony ár a leginkább meghatározó a döntésénél, nem azt fogja választani. Az EU Közös Agrárpolitikája nem arról szól, hogy „ajándékpénzt osztanak a gazdáknak”. Az említett szabályok betartása nagyon sok plusz költséget jelent, ezeket kompenzálja az unió a támogatásokkal. Így tud stabil élelmiszer-ellátást és magas élelmiszer-biztonságot nyújtani a fogyasztónak.

Az új költségvetési ciklusban lehet változás ezen a téren?

Azt látjuk, hogy a források korlátozottan állnak majd rendelkezésre, miközben az elvárások folyamatosan emelkednek. Ez nagyon rossz irány. Az Európai Zöld Megállapodás keretében kihirdetett Termőföldtől az Asztalig és Biodiverzitás Stratégia is komoly kihívások elé állítja az agrár-élelmiszeripari szereplőket. Félő, hogy európai termelők tömege ezért fog felhagyni a termeléssel, és az így kieső élelmiszert harmadik országból importált, ki tudja milyen körülmények között előállított és milyen beltartalommal rendelkező termékekkel kell helyettesíteni. Persze, a célokkal épeszű ember nem tud nem egyetérteni: használjunk kevesebb növényvédő szert, termeljünk kisebb környezeti terheléssel! De amikor betarthatatlan szabályokat írnak elő nekik, akkor nem jó irányba mennek a dolgok. A gazdák részére a kezükben lévő legfontosabb termelési eszköz,

 A gazdák hosszú távon gondolkodnak, szeretnék továbbadni a földet a következő generációnak. Nem kell őket győzködni róla, hogy vigyázzanak az aranytojást tojó tyúkra. 

Az alapján, amit az előbb elmondott, nem hangzik túl optimistának.

Valóban nem. Az egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos azt mondja, hogy 2030-ig a növényvédő szerek használatát ötven, a műtrágya mennyiségét húsz, az antibiotikumok használatát ötven százalékkal kell csökkenteni. Amikor pedig visszakérdeznek neki, hogy mennyi növényvédő szert használnak évente az unióban, akkor döbbenettel halljuk a választ, hogy nem tudja, de a felére kell csökkenteni. Elfogadhatatlan számunkra, hogy úgy határoznak meg célértékeket, hogy azt nem előzi meg hatásvizsgálat. Tehát ezek az elvárások nem megalapozottak.  Ha ezt be akarják tartatni velünk, akkor ezeknek a termékeknek az ára az egekbe fog emelkedni. Vagy szóljunk a világ egyik felének, hogy a jövőben nem lesz nekik élelmiszerük! Betarthatatlanok az elképzelések. Ráadásul ez egy fűnyíróelv, ami egységesen kezeli a különböző adottságaik miatt különböző mennyiségű növényvédő szert, vagy műtrágyát használó országokat.

Tehát teljesen érthetetlen, hogy miért kell itt is ötven százalékkal csökkenteni. Hangsúlyozni szeretném: a célokkal egyetértünk, mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot magunk mögött hagyva állítsunk elő jó minőségű élelmiszert megfelelő mennyiségben, de ilyen abszurd szabályoknak nem lehet megfelelni. Mindenki a saját adottságaihoz mérten tűzzön ki célokat és azokat aztán kérjük is számon! De értelmes és teljesíthető célokat kell megfogalmazni, amelyek motiválják az ágazat szereplőit. Ezekről a célkitűzésekről jelenlegi formájukban ez nem mondható el. 

„Értelmes és teljesíthető célokat kell megfogalmazni, amelyek motiválják az ágazat szereplőit”

Milyen esélyek vannak arra, hogy ezeket a szabályozásokat és a szabadkereskedelmi egyezményeket felülvizsgálják?

Nagyon sok múlik azon, hogy hogyan tudunk együttműködni az unió egyéb országainak gazdáival. Mi tagjai vagyunk egy nemzetközi ernyőszervezetnek, amely az EU-tagállamok gazdáinak érdekvédelmi szervezeteit tömöríti. Össze kell fognunk, és együtt képviselni a gazdák érdekeit.

Ha nem jött volna a koronavírus-járvány, idén márciusban éppen Budapesten tartottuk volna a visegrádi országok agrárkamaráinak 75. ülését. Mi negyedévente leülünk, és vezetői valamint szakértői szinten egyeztetjük az álláspontjainkat. Azzal kapcsolatban nagyon hamar egyetértés született – velük és a többi uniós országgal is – hogy az ilyen abszurd szabályozás ellen egységesen fel kell lépnünk. A Bizottság keddi bejelentése értelmében pedig most lehetőségünk nyílik az EU kereskedelempolitikájával kapcsolatban is megfogalmazni és képviselni azokat a szempontokat, amik a magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság érdekeit is tükrözik. 

Fotók: Ficsor Márton