Hogyan tudnak a szülők tanárrá is válni? – Történetek a digitális tanrend valóságából!

Hétfő óta digitális tanrend van érvényben Magyarországon, ami azt jelenti, hogy az iskolásoknak nem az iskolában kell tanulniuk. Azt, hogy a tanárok ezt hogyan fogadták, és mit tettek meg, arról itt írtunk (Hogyan tanuljunk és tanítsunk digitálisan? – az oktatás új és rendkívüli kihívásairól; Tanárokat kérdeztünk: hogy állnak az első napon a távoktatás bevezetésével?)

Most arról készítettünk összeállítást, hogy azok, akik otthon maradtak a gyerekekkel, miként fogadták az első napolat és milyen problémákkal kellett szembenézniük.

***

Ahol a tanulókra bízzák a tananyag megismerését

Andrea Budapestről a Mandiner megkeresésre azt írta kedden: fia gimnáziumának tanárai még csak most töltik fel az első tananyagokat egy tárhelyre, és egyelőre a tanulókra bízzák, hogy „mikor teszik magukévá” az előírt tananyagot. Arról még nem kapott jelzést, hogy osztályzása lesz-e így a gyermekének.

Ismertetése szerint a Discord nevű rendszert használják, ezen keresztül a későbbiekben lehetőség lesz online témazáróra, valamint érdemjegyek kiosztására is, így valószínűleg a továbbtanulása még ilyen körülmények között sem lesz veszélyben – jelentette ki a jogász végzettségű édesanya.

De mi lesz az óvodásokkal?

Hasonló tapasztaltról számolt be a háromgyermekes Zoltán, szintén Budapestről: az iskoláskorú gyermekei ügyében az intézmény a türelmét kérte erre a hétre, elmondása szerint azért, mert még nem tisztázódtak a további oktatás részletei. Addig is gyakorlásra és ismétlésre kérték a szülőket a tanárok. Hozzátette, az iskolában ragadt tankönyvekért majd előre egyeztetett időpontban lehet bemenni, amiről szintén kapnak majd tájékoztatást.

Arról tett említést, hogy felmérte az iskola, ki rendelkezik nyomtatóval, számítógéppel vagy más technikai eszközzel. Kérték a szülőket, hogy a Krétában meglévő e-mail címek elérhetőségét ellenőrizék. Addig is a Facebookon az osztályfőnök rendelkezésre állt. Az általános hangulatról is beszélt, szerinte az iskolaközösségben lévő szülők nyugodtak, inkább kíváncsiak, hogyan fog történni az oktatás, a képzés.

Amit  kiemelt: szerinte az óvodás korú gyermeke készségfejlesztéséről nem kapott információkat, még olyan általános útmutatást sem, hogy mit csinálhat egész nap egy óvodás. Természetesen a napirendjét ismerte „reggeli, készségfejlesztés, játék ebéd stb.” de – tette hozzá – „mélyebben” ez már ismeretlen terület volt számára. Ha nem lenne a családban óvodapedagógus, akitől segítséget kérhetett, még mindig így lenne. Az már világos számára, hogy

különösen úgy, hogy a családtag szerint „az óvodás korúakhoz sok türelem és sok kreatív figyelmet lekötő foglalkozás kell”.

Beszélt még lapunknak arról is, hogy nem kaptak iránymutatást a gyermekek sétáltatására, így a maguk részéről a többi embert, játszótereket kerülve egy 10-20 perces sétát tesznek, reggel és délután. Mivel lakótelepen laknak, ezért úgy érzi, az is kihívás lesz a későbbiekben, hogy a gyermekek mozgásigényét hogyan tudják majd kielégíteni.

