Nem folytatom...

„Nem folytatom... – Gondolatok a 27. VOLT után

Kevés jó tulajdonságaim között tartom számon, hogy az élet minden területén adok mások véleményére. Különösen igaz ez a nevünkhöz/nevemhez kapcsolódó eseményekre, produkciókra, ahol egészen gyakorlott vagyok már abban, hogy a közönség szemével nézzek rá a dolgainkra. Meglássam, ha valami nincs rendben és próbáljak javítani is, ha jogos a kritika. Arról viszont lassan le kellene szoknom, hogy azokat az írásokat akár csak elolvassam, amelyek szerzői abból élnek, hogy megprbáljanak idehaza működő és színvonalas ügyeket tönkretenni, belerúgni, amibe csak lehet.

Az egész VOLT alatt gondolkodtam rajta, hogy hozzászóljak-e ehhez a »propagandafesztivál« kérdéshez… Ha kinyitottam a laptopom, ez a téma jött szembe. Ha a fesztiválon sétáltam, senki nem kérdezett erről semmit… Igazából két okból nem posztoltam erről eddig: egyrészt azért, mert aki jelen volt a VOLTon, az tudja, hogy nem volt mire reagálni. Másrészt azért, mert eléggé naív vagyok. Azt gondolom ugyanis, hogy az újságírás egy tök izgalmas szakma, amely arról szól, hogy ha az újságíró hall valamit, ami számára izgalmas, amit hírértékűnek tart, akkor annak utánamegy. Esetünkben megnézi, hogy valójában mi is történik Sopronban? Ha ezt tették volna azok, akik napokig címlapon tartották a »propaganda megy a VOLTon« ügyet, levonatoztak volna Sopronba, megkerestek volna engem, vagy Fülit, vagy Tamást, beszélgettek volna a fesztiválozókkal, vagyis megpróbáltak volna meggyőződni arról, hogy valójában mi is történik a VOLTon, ahelyett, hogy manipulatív, gusztustalan módon rúgnak bele egy számukra eleve ellenszenves produkcióba.

Az idei VOLTon azt éltem át, hogy pár napra két, párhuzamos világ épült fel Magyarországon. Az egyikben felhőtlenül érzik jól magukat tízezrek, a másiknak az az érdeke, hogy befeketítsen egy 27 éve sikeres fesztivált, azon dolgozik, hogy a fél országnak olyan képet mutasson róla, amiből a jelenlévők egészen mást látnak. Ezzel persze sikerült elérni, hogy pár tucatnyi troll elárassza az esemény közösségi felületeit és minden megnyilvánulásunkra bántó kommentekkel tegye azt tele. Szívből gratulálok hozzá!

Személyesen igyekeztem tesztelni azokat, akikkel összefutottam a VOLTon: 3 nap alatt nagyjából 100 fellépőt, fesztiválozót, vendéget kérdeztem meg, hogy mit gondolnak arról, ami mostanában megjelent rólunk »itt-ott«. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 90%-uk egyáltalán nem tudta, miről beszélek. Ők ugyanis a fesztiválon voltak éjjel-nappal, nem portálokon lógtak, ahol olyan véleményvezérek mesélték el az otthonmaradóknak, hogy mi történik éppen Sopronban, akik be se tették a lábukat a fesztiválra.

Bár nem kerestek meg azok, akik elképesztő ostobaságokat hordtak össze »az ügy« kapcsán minden olyan projektről, amelyekhez közünk-közöm van, az itt jelenlévő barátaim, ismerőseim kedvéért szívesen leírom, amit elmondhattam volna.

A VOLTon (és más fesztiváljainkon is) a színpadok melletti kivetítőkön a koncertek közötti szünetekben meghatározott sorrendben vetítünk reklámfilmeket és társadalmi célú üzeneteket. Idén az alábbiakat:

– fesztiválok és klubok promóciói: Balaton Sound, Szget, STRAND, Balaton Piknik, Budapest Park, 
– »Az én tanárom« – ez idén a MédiaUnió és egyben a VOLT ügye is, amely a tanári pálya megbecsülésére hívja fel a figyelmet: https://www.youtube.com/watch?time_continue=18&v=DBaoXS925hw
– »30 éve szabadon« – a rendszerváltás 30. évfordulójára készült film (a Terror Háza filmje)

Utóbbi egy 45 másodperces szpot, amelyet a Terror Házával kötött együttműködésünk szerint vetítettünk le ebben a blokkban, a koncertszünetekben, általában egyszer. (Nem csak itt, a Soundon, a Szigeten és a Strandon is.)

