Eltűnt Erőss Zsolt emléktáblája Erdélyből

Lopnak, aztán hazudnak. Nem vagyok meglepődve.

"Nincs rá bizonyíték, hogy a csendőrök lettek volna." Alapos gyanú azért van, nem mászkál ott mindennap valaki alkalmatos szerszámokkal. Egy centenáriumi faszság letudva.

Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. Vass Albert Bajorerdő, 1948.

Ha már témánál vagyunk, kedves fórumtársak, lenne egy kérdésem. Önök, mint férfiak (többségükben legalábbis), mit gondolnak arról,amikor egy két kisgyermekes apa, mondhatni családfenntartó teszi kockára az életét , egyúttal családja biztonságát egy " hobbi" miatt? Ez hobbi volt, nem olyan időket élünk, amikor életveszélyt kell vállalni a megélhetésért. Minekutána olyan súlyos balesetet élt túl, ami jelezte, hogy balul is elsülhet a dolog, csak visszament meghalni, és apa nélkül maradtak 5 évnél fiatalabb gyermekei. Az az egyszerű kérdésem lenne, hogy ha azt olvasnák, hogy egy anya belehalt a hobbijába (mondjuk sziklamászóként/vadvizi evezősként/...), hogyan reagálnának? Tényleg érdekel.