„Soha nem félt semmitől” – a 15 éve elhunyt II. János Pál pápáról

Április 2-án volt tizenöt éve, hogy Karol Wojtyla egykori krakkói érsek, akit II. János Pál pápaként ismert meg a világ, eltávozott az élők sorából. Az  évforduló kapcsán Snell György esztergom-budapesti segédpüspökkel, a Szent István-bazilka plébánosával beszélgettünk.

***

II. János Pált 1978-ban választották pápává. Négy és fél évszázad eltelte után ő volt az első nem olasz nemzetiségű az egyházfők sorában. Milyen jelentősége volt ennek akkor, abban a történelmi környezetben?

Abban környezetben óriási jelentősége volt. Nem csak annak, hogy nem volt olasz. Annak is, hiszen addigra megszokta már az egész világ, hogy pápa csak olasz lehet. Ugye mindentől el is lehet szokni: azóta nem volt olasz pápa. Ennek inkább az volt a nagy-nagy csodája, hogy egy lengyelt választottak Kelet-Európából, a szocialista blokkból.

a pártállami vezetők szaladtak egymáshoz, hogy most mi lesz. Az akkori plébánosom éppen Marokkóban volt, amikor II. János Pált megválasztották. Még a muszlim lapok is közölték, hogy megvan az új pápa. Ő akkor látta őt először képen. Meg is jegyezte a többieknek: „ennek az arcán van valami olyan kedvesség és huncutság, hogy még a kommunisták sem tudják átverni”.  És ebben nagyon sok igazság volt.

Ön viszont már a megválasztását megelőzően is ismerte az új egyházfőt.

Hogy pápasága előtt találkozhattam vele, az csak a véletlennek volt köszönhető. A választást megelőző évben fiatalokkal elzarándokoltunk Częstochowába és Krakkóba. Úgy adódott, hogy az egyik papneveldében, ahol szállást kaptunk, eggyel kevesebb hely volt. Mondták: te úgyis pap vagy, beviszünk az érsekségre, ott biztos tudnak szállást adni. Így kerültem oda, és találkoztam az akkori krakkói érsekkel, akit úgy hívtak, hogy Karol Wojtyla. Nagyon kedves volt,

Másodszorra közvetlenül a ’96-os magyarországi látogatása során találkoztam vele. Az akkori katolikus iskolámmal kimentünk a pápa fogadására. Eszméletlen csúnya idő volt, félelmetes viharos széllel. Kocsikkal, buszokkal mentünk ki a kölykökkel, akik olyan elevenek voltak, hogy a pedagógusok nem tudták őket lecsillapítani. Leszállt a gép, kiszállt a Szentatya, jobbról-balról smasszerok fogták körül. Egyszer csak, mikor odaért hozzánk, elterelte őket, és bejött a gyerekek közé. Megsimogatta a fejüket, rájuk mosolygott. Hát öregem, hazafelé menet a buszban egy nyikkanás nem volt! A gyerekek mind azt mondták, hogy olyan volt, mintha egy földöntúli lény érintette volna meg őket. Olyan kisugárzása volt, hogy elnémultak tőle. Utána is sokszor emlegették: a Szentatyával való találkozás meghatározó élmény egész életükre.

Snell György

II. János Pál azért is különleges a pápák sorában, mert nem csak az egyházi, de a világpolitikában betöltött szerepe miatt is nagyra tartják.

Ma is azt mondják, hogy a Szovjetunió összeomlása ötven százalékban az ő érdeme volt, az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan mellett.  II. János Pál nagyon sokfelé járt járta a világot. ’78-ban lett pápa, ’79-ben már Lengyelországban volt. Ekkor voltak ott az első megmozdulások, a szárnybontogatása az ellenzéknek. Ő egyértelműen melléjük állt. Az állam nem tudott mit csinálni,

A lengyel nép addig is vallásos volt, de hogy ők adták az egyháznak a pápát, mindenki felpezsdült. Milliók hallgatták mindenütt. Míg a munkások sajnos a világban mindenütt lepattantak az egyházról, és a püspökök sem nagyon tudtak mit kezdeni velük, II. János Pál nagyon tudott. Már krakkói érsek korában és később, pápaként is. Számtalanszor keresett föl kifejezetten szakmunkásokat. Tulajdonképpen ő vezette őket arra, hogy a teljes igazságot keressék, hitükben újuljanak meg, és bízzák életüket a Szűzanyára. Ette a penész a vezetőket, de ő soha nem tett lakatot a szájára: amit gondolt, azt ki is mondta. Ily módon hatott a világpolitikára is. Anélkül, hogy direktívákat szabott volna, irányt mutatott. Az emberek pedig megértették őt és hallgattak rá. A huszadik század egyik legnagyobb alakja volt. Pápaként, és ha tetszik, politikusként is.

Mi volt az ő legfontosabb üzenete a világ számára?

A megválasztása után, amikor megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, az első mondata ez volt: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” Ezt ő nagyon komolyan is gondolta.

A következő még akkor történt, amikor krakkói érsek volt. A városhoz épült óriási lakótelepen, Nowa Hután egyetlen templom sem volt, és a hatóságok nem is engedélyezték, hogy új templom épüljön. Ekkor ő az ottani rádióban felhívást tett közzé: aki egyetért azzal, hogy ezen a hatvanezres városrészen templom épüljön, az másnap reggel tegye le a munkát, és addig ne is vegye föl, amíg nincs rá garancia, hogy épülhet templom. Ennek óriási hatása volt. Az egész ország letette a munkát! Az egész ország! Melyik püspöknek van ma Magyarországon ekkora szava?

A pápa Budapesten

II. János Pált az emberi jogok pápájaként is szokták emlegetni.

Ő valóban az emberi jogokért küzdött, nemcsak a hazájában, de Dél-Amerikától kezdve Afrikáig mindenhol. Az emberi jogok olyan alapértékek, amelyeket maguk a nemzetek fogadtak el, így tudott rájuk hivatkozni, és ezt meg is tette minden alkalommal. Számára a legfontosabb az volt, hogy

Ehhez minden körülmények között ragaszkodott, soha nem hallgatott róla.

Hogyan él tovább a szent pápa emlékezete napjainkban?

Mint gyóntatópap, annyit mesélhetek a gyónási titok megszegése nélkül, hogy sokan máig mondják: nekik még mindig II. János Pál a pápájuk. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Rendkívüli időket élünk ma, a járvány elleni védekezésképp az egész világ bezárkózik. Mivel bátorítana bennünket ebben a helyzetben II. János Pál?

Ahogy a kommunista országokban, így Lengyelországban is bezárkóztak a keresztények a rendszerváltozásig, mégis tovább tudott élni az Egyház. Ma is azt mondaná: ragaszkodjunk még inkább a hitünkhöz, imádkozzunk sokat, és bízzuk magunkat a Boldogságos Szűz Máriára.