Trianon egy sebe a magyar népnek, de csak a népek közti valódi kiengesztelődés és kapcsolatépítés lehet a jövő útja. Interjú.
„Lesznek olyan programok, amik kifejezetten ezzel a céllal szólnak majd a magyar résztvevőkhöz?
Konkrétan ilyen programot központilag nem terveztünk, de mint lényeges gondolat minden bizonnyal meg fog jelenni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a helyi közösségek a felkészülés idejét kihasználva szervezhetnek ilyet. Szeretnénk buzdítani mindenkit arra, hogy szervezzen programokat, és ne csak arra legyen nyitott, amit a kongresszus kínál. Abban bízunk, hogy ez nemcsak egy egyhetes program lesz, hanem már a felkészülés is megújulást és kezdeményezőkészséget ébreszt majd, ami a program után tudatosan folytatódik. A négyévente rendezett kongresszus fő célja – ahogyan a legelső kongresszusé is ez volt – az, hogy megmutassuk keresztény hitünket a világnak. Ennek eszköze lesz majd az eucharisztikus körmenet a szombati napon a Kossuth tértől a Hősök teréig. Nekünk most módunk van sokkal egyszerűbben tanúságot tenni Jézushoz tartozásunkról, mint ahogyan elődeinknek kellett az egyházüldözés idején. Vajon ezt a kicsit meg tudjuk tenni? Azt hiszem, ez egy sürgető meghívás.
Az előbb említette még a missziós kereszt kapcsán a Kárpát-medencei ereklyéket. 2020-ban Trianon-évforduló is lesz, érzékeny a téma. Hogyan jelenik majd meg a külhoni magyar kereszténység a kongresszuson?
Úgy gondolom, ahhoz, hogy a Trianon-kérdéskört hitelesen átadjuk, nekünk kell előbb hitelesen szembenézni ezzel a történelmi helyzettel: ezt magunkban helyretenni személyes és közösségi feladat. Trianon egy sebe a magyar népnek, amiről sokáig, generációkon keresztül nem nagyon lehetett beszélni. Mi keresztényként azt mondjuk, hogy ha fájnak is a dolgok, amik történtek vagy történnek, akkor is meg kell próbálnunk nyitottnak lenni a kapcsolatok irányába. Csak a népek közti valódi kiengesztelődés és kapcsolatépítés lehet a jövő útja, ennek nincs alternatívája. Az oltáriszentség minden hívő számára az egység és a szeretet forrása. Természetesen minden kapcsolathoz kell egy másik fél is.
Mit tart a legmotiválóbbnak a szervezés során?
A 2020-as budapesti eucharisztikus kongresszusra gondolni már az elején is lelkesítő volt, hiszen részt vehettem az előző kongresszuson, a Fülöp-szigeteken. Idén év elején, amikor konkrétan bekapcsolódtam a szervezőcsapatba, az érintett meg, mennyire szerteágazó a szervezés, és hogy mennyire sokrétű munkát igényel. Egyrészt szép, hogy a szervezésnek van egy emberi dimenziója, és a végeredmény magán viseli majd a különböző személyiségjegyeket is: ez ugyan azt is jelenti, hogy tudunk szépet és jót alkotni, de nem tudunk tökéleteset. Másrészt viszont mi, emberek szervezünk, de majd Isten fogja megérinteni az embereket. Titok, hogy a szívek mélyén mi történik, mert ez a Jóisten műve, nem a mi emberi szervezésünk eredménye. Ez már most is egy nagyon szép tapasztalat.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
