„Nem vagyok egyedül” – a szociális szférában dolgozók nehézségeiről

A fenti bevezetőben említett problémák mellett a gyermeknevelők sokszor túlterheltek, alulfizetettek, kitartó munkájukért kevésbé részesülnek anyagi és társadalmi elismerésben. Napról napra újabb és újabb kihívások elé állítja őket a gyermeksereg, amely minden tagja más és más háttérrel, eltérő személyiséggel kerül az otthonokba. Az ebből fakadó váratlan helyzetek olyan problémákat vetnek fel, amelyek kezelésére a gyermeknevelők nagy része nincs felkészülve. A változó korosztály, sokszor rossz irányba történő neveltetés gyakran párosul rendellenes, szokatlan viselkedéssel, amelyek lelki, egészségügyi vagy mentálhigiénés okainak felfedezése, kezelése nem minden esetben pedagógiai végzettséggel megoldható feladat. Ezeket tapasztalva

Az otthonokban jelentkező egyre tornyosuló nehézségek, az azok által generált stressz, a munka és magánélet különválasztásáért folytatott küzdelem megterheli a szervezetet. A kezdeti lelkesedést felváltó kiábrándultság komoly egészségügyi problémákhoz, fizikai, érzelmi, mentális kimerültséghez vezethet, ezek együttes fennállása esetén pedig a burnout szindróma kialakulásáról beszélhetünk. A helyzet kilátástalansága miatt a gyermekotthonok dolgozói gyakran cserélődnek, sokan adják fel hivatásukat, amely nem csak a gyermekek helyzetét nehezíti meg, hanem a gyermekotthonokban folyó eredményes munkát is negatív irányba befolyásolhatja. A gyermeknevelők számának csökkenésével egye több teher nehezedik a hivatásuk mellett kitartó nevelők vállára.

Megelőzni könnyebb, mint kezelni

A munkától való elidegenedést, kimerülést, lelki kiüresedést sokkal könnyebb megelőzni, mint a már kialakult problémát kezelni.

A kezdeti lelkesedés fázisában fontos, hogy a realitás talaján tudjon maradni, a későbbiekben felmerülő negatívumok, csalódások mellett pedig érdemes arra koncentrálni, hogy melyek azok az aspektusok, amelyekben sikereket ér el. Az intenzív érzelmi kihívásokkal járó munkáknál kulcsfontosságú, hogy időt fordítson a kikapcsolódásra és megtanulja félrerakni a munka során felgyülemlett nehézségeket.

Szupervízió – egy pozitív példa 

A fentiek mellett a csoportos vagy egyéni szupervíziók szerencsére egyre gyakrabban állnak a segítő szakmában dolgozók rendelkezésére. Elengedhetetlen az ezekben a pozíciókban tevékenykedő szakemberek további oktatása, támogatása, felügyelete. Pajor András gyógypedagógus, pszichológus szerint a gyermekotthonok dolgozói számára a szupervízió e három feladata közül talán a legfontosabb a támogatás, a segítő kéz nyújtása, annak éreztetése, hogy az illető nincs egyedül problémáival. A foglalkozások révén rájöhetnek, hogy igenis támaszkodhatnak kollegáikra, a csoportokban kialakult bizalmi kapcsolat révén nyíltan beszélhetnek nehézségeikről. A szupervíziók és esetmegbeszélések vezetésében rendkívül tapasztalt szakember mesélt a szupervíziók menetéről, legfőbb céljairól, amelyet a tavalyi évben indított útjára a Vásáry Tamás Alapítvány.

Az alapítvány 2018 februárjától indított el nyitott szupervíziós csoportokat, ahova bármely gyermekotthon nevelőjének, gyermekfelügyelőjének lehetősége nyílt bekapcsolódni. Sokan azonban, bár igényelték volna a foglalkozásokat, nem tudták megoldani részvételüket túlterheltség, utazási nehézségek miatt. Ennek kiküszöbölése érdekében 2018 szeptemberétől a szupervíziós alkalmakat három Bokréta Lakásotthonban tartja meg a szakember, a résztvevő csoportok egy-egy otthon nevelőiből állnak. Az így kialakult „team szupervízióknak” a legnagyobb előnye, hogy a gyermekotthonokban felmerülő problémákat az ott dolgozók állandó csapata dolgozza fel, együttes megoldások kidolgozására, csapatépítésre ad lehetőséget. A foglalkozások alkalmával a részvevők saját tapasztalataikat, nehézségeiket oszthatják meg kollegáikkal, amelyet a szupervíziót vezető szakember megpróbál általánosítani, hogy mindenki saját helyzetére és az általa megélt szituációkra is alkalmazni tudja. 

A folyamatos stressz az egyik legnagyobb probléma 

A folyamatos stressz és a kikapcsolódás hiánya gyakran merül fel, ezekkel a problémákkal csaknem minden résztvevő képes azonosulni. A felvetett problémák boncolgatása, a lehetséges okok feltárása, megoldások keresése olyan egyéb belső fájdalmakat segít felszínre hozni, amelyekről az esetmegbeszéléseken részvevők maguktól nem szívesen mesélnének. A szupervízió vezetőjének feladata a tág problématár összegyűjtése és kielemzése mellett a nevelők közötti kommunikáció fejlesztése, annak kiemelése, hogy az egyéni nehézségek egy gyermekotthonon belül mindenkire egyaránt hatással vannak, azok megoldására csak együttes fellépéssel és folyamatos kontaktussal kerülhet sor. A foglalkozások alkalmával finom módszerekkel fény derül a csapaton belüli konfliktusokra is, lehetőség nyílik azok megbeszélésére, kezelésére. Pajor András elmondása szerint nagyon fontos, hogy akár helyben megvitassák a gyerekekkel kapcsolatban felmerülő képesség-, vagy mentális zavarok tünetegyütteseit, ám ezeket az információkat tapintatosan, finoman vezeti fel, hogy a nevelők ne kioktatásként értelmezzék.

A gyermeknevelők felől általában pozitív visszajelzések érkeznek az új információkkal kapcsolatban a tapasztalt, szakmájában elismert, diplomáját klinikai specializációval szerzett pszichológus és gyógypedagógus felé. Az alapítvány operatív csapata bizakodó a kezdeményezéssel kapcsolatban, hiszen a szupervíziókon résztvevők igénylik a beszélgetéseket, érzik azoknak jótékony hatását.