A marxizmus az emberi természet radikális tagadása, és szöges ellentétben áll a hús-vér emberek életének realitásaival, erényeikkel-bűneikkel és vágyaikkal.
Nem tartozom azok közé, akik szerint ünnepelni kellene Karl Marx születésének kétszázadik évfordulóját.
Mindig is idegenkedtem ettől a torzonborz szobatudóstól: az „emberbaráttól”, aki általában szerette „az egész emberiséget”, miközben az egyes emberek iránt mélységes embergyűlöletet tanúsított; az értelmiségitől, aki úgy emelte piedesztálra a munkásosztályt, hogy Engels unszolásának sem engedett és soha életében egyetlen gyárba sem tette be a lábát; a kíméletlen vitatkozót, akiből teljességgel hiányzott a méltányosság, a másik fél megértésnek képessége, és mefisztói gúnnyal szólta le vitapartnereit; a megátalkodott ateistát, aki talán a vallásnál is jobban gyűlölte mindazokat, akik valóban felebarátaikként szerették és gyámolították a szükséget szenvedőket; az önhitt ideológust, aki felismerni vélte a „történelmi haladás” és a gazdaság „törvényeit”, miközben a tényleges események rendre megcáfolták őt, igazolva, hogy a történelem és az emberi természet materialisztikus értelmezése fabatkát sem ér.
Gyakran hallom azt az érvet, hogy „az elmélet helyes volt, csak a gyakorlat volt embertelen” – ez alapvető tévedés.
és szöges ellentétben áll a hús-vér emberek életének realitásaival, erényeikkel-bűneikkel és vágyaikkal. Marx születésnapján az utópia és az evilági üdvtörténetek apostolainak áldozataira kell emlékeznünk.
Ma reggel fellapoztam két kötetet. Nicolás Gómez Dávila aforizmagyűjteményének – A modernitás remetéje, Nicolás Gómez Dávila. Széljegyzetek a töredékek katedrálisához; Irodalmi Jelen Könyvek, 2013 – egyik bölcsessége (a kötet 31. oldalán olvasható) így szól:
„A modern ember nem szeret, hanem menekvést keres a szerelemben; nem remél, hanem menekvést keres a reményben; nem hisz, hanem dogmákba menekül.”
Úgy vélem, ezen a maximán minden marxistának el kéne tűnődnie. (Még Jean-Claude Junckernek is, bármilyen legyen is mai véralkohol-szintje.)
A másik kötet Paul Johnson Értelmiségiek című remekműve (Európa Könyvkiadó, 1999, 550-554. oldal):
„A társadalom átalakítása a népboldogító entellektüelek műve, akik azt hiszik, hogy puszta értelmük fényével átformálhatják a világot. Ez a totalitárius hagyomány születési joga. Rousseau fedezte fel, Marx foglalta rendszerbe, Lenin intézményesítette. Lenin követői több mint hatvan éven át végezték a történelem leghosszabb társadalom-átalakító kísérletét. […] Szüntelenül emlékeznünk kell arra, amiről az értelmiségiek szeretnek megfeledkezni: hogy az emberek fontosabbak, mint a koncepciók, hogy övék az elsőbbség. Minden önkényuralom közül az eszmék szívtelen zsarnoksága a legrosszabb.”
Ennél mívesebben és igazabban nem is szólhatna senki a mai napon.
Az osztrák hatóságok tiltották és tűrték is, a román kommunisták tűrték, de akadályozták a megemlékezéseket. Rákosi és Kádár felhasználták az aradi vértanúk emlékét, de az inkább ellenük dolgozott. A kivégzéseket éltető tradicionalisták pedig mindig is szubkultúra voltak.
Sebestyén Géza posztjában egyszerre cáfolta meg mind a kivándorlási, mind a hiányos nyelvtudással kapcsolatos tévhiteket.
Legalább két ügynök utazott a gépen, Aczél rövidre zárta a nyomozást, Kissinger szerint akár a gépen is történhetett robbanás. Mit mondanak a levéltári források? Veszprémy László Bernát írása.
A Brain Bar jövőfesztiválon tartott előadása után most itt a klasszikus nyugati műveltséget összefoglaló zseniális kötet, amely mindenkinek hasznára válik.
A liberális demokrácia eszményéből csúfot űző történet az elmúlt háromnegyed év európai politikájának fejleménye, és valamennyi mögött felsejlik a jó öreg fasisztaveszély motívuma.
Horrorfilmekkel kezdte, ma már filozofikus mélységekben gondolkodik élet, halál és az emberi történelem dolgairól David Cronenberg. A kanadai rendezővel munkásságáról és tűnődéseiről beszélgettünk.
Legott utasítva is lett az eddig kedvelt „Lizike”, hogy lesz szíves nem beleszólni „egy másik ország politikájába”. Francesca Rivafinoli írása.
Sam Harris szerint nem véletlen, hogy egyre nagyobb mértéket ölt az antiszemitizmus világszerte.