Szerinte fájó hiány, hogy nincs szakkör, valamint készségfejlesztés az interneten, sem hivatalos információ, hogy ezeket hogyan lehetne kiváltani, hellyel-közzel helyettesíteni. Így úgy érzi, magára maradt a neten való keresgéléssel, annak veszélyeivel együtt. Elmondása szerint nagyon szeretne egy óvodai iránymutatást, másodsorban az alsós tagozati iránymutatást az írás, olvasás és a szövegértés fejlesztésére, természetesen azon túl, hogy ez a járvány lecsengjen.

Mindent összevetve, az óvodai és alsós iránymutatáson túl még a home office és a home learning összehangolását tartja a legnehezebben kivitelezhetőnek.

A KRÉTA egyirányúsága máshol is gond

Egy többgyermekes szegedi édesanya, Niki – akinek három iskoláskorú gyereke van – szintén hasonló problémákról számolt be a Mandinernek, amikor megkerestük őt a távoktatással kapcsolatban. Szerinte érződik, hogy

és látszik, hogy nem tudtak elég időt szánni a részletekre. Saját technikai felszereltségük (laptopok, internetkapcsolat) megvan, a gond nem itt kezdődik – jelentette ki.

Lapunknak elmondta: az alsóssal nagyon sokat kell foglalkoznia, hiszen a szülőnek kell helyettesítenie a tanerőt. Ehhez még hozzájárul az is elmondása szerint, hogy az alsósnál érez igyekezetet, de „baj van az információ átadásával”, ugyanis ő a KRÉTA-ra ír információt, aminél nagyon behatárol a kétirányú kommunikáció lehetősége, és ha még nem lenne ez elég, úgy érzi, hogy kapacitáshiánnyal küszködik a rendszer. Könnyebbség azért szerinte, hogy szerencsére „a felsős tanárnők nagy segítséggel vannak a szülők felé”, – pl. a felsősök csoportja „azonnal, még a kormányfői bejelentés után megalakult a Facebookon”, sőt azóta – a Google Classroom segítségével – már ott tartanak, hogy két gyereke kaphat érdemjegyeket.

Leszögezte: örül annak, hogy van egyáltalán oktatás, de – teszi hozzá – mivel az alig két éves gyermekével is kell törődnie, így úgy érzi, hogy

Ürömök az öröm határán

Ha eddig mindenki az öröm kategóriában volt, akkor Mátyás Budapestről éppen ellenkezőleg, az üröm kategóriában van. Kétgyermekes szülőként nem volt megelégedve a digitális tanrend első napi teljesítményével. Elmondta: kedden „háromnegyed kilenctől kapjuk a feladatokat, a Kréta rendszeren keresztül”. De úgy érzi ezeket látva, hogy „a tanárok egymással nem kommunikálnak, mindenki csak a saját órájához kapcsolódó feladatokat adja ki”, ennek tudja be, hogy hiányzik szerinte a tömbösítés, vagy az egy hétre előre történő feladatkiosztás.

Azt is elpanaszolta lapunknak a kommunikációs szakember, hogy úgy érzi, tanárok egyáltalán nincsenek tekintettel a szülők helyzetére: hiszen minden tanár a teljes óravázlatát közli, azaz kvázi mintha megpróbálja „leadatni” a szülővel a saját óráját. Ez az egyébként elvileg home office-ban lévő szülőknek a saját munkájuk, főzés és takarítás mellett napi 4-6 óra elfoglaltságot jelentene pluszban. És ha ez még nem lenne elég, akkor ott van az, amit Mátyás a leginkább sérelmez: hogy az órai anyagon felül

Mindezeket úgy kell neki megoldania, hogy ahhoz a gyerekek tanárai alig csatoltak digitális anyagot, megnézendő videót, szinte csak a KRÉTÁ-n keresztül küldtek e-mailt. Reméli, idővel majd javulni fog a helyzet.

Hasonlóképp látja Anita Zsámbékról, aki kicsit sötétebben látja az első napokat: szerinte senki nem volt nagyon felkészülve, a két gyereke közül az alsós osztályfőnöke volt az aktívabb, míg a felsős osztályfőnökének a szülők siettek a segítségére, és lett az összefogásuk eredményeképpen mindenkinél Google Classroom és a Kréta (utóbbi egyébként elmondása szerint iOs-en nem mutat meg mindent).

Szinte csak házit kaptak az első napokban – szavai szerint „dőlt” a két felületről a feladatmennyiség. Azon meglepődött, hogy nem kapott pl. megoldókulcsot a matematikához, és így tulajdonképpen a gyerekre volt bízva, hogy hogyan csinálja meg vagy nem. Nagyobbik gyereke fel is adta – tette hozzá. Aláhúzta: jó, hogy van Classroom, de azon nem minden tanár van rajta, nem úgy, mint a Krétán, ezért sokaknak nem tud visszajelezni.

Még fontosnak tartotta kiemelni lapunk megkeresésére, hogy hiányolja a rendszerekből a visszaküldési lehetőséget, az ellenőrzést, egyelőre még fotót sem kérték a háziról, és még online dolgozat sem volt (pedig erre a Classroom képes – a szerk.). Emellett jó ötletnek tartaná azt is, ha lennének skype-os órák, és lenne kiépített struktúrát a távoktatás mögött – szerinte az őrült kapkodás alatt még lett megfelelően összeállított digitális tananyag ahhoz, hogy megfelelően helyettesítse az iskolai oktatást. Ez így szerinte „nem oktatás, hanem szoptatás”.

Szerinte az is gondot jelenthet a családoknál, hogy az iskola nem adott semmilyen okoseszközt, ezért a szülőnek kell megoldania a laptop-tablet problémakört. Ez sok több gyerekes családnál hatalmas gondot jelent. Úgy látja egyébként, sok pedagógusnál a gyerekei digitális kompetenciája sokkal jobb.

Aki azt kapta, amit várt

Problémákat várt Enikő Pomázról, aki nem lepődött meg, hogy aztán lettek is. Elmondása szerint ugyanis 

Ez így is lett, bár nem teljesen előzetes elképzeléseinek megfelelően: azt tapasztalta, hogy – gyereke szakgimnáziumba jár – a helyzetre elsőként reagáló szakmai tanárok mellett négy tanár „vette fel” hétfőn a fonalat; de arról is beszámolt lapunknak, hogy érzése szerint négy tanár „nem vette még fel a fordulatszámot”. Ami a lényeges szerinte, hogy szakmai tanároktól megvan a feladat és a számonkérés formája és ideje – a pedagógusok a Classroomot használják itt is a KRÉTA mellett –, így nyugodtabb ebben a tekintetben.

Azt még szükségesnek tartotta hozzátenni: nem történt semmi katasztrófa, de azt látja a gyerekén, hogy nem olyan, „mintha napi 6-8 órát ülnének a suliban”.

A nyugalom tatabányai anyukája

A nyugodtság szobrát azonban Beáról lehetne mintázni: a tatabányai anyuka volt a leginkább nyugodt a megkérdezettek közül. Erre volt oka: ugyanis korábban két magántanuló gyerekeinek ő volt az otthoni tanítója, ezért számára, ha nem is ujjgyakorlatot jelentettek az utóbbi napok, de érzése szerint határozottan könnyebb dolga van felsős lányával, mint sok más szülőnek.

Elmondása szerint a Classroomban a lánya minden segítség nélkül elboldogul, tehát tulajdonképpen ellenőrző szerepre korlátozódik a feladata. Úgy látja, hogy eddig még a tananyagnak megfelelő digitális tartalom jutott el a lányához. Ennek örül, mert annak a jelét látja, hogy eddig a tanári kar jól vette a hirtelen megvalósult digitális tanrend kihívásait. Persze, azt is gondolja, hogy ennek valószínűleg ahhoz lehet köze, hogy az iskolában jó, szakmájukhoz értő tanárok vannak.

Azt még fontosnak tartotta kiemelni: a nyugodtsága leginkább a pedagógusoknak köszönhető, szerinte ugyanis az olyan, ahogyan ma egy felelős embernek kell viselkednie.

azt, hogy mindenkinek otthon kell maradnia és otthonról megtennie mindent, ami a saját életében, munkájában lehetséges. Ezt a gyereke tanárai teljesítik, ezért a pedagógusok például szolgának a rájuk bízott gyerekeknek, akik így meg fognak tudni a kihívásoknak felelni. Elmondta: szülőként is így kellene mindenkinek mintát adnia a gyerekek felé, ez lenne a lényeg, nem pedig az, hogy mennyi tananyag jut el a gyerekek fejébe és milyenek lesznek a jegyeik.

Ahol pár nap alatt jobb lesz az otthoni tanulás, mint az iskolai

Hajnalka kérdéseinkre Kecskemétről olyan választ küldött, hogy ahhoz jobbnak láttuk, ha nem is nyúlunk: 

„Tizenegyedikes lányom igen motivált a tanulásban, hiszen két előrehozott érettségit is tervez az idén. Nem is bliccelte el az első tantermen kívüli oktatási napot. Iskolai tanrend helyett magának osztotta be a tantárgyakat hétfőn. Felvette egy új nyelvet – spanyol nyelvű sorozatot kezdett el nézni, és tartott testnevelés órát magának. A szekrényugrást kihagyta, de kiment futni, illetve jógázott itthon. A délutáni edzést ellógta: a kanapéról kényelmesen nézhető fitt csatornát most átkapcsolta.

A második napon már komolyabb volt a pallérozás. Délelőtt az informatika érettségire készült (önállóan), és volt egy német órájuk is. Ez már videochat segítségével, az osztálytársak és a tanár részvételével zajlott. Az egyébként koros tanár nem csak az anyag leadásában élt az online világ új lehetőségeivel, bejelentette, hogy a holnapi órán dolgozatot ír a csoport. Szerintem a diákok reakcióit az új közegben már nem követhette olyan tökéletesen nyomon a pedagógus, mint a felhördülést egy osztályteremben. A külön angolóra sem maradt el, szintén videochat segítette az oktatást. Majd a gyerek kikapcsolódásképpen ismét a spanyol nyelv szépségeiben merült el, azaz nézte tovább a sorozatot.

Azt mondja, menni fog ez így is, és mind a diákok, mind a tanárok hamarosan belerázódnak. Szerinte hétfőtől már pont olyan lesz, mintha ténylegesen iskolában tanulnának.”

***

nem véletlenül. Ezt Péter írta Budapestről egy Facebook-csoportba – úgy véljük, ez is úgy tökéletes, ahogy van:

„Nincs suli. Online oktatás. Első nap.

2-3 óra,mire összevadásztam az összes lecót és kiírtam papírra, hogy egyben legyen. A kölyök kb a negyedik dupla tesijét tartja az udvaron, annyira van kedve az egészhez. Próbálom elmagyarázni neki, hogy nem nyaral, tanulás van. (Kinek van egy söre? Hozzon már, köszi!)

Végre beveszekedem az udvarról, kezdjük a nyelvtant, meg az írást. Gyerek nem túl együttműködő. Radír félig elkopott. (Kevés lesz az az egy sör... kinek van még?)

Kikínylódtuk az írást...szünet, mert a suliban is van... Kölyök hülyére akar venni, hogy a suliban 45 perc a szünet... Na, folytassuk olvasással, meg matekkal... (Dobjatok valami erősebbet, ide nem elég a sör...kinek van pálesze???)

Kezdek felnézni a tanárokra...vajon hogy bírják xanax meg tömény nélkül??? (Nagytételben vásárolnék páleszt, meg minden tiltott szert...) Az ötödik pálesz után jöhet az ének óra is. A biosztól kicsit parázok, arra viszont ott a Pornhub segítség gyanánt.
Kitartás mindenkinek...”

És vigyázzunk egymásra.