Beszéljünk a férfiakról!

„A férfijogi ügyekben közös, hogy egy adott probléma jellemzően (pl. halálos üzemi balesetek) vagy kizárólag (pl. hamis apaság) a férfiakat érintik.

Számomra úgy tűnik, a magyarországi férfijogi mozgalmak legfőbb ügyként a szülői elidegenítés kapcsolati erőszakká nyilvánítását tűzték zászlajukra. Ennek a kérdésnek az a lényege, hogy ha az a szülő, akinél a gyerek főszabályként „marad” egy válás, szakítás után, a távollévő másik szülő, illetve például a nagyszülők ellen neveli a gyereket, az minősüljön családon belüli erőszaknak. Bár ez a téma nagyon sok kérdést felvet a bizonyíthatóságtól kezdve a mikor „jogos” rosszat mondani a gyereknek a távollévő szülőről kérdésén át, úgy gondolom, hogy összességében jogos követelés és nekünk, társadalmunknak a felelőssége kidolgozni a részletkérdéseket.

De ha férfijogokról beszélünk, felmerül a bevezetőben említett üzemi baleset kérdése is: a súlyos, maradandó sérülést okozó üzemi balesetek jelentős része a férfiakat éri, a halálos üzemi balesetekről nem is beszélve: a 2017-ben bekövetkezett 79 halálos üzemi balesetből 76 esetben férfi volt az áldozat.

Ide tartozik még például a hajléktalanság kérdése is, a 2011-es népszámlálási adatok alapján közel négyszer annyi hajléktalan férfi van, mint nő.

Szintén ide sorolandó a gyermektartásdíj kérdése. Sokat hallunk azokról az esetekről, amikor irreálisan alacsony gyermektartásdíj kerül megállapításra (és talán éppen azt sem fizetik), de ennek is van egy másik oldala: a rejtett asszonytartás intézménye, ahol a megállapított gyermektartásdíj már nem (kizárólag) a gyermek igényeit elégítik ki, jövőjét alapozzák meg, de a gyermekkel együtt élő szülő (jellemzően az anya) saját, személyes, időnként luxuskiadásait is ebből fizeti. Erről a hvg-n jelent meg pár éve egy cikk.

Emellett ott a hamis apaság esete, amikor egy férfi úgy nevel akár évekig egy gyermeket, hogy abban a hiszemben él, hogy a gyermeknek ő a biológiai apja, holott ennek lehetetlenségvel az anya mindvégig tisztában volt. Ritka az ilyes eset, de az ilyenkor keletkezett érzelmi (vagy éppen anyagi) károkat a társadalmunk nem tudja, s talán jelenleg nem is akarja kezelni.

A végtelenségig lehetne sorolni ezeket a dolgokat, de azt hiszem, a férfijogok kérdésének lényegét sikerült dióhéjban összefoglalni. Én úgy gondolom, hogy ez a kérdéskör méltatlanul elhanyagolt a közbeszédben, többet kellene beszélnünk róla, többet kellene gondolkoznunk a megoldásokon. ”