A Magyarország elleni támadások a nyugati-európai balliberális elit tanácstalanságát mutatják – mondta Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke kedden az MTI-nek Berlinben, ahol részt vett az egyik legtekintélyesebb német közhasznú alapítvány, a Körber Alapítvány (Körber Stiftung) Fenyegetést jelent-e az erős vezetés a demokráciára – személyiség, hatalom és populizmus történelmi kontextusban című pódiumbeszélgetésén.
Balog Zoltán a beszélgetés tapasztalatait értékelve kiemelte, hogy a balliberális szellemi elit a tekintélyelvű kormányzással és az idejétmúltnak gondolt nemzetállam visszatéréséről szóló „riogatással” próbálja leplezni tanácstalanságát. A nyugat-európai elitnek „kell egy ellenségkép, amelytől meg lehet menteni Európát, és sokan úgy gondolják, hogy ez a magyar nemzetállam, ami részben nevetséges, részben pedig szomorú, hiszen éppen arról terelik el a figyelmet, amit ők rosszul csinálnak” – mondta a korábbi emberi erőforrás miniszter.
Ezt mutatja a brit európai uniós (EU-) tagság megszüntetése (Brexit) is, ami nem a brit választók állítólagos „ostobaságának” tulajdonítható, hanem éppen annak, hogy az EU jelenlegi vezetése „nem képes tudomásul venni a nemzetállamok igényeit, és nem képes olyan módon irányítani az EU-t, hogy ne történjenek ilyen súlyos balesetek és veszteségek” – mondta Balog Zoltán.
Aláhúzta: amit a nyugat-európai elit visszatérésnek tekint „a ma már nem időszerű nemzetállamhoz, azt mi úgy tekintjük, hogy megpróbáljuk a 21. században, a posztmodern világban újradefiniálni, hogy miként lehet képviselni egy nemzeti közösség érdekeit” – mondta Balog Zoltán.
A vezetők szerepe
A pódiumbeszélgetésen Timothy Snyder amerikai történész, a Yale Egyetem kutatója a többi között kifejtette: van a politizálásnak egy olyan formája, amelynek kiindulópontja nem a jogállamiság és a pluralizmus, hanem az ellenfél vagy ellenség képének megalkotása. Erre a formára jellemző a magát erősnek láttató vezető, aki azonban „nem erős és nem is vezető”. Közösségét nem előre viszi, hanem a múltba, méghozzá nem a „bonyolult történelmi, hanem a mitikus nemzeti múltba”.