Bekúszhat Magyarországra is a nyugati baloldali antiszemitizmus?

A marxista-balos-liberális egységfontot létrehozni kívánó Mérce internetes portál beszámolt a Brit Munkáspárt belső konfliktusáról. Csak éppen néhány fontos részletet kihagytak a történet bemutatásából, ami épp megvilágítaná, mi is a brit baloldali antiszemitizmus-vita lényege.

A brit Munkáspártnak hosszú előtörténete van, ami az anticionizmust, illetve az anticionizmus köntösébe bújtatott antiszemitizmust illeti. Annak idején a KGB propagandistáinak sikerült elhitetnie a baloldal hasznos idiótáival (Lenin kifejezése), hogy a „palesztin nép” – ez a KGB újítása, korábban csak ott élő arabokról tudott a világ – ugyanolyan gyarmatosítóellenes nemzeti szabadságharcot folytat, mint pl. Angola kubai segítséggel megtámogatott harca a portugálok ellen vagy Rodéziáé a britek ellen. 1967 előtt, amikor Gáza egyiptomi megszállás alatt állt, Jordánia pedig Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet tartotta megszállva, fel nem merült egy „palesztin állam” vagy nép ötlete.

Abba most ne menjünk bele, hogy a „gyarmati elnyomás” ellen folytatott harcok vajon felszabadulást és jólétet hoztak-e ezeknek a népeknek.

Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője már régóta kritikák kereszttüzében áll, mert rasszista szervezetek gyűlésein vett részt, illetve saját, cseppet sem félreérthető kijelentéseiért. 2010-ben pl. a Gázában tapasztalható állapotokat a Sztálingrád náci ostroma alatt tapasztalhatókkal hasonlította össze. (Corbyn szerint Sztálingrádból több ezer rakétát lőttek ki német civilekre, és ezért támadtak a németek?!) Nemrég az egyik munkáspárti törvényhozó azt állította, hogy a zsidók vért isznak, egy másik pedig azt, hogy a párton belüli antiszemitizmus miatt panaszkodók a Moszad ügynökei. Szóval a Munkáspártnak van gondja a zsidógyűlölettel.

A mostani konfliktus a Munkáspárton belül azért alakult ki, mert a Nemzeti Végrehajtó Bizottság mintegy viselkedési kódexként el akarta fogadni az antiszemitizmusnak az International Holocaust Remembrance Alliance (IHRA, kb. a Holokauszt Emlékezetének Nemzetközi Bizottsága) által kidolgozott definícióját. Ez segíthet az olyan viták eldöntésében, hogy egy adott kijelentés antiszemitának tekinthető-e. Az IHRA-nak egyébként hazánk is tagja.

A definíciót már elfogadta a brit kormány, a Koronaügyészség, a velszi és a skót parlament és számos más szervezet az országban. A definíció semmilyen módon nem akadálya Izrael politikája bírálatának,

A mások által elfogadott definícióhoz képest a Munkáspárt VB a 11, példaként felsorolt antiszemita ítéletből négyet kihagyott:

– antiszemita megnyilvánulás,
•     ha a zsidókat azzal vádolják, hogy lojálisabbak Izraelhez, mint a saját hazájukhoz
•    ha azt állítják, hogy Izrael állam léte rasszista alapokon nyugszik
•    ha Izraellel szemben jóval szigorúbb magatartási követelményeket állítanak, mint bármely másik nemzettel szemben
•    Hha a jelenkori izraeli politikát a nácikéhoz hasonlítják

A Munkáspártra szavazó zsidókat felháborították ezek a kihagyások, amiket nehéz másképp értelmezni, minthogy a Munkáspárt vezetése ezeket az ítéleteket helyesnek és Izrael bírálatához elengedhetetlennek találja. Ma a Munkáspártban szabad azt mondani, hogy Izrael náci állam, amit le kell törölni a térképről, és azok a zsidók, akiknek ez nem tetszik, valószínűleg pénzt húznak Izraeltől. Talán érzéketlennek fogják nevezni, de ettől még antirasszista marad, aki így nyilatkozik, nem esik csorba a politikai renoméján.

Példátlan módon 68 rabbi tiltakozott, akik aligha állnának ki egységesen bármilyen más ügyben – mivel többen el sem ismerik a másikat. Tüntetés is volt.

A Mérce tudósítása nem fárasztja magát azzal, hogy legalább ilyen részletességgel leírja a párton belüli vita okait. Nem írja le, hogy mit és miért hagytak ki a definícióból, nem bízza az olvasóra, hogy maga ítélje meg a lépés helyességét. A Mérce egyszerűen azt állítja, hogy Izrael jogos bírálatának akarják azzal elejét venni, hogy minden bírálatot antiszemitizmusnak nyilvánítanak. „Bárki, aki kritizálni meri Izrael Állam tetteit, az automatikusan antiszemitává válik?” – kérdezik színpadiasan a szerzők.

Az az állítás, hogy a zsidók a nemzeti tragédiájuk mögé bújva akarják elhallgattatni a megalapozott bírálatokat, önmagában jobboldali eredetű, antiszemita vád, aminek nálunk a Jobbik és a Kurucinfó körül voltak hívei. 

Ezzel szemben tény, hogy Izraelben létezik békemozgalom, vannak emberi jogi szervezetek, amelyek bírálják a kormány politikáját, de senki nem vádolja őket antiszemitizmussal. A palesztin fennhatóság alatt nincs békemozgalom, az emberi jogi szervezetek pedig csak Izraelt bírálhatják, a Hamászt vagy a Palesztin Hatóságot nem, mert gyorsan börtönben találhatják magukat az aktivisták.

Ami Izrael állítólagos rasszista jellegét illeti, éppenséggel

Az izraeli arabok a törvény előtt egyenjogú polgárok, senki nem akarja őket elűzni.

Végre elérkezett a magyar baloldalra is az „Izrael az antiszemitizmus mögé bújik, hogy elhallgattassa a bírálatot” érvelés, összhangban a nyugat-európai tendenciákkal, ahol a baloldalon már rég sikk az antiszemitizmus. Jó volna, ha baloldali barátaink ez egyszer kritikával követnék a nyugati divatokat. Reméljük, egyszer zsidó honfitársainknak is feltűnnek ezek az anomáliák. A felmérések szerint ma még elenyésző kisebbségben vannak, akik a Fideszre szavaznának, pedig az emberi méltóságuk és a biztonságuk védelmét egyedül onnan várhatják.