Ezek a legjobb bringautak Erdélyben

Összegyűjtöttem a biciklitúrák szerelmesei számára a 10 legjobb útvonalat Erdélyben.

Ez persze szubjektív, sokan biztos vitába bocsátkoznának velem, tudnak más, sokkal jobb útvonalakat is. De abban a szerencsés helyzetben vagyunk itt Erdélyben, hogy számtalan szép útvonal kínálkozik meghódításra. Az útvonalakat csak ajánlatként vázolom, tessenek személyesen felfedezni őket! 

A biciklitúra nekem egyet jelent azzal, hogy meredek utaknak vágok neki, hogy aztán a gyötrelem jutalmaként a lejtő élményét élvezhessem. A kaptató igazi értelme, hogy próbára teszed a kitartásodat, de a tudat, hogy hamarosan kipihenheted magad a lefele tartó úton, segít átlendülni a holtpontokon. Az útvonalakat úgy vázolom, hogy Kolozsvár mindennek a közepe. Ez azért praktikus mindenkinek, mert Erdély fővárosát könnyen meg lehet közelíteni Erdély más vidékei felől és Magyarországról is. A magyar vasutakon tartsátok be a bicikliszállítás szabályait, de Erdélyben ne legyetek szégyenlősök 5-10 lejt adni azért, mert rossz helyen szállítjátok a biciklit. Ezt tapasztalt erdélyi biciklistaként ajánlom. Íme az én kedvenc útvonalaim! 

1. Jósikafalvi víztározó – Ezt az útvonalat minden nyáron többször megjárom. A túra úgy is kezdődhetne, hogy Kolozsvárról a főúton elbiciklizünk Bánffyhunyadig, azonban ezt a főút forgalma miatt nem ajánlom jó szívvel. Amíg Szászfenes, Gyalu határát elhagyja az ember, addig a halálfélelem környékezi, tapló módon közel jönnek az autósok, biciklizésre alkalmas oldalsáv nincs.

A legjobb, ha az ember vonattal elmegy Bánffyhunyadra, onnan pedig a református templom háta mögött balra kanyarodva egyenesen indul Kalotaszentkirály irányába. A faluba nem muszáj, de ajánlott betérni, ez a Kalotaszeg központja. Mindössze 26 kilométert kell tekerni, és mintha tenger lenne a hegyek és a fenyvesek között. De nem csak a víztározó vize kelt tengerérzetet, hanem az egymásra tornyosuló hegyek-dombok látványa is úgy tűnik, mintha a föld hullámzana. Érdemes az egész tavat körbejárni, esetleg felfrissülni benne. A víztározó éppen a nyelvhatáron fekszik, a kalotaszegi magyar sziget és a móc vidék találkozásánál. A víztározó helyén állott egykoron Jósikafalva, a falut a hideg és a meleg Szamos vizével elárasztották, ezzel létrehozva a tározót. Kolozsvár főként innen kapja az ivóvizet, innen folyik le a tarnicai tavakhoz. Ha a látványban kigyönyörködtük magunkat, akkor induljunk el Havasnagyfalu (Marisel) irányába. Ez már egy teljesen móc falu, azonban nekünk, magyaroknak azért emlékezetes, mert itt halt hősi halált Vasvári Pál. A környék sportkedvelő magyarsága, minden évben túrával emlékezik meg a forradalom hőséről. Havasnagyfalu után egészen a tarnicai tavakig szinte végig lejtős az út. Onnan pont Gyalunál ér ki az ember a főútra, egy fél óra alatt be lehet jutni a városba.

2. Vigyázó-hegység – Még a magyarok is elkövetik azt a hazaárulással egyenértékű bűnt, hogy a Vigyázót román nevén, Vladeasaként emlegetik. Pedig a helyes elnevezés a Vigyázó-hegység vagy Kalota-hegység. Közkedvelt túracélpont, télen-nyáron érdemes elkirándulni ide, biciklivel vagy gyalog. A menedékházban olcsón meg lehet aludni, azonban a helyek limitáltak, ajánlott egy románul tudóval előre lefoglalni a szálláshelyeket. A kissé bolond, ám de magyar mindenest a menedékház körül kéretik nem itatni. Ha picit iszik, török basának képzeli magát és nem hagyja békén a menedékház román személyzetét. A Vigyázó-hegyre a Sebesvár (Bologa) nevű faluból vezet az út, a főútról letérve kell bal kéz felé indulni. Kolozsvárról vagy Nagyváradról vonattal el lehet jutni a faluig, de legrosszabb esetben Csucsáig eljutva az ember biciklivel könnyen elér Sebesvárig. Kanyargós, de nem végzetesen meredek út vezet fel a menedékházig, sok helyen belátni a hegyről az egész környéket, ha a sűrű erdő éppen nem takarja el a kilátást. A menedékháztól el lehet gyalogolni a meteorológiai állomásra, biciklivel esélytelen. Visszafele természetesen lejtő van egészen közel Bánffyhunyadig. Út közben illik egy pillantást vetni a híres mamutfenyőkre is. De lesz látnivaló bőven azon kívül is.  

3. Dregán völgye – Ez egy újabb víztározó, amit a Vigyázó-tömb ölel körül. A Dregán-patak a Kalota havasokban ered és Nagysebes (Valea Draganului) falu mellett ömlik a Sebes-Körösbe. A Dregán-gát 1987-ben épült. Magassága 120 méter, hossza 424 méter, a térfogata 112 millió köbméter. A gátról nagyszerű kilátás nyílik a víztározóra és környékére, érdemes egy sétát tenni a tetején. A duzzasztóig tartó út teljesen kellemes, könnyű szakasz. Az útvonal nem is a kihívás miatt érdekes, hanem a látvány miatt, ami a gát tetején fogad. Bár engem első alkalommal a gátőr eltanácsolt attól, hogy a gáton átkelve folytassam az utam a Vigyázó felé, nem kell ezt feltétlenül komolyan venni. A gerincen végig lehet haladni, a látvány pedig minden pénzt megér. Arra viszont számítani kell, hogy sok helyen tolni kell a biciklit. A gátőrrel ellentétben viszont a medveveszélyt komolyan kell venni, de ez az erdélyi hegyekben általánosan érvényes tanács.

4. Torockó – Nyáron a napfürdő szerelmesei és a barnulni vágyók sok örömet találhatnak ebben az útvonalban. Pontosabban fogalmazva: kevés az árnyékos rész, szénné égsz.

Kolozsvárról indulva, át a Bükkön, Csürülyén keresztül, Tordahagymáson és Egerespatak kopár dombtetőin keresztül illik menni, hogy azt a kevés árnyékos részt is elkerüld, amit a tordaszentlászlói útvonal adna, ha azt választottad volna. Az arra tévedő autósok szánakozva néznek majd rád. Az életben maradást két dolog segíti majd. Elsősorban a dombtetőkön elszórva fellelhető itatók, a bennük való megmártózás életmentő. Nem vicc, muszáj lesz, vagy helikopterrel visznek a sürgősségire. Néha olyannak érzésem volt egy-egy algás itató láttán, mintha vallásos jelenésem lett volna. Megmártózol, felfrissülsz, visszaülsz a biciklire és negyedóra múlva újra olyan száraz vagy mint előtte. A kettes számú életben tartó dolog a falusiak kedvessége. Bárhova bemehetsz és kérhetsz vizet, bár a legtöbb falu ma már román errefelé, de nem vacakolnak, adnak, amire szükséged van. A kopár dombok után egy csodálatos lejtő következik egészen Jára völgyéig. Onnan csak egy ugrás Torockó, a magyar sziget Fehér megyében. A torockói vajorban is meg lehet mártózni, de nem illik nagy felhajtást csinálni körülötte, a helyeik a rendet szeretik. Persze az egész utat meg lehet tenni felhős időben is, amikor éppen nincs kánikula. De az nem olyan kalandos.

5. Ezeréves határ – Ez az útvonal saját módszerem szerint Szovátáról indul, keresztül a Bucsin tetőn, Borzonton át a Gyergyói-medencébe. Gyergyóból a Pongrác-tetőn át a Gyilkos-tóig, onnan a Békás-szoroson át Romániába. Ott nem kell sokat időzni, az első faluban egy vashídon átkelve elindulhatunk visszafelé Erdélybe. Bár a térkép egy teljesen egyenes utat jelöl majdnem egész Hidegségig, ennek ellenére néhol sáros kanyargós út vezet egy dombtetőre fel. Menet közben megcsodálhatjuk a falopás gyűlöletes maradványait, sok helyen a domboldal elkezdett leomlani. A dombtetőn lefele egy kavicsos út vezet Hidegségre, onnan hamar eljuthatunk a Gyimesekbe. Érdemes ott megaludni egy estét. Én vasárnapi misére is elmentem. Hazatérve kedélyesen meséltem a vendéglátómnak, hogy a pap bácsi milyen akadozva beszéli a magyart, hogy engem az milyen nagyon szórakoztatott. Elmondta, hogy nem csoda, évtizedeket töltött börtönben a kommunizmus alatt, olyan eldugott helyeken, ahol évek alatt elszokott a magyar nyelvtől és annak a hangsúlyától. Szégyenemben megállás nélkül bicikliztem át a Csíki-medencébe. Onnan a vonatot ajánlom Gyergyóig, ott ugyanazt az utat vissza is meg lehet tenni, át a Bucsin tetőn Szovátáig.

6. Verespatak – A legszebb és a legszívfacsargatóbb útvonal azok számára, akiben van némi magyar érzület. Vonattal Tövisre, Nagyenyeden át (német neve: Strasburg am Mieresch) Tövisről viszonylag hamar ki lehet vergődni a főúton, abban a megnyugtató tudatban, hogy hamarosan csendes falvak sora következik. Havasgáld irányába induljunk el, nem megerőltető, amolyan bámészkodós útvonal. Bármelyik falu határában fel lehet verni a sátrat, azonban jó tudomásul venni, hogy ez Fehér megye, itt nem nagyon találsz magyar falut, de az emberek kedvesek, nem kell félni. A természet ezen az útvonalon is azt adja, amit elvárunk errefelé. Sziklás hegyoldalak, sűrű erdők, kanyargós utak. Móc falvakon keresztül vezet az út az egykori magyar, unitárius falu irányába, Verespatakra. A Tövisre visszavezető útra tartogatom a szívfacsarást. A falvak és a városok, amelyek útba esnek, igazán megrázó történetet mesélnek. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, de aki erre vetődik, vessen egy pillantást az elhagyatott unitárius és református erődtemplomokra. Innen minket úgy pucoltak ki, hogy még meleg a lábunk nyoma. Az út szélén még sok helyen találni régi magyar, a királyságból itt maradt emlékműveket, szobrokat. Nézzen be a zalatnai református templomba istentisztelet alkalmával!  Ezt a saját szemeddel kell, hogy lásd. A csak biciklizni szeretőknek is garantálom, hogy a Zalatnára vezető Szarvas-völgy igazi élmény lesz, csodás lejtő, majdnem a városig.

7. Fogaras – Újra csak vonattal kezdődik minