Eltűnt Erőss Zsolt emléktáblája Erdélyből

2018. október 09. 18:38

Az Oltár-kőről tűnt el a magyar hegymászónak tisztelgő tábla.

2018. október 09. 18:38

Eltűnt az Erőss Zsolt emlékére állított gránittábla az erdélyi Oltár-kőről – közölte a Főtér.ro. Az eltűnést megelőzően Neamț megyei hegyi csendőrök jártak a hegyen, így Fekete Örs, a Hargita megyei hegyimentők vezetője rájuk gyanakszik. 

Marius Gămănuț, a Neamț megyei hegyi csendőrség szóvivője kételkedik abban, hogy a csendőrök lennének a tettesek és felhívja rá a figyelmet: nem bizonyítható, hogy éppen aznap tűnt volna el, amikor a zászlót is állították, mivel nem valószínű, hogy valaki naponta ellenőrizte a meglétét – állítja a cikk.

Az Oltár-kő egyike volt azon első hegycsúcsoknak, amiket Erőss Zsolt meghódított. 13 évesen mászott itt először, az emlékére állított tábla pedig 2013 óta díszelgett a hegyen.

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karvaly
2018. október 10. 13:21
Lopnak, aztán hazudnak. Nem vagyok meglepődve.
röviden
2018. október 10. 09:46
"Nincs rá bizonyíték, hogy a csendőrök lettek volna." Alapos gyanú azért van, nem mászkál ott mindennap valaki alkalmatos szerszámokkal. Egy centenáriumi faszság letudva.
választópolgár
2018. október 10. 00:03
Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. Vass Albert Bajorerdő, 1948.
matekandi
2018. október 09. 23:10
Ha már témánál vagyunk, kedves fórumtársak, lenne egy kérdésem. Önök, mint férfiak (többségükben legalábbis), mit gondolnak arról,amikor egy két kisgyermekes apa, mondhatni családfenntartó teszi kockára az életét , egyúttal családja biztonságát egy " hobbi" miatt? Ez hobbi volt, nem olyan időket élünk, amikor életveszélyt kell vállalni a megélhetésért. Minekutána olyan súlyos balesetet élt túl, ami jelezte, hogy balul is elsülhet a dolog, csak visszament meghalni, és apa nélkül maradtak 5 évnél fiatalabb gyermekei. Az az egyszerű kérdésem lenne, hogy ha azt olvasnák, hogy egy anya belehalt a hobbijába (mondjuk sziklamászóként/vadvizi evezősként/...), hogyan reagálnának? Tényleg érdekel.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!