A filmben nagyrészt a rendszerváltás korszakát idéző fotók szerepelnek (többnyire amúgy édesapám felvételei), valamint 5 msp-ben megelevenednek Orbán Viktor szavai, amelyet 1989-ben Nagy Imre temetésén mondott el.

Nem tisztem véleményt mondani egy partnerünk szpotjáról. 1989-ben történelmet írtunk, számos fotó, kép égett belénk örökre. A film rendezője ezeket a képeket választotta, lehet, hogy más rendező másokhoz nyúlt volna… Mint ahogyan egy fesztivál programját is sokféle szempont szerint lehet összeállítani. Ha valaki csak felületesen nézi át a VOLT programját, akkor is látni fogja, hogy minket kizárólag az érdekel, hogy értékes, izgalmas témákat, zenekarokat, előadókat láthasson-hallhasson a közönségünk. Nem szeretnék neveket emíteni, de aki egy kicsit is otthon van a magyar popkultúrában, azonnal leveszi, hogy semmilyen jelentősége nincs annak, hogy ki, milyen nézeteket vall, milyen színű a bőre, és még sorolhatnám. Mondhatnám, hogy erre büszke vagyok, de nem mondom. Ez így természetes.

Mosolyogtam és mérgelődtem egyszerre, amikor az egyik portál címlapon hozta, hogy egy (általam nem ismert) előadónk bojkottot hírdetett a VOLT ellen. Ahelyett, hogy eljött volna és azon a kerekasztal beszélgetésen mondja el a véleményét, ahová meghívták. Nem éreztük a fiatalember hiányát, mégcsak szóba se hozták az aznapi művészek, meghívottak, mégis fura, hogy ezzel címapra lehetett kerülni. Azzal nem, hogy 40ezren vettek részt a zseni Slipknot koncertjén, rekord mennyiségű vért adtak a fiatalok a VOLTon, minden eddiginél több kortárs művész mutatkozott be a fesztiválon, háromszoros áron teltek meg a szálláshelyek Sopron 100 km-es körzetében és ezzel a VOLT számít az egyik legnagyobb turisztikai eseménynek idehaza, Palvin Barbi pedig boldogan bulizott most is a kedvenc zenekaraira, és még sorolhatnám. Mint ahogyan sorolhatném a hibáinkat is: nem volt árnyék, kevés volt a párásító, alig lehetett megtalálni a mozgássérült WC-ket, és így tovább. De inkább nem folytatom. Mármint a felesleges mérgelődést. Hiszen sokszor jutnak eszembe Geszti szavai: Fikázni könnyű, alkotni nehéz...

Éppen azt szeretném mondani, hogy folytatom, folytatjuk! Nagyon hálás vagyok ugyanis annak a sok-sok kollégámnak: belsősöknek, külsősöknek, partnereknek, művészeknek, akikkel egy éven át azon dolgoztunk, hogy egy új helyen meg tudjon valósulni a 27. Telekom VOLT Fesztivál. Hatalmas munka volt, túlzás nélkül mondhatom, hogy erre büszkének kell lennünk. Még akkor is, ha voltak hibák, amelyeket meg kell javítanunk. És természetesen meg is fogjuk javítani őket. Hiszen ezért tudunk 26 éve, folyamatosan olyan eseményeket szervezni, amelyek százezreket tesznek boldoggá, minden évben.

Köszönöm szépen, hogy idén is velünk VOLTatok. Nagyon jól esik a számtalan gratuláció és köszönet a legkülönfélébb emberektől: ismerősöktől és idegenektől egyaránt! Minden évben kielemezzük a fesztiváljainkat, hogy jövőre még jobbat hozhassunk létre és erre 2020-ban is számíthattok!

Tali a Soundon! ❤️☀️”