Kolozsváry Mariann felidézte: Korniss Dezső 1931-ben, Párizsból hazatérve, részben bartóki inspirációra kezdte kidolgozni „a sajátos nemzeti talajból fakadó megoldást” a festészetben, azaz a Szentendrei programot. Rövidesen csatlakozott hozzá a szintén Párizsból visszatért Vajda Lajos és közösen kutatták a paraszti formakincs elemeit, a szerb és sváb motívumokat, a barokk architekturális részleteket Szentendrén és Szigetmonostoron.
Vajda Lajos 1941-ben meghalt, Korniss Dezsőt pedig behívták katonának, majd hadifogságba esett és csak 1945-ben szabadult. Akkor kezdődött második szentendrei korszaka, amelyben már nemcsak a tárgyi motívumok, hanem a tánc, a mozgás is foglalkoztatta. Ezeknek az éveknek a nagy összegző műve a Tücsöklakodalom (1948), amelyben a játékosság mellett a fájdalom, a háborúban átélt borzalmak emlékei is felbukkannak.
Korniss Dezső egyre kevesebb kiállítási lehetőséghez jutott, rendkívül szerényen élt, a festékeken, vásznakon azonban sosem spórolt - mondta el Kolozsváry Mariann. Erre az időszakra jellemzők a művész kalligrafikus motívumokat felhasználó munkái, majd a hatvanas évektől felfedezte a cifraszűrök formakincsét, míg később a zászlókra, trikolórokra emlékeztető kompozíciók után a kereszt- és pajzsformák absztrakt világába jutott el.