„Először: a Felvidékre/Dél-Szlovákiába érkező magyarországi támogatásokban nincs semmi abnormális. Európában szinte mindegyik állam nemzeti alapon szerveződik, és ezek döntő többsége valamilyen formában kedvezményes elbánásban részesíti a határain kívül élő nemzettársait. Az azonos nemzethez tartozó, de más államokban élők támogatásának elve az alkotmányokban is megjelenik. Ilyen, úgynevezett felelősségklauzula található a német, osztrák, olasz, román, szlovén, lengyel – és mit ad Isten, mint nem – szlovák alkotmányban is.
A legtöbb állam követ valamiféle nemzetpolitikát,ugyanakkor a célok és módszerek eltérőek. A kisebbségi intézmények anyaországi finanszírozása általánosan megfigyelhető jelenség. A kisebbséget befogadó államoknak ugyan ez nem tetszik, ám az anyaország számára fontosabb azoknak a kereteknek a megteremtése, amelyek a más országokban élő nemzettársak számára lehetővé teszik kultúrájuk újratermelését. Az orbáni befolyástól viszolygók a magyarországi támogatásokban a gonosz Fidesz hatalomátvételének előkészítését vélik felfedezni.
Példának okáért a lengyel állam ugyancsak anyagi eszközökkel törekszik a külföldön élő, őshonos lengyel közösségek jobb szociális és kulturális helyzetbe hozására. A Litvániában élő 160 ezres lengyel közösség a szlovákiai magyarsághoz hasonló asszimilációs politikák célpontja.”