Tisztelt Diákok!
Én azt kérem Tőletek, Önöktől, hogy építsük fel közösen azt a Magyarországot, ahová mindig vissza lehet térni. Mi, magyarok már megszoktuk, hogy mindenért meg kell küzdenünk, még a saját szakembereinkért, a saját fiataljainkért és a saját jövőnkért is. Tudnotok kell, hogy Európa ma úgy van összerakva, úgy van megalkotva, hogy szerencsésebb múltú és gazdagabb országok el tudják szívni más nemzetek szakképzett fiataljait. Ránk, rátok is pályáznak más országok munkaadói. Erre mi, magyarok két választ adhatunk. Egyrészt büszkék vagyunk rá, hogy a magyar fiatalok bárhol meg tudják állni a helyüket az egész világon. Másrészt felépítjük azt a Magyarországot, ahol a fiatalokat munkahely, tisztességes fizetés, biztonság, a saját családi otthon lehetősége várja. Gondoljátok el, mire is lenne jó egy olyan világ, amelyben nem mondhatja el az ember, hogy van egy nyelv, egy kultúra, egy haza, amely az ő otthona, és ahova ő bármikor visszatérhet. Erről szólt a legutóbbi, április 8-ai országgyűlési választás is. A magyarok úgy döntöttek, Magyarország továbbra is maradjon magyar ország. Olyan országot kell építeni, ahol a munkásoknak és a munkának becsülete van. Ahol minden fiatal kezébe jut egy értékes szakma vagy hasznos diploma. Ez a célunk, ezért kötöttünk megállapodást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, és ezért fogunk újabb megállapodást kötni velük az előttünk álló négy évre is.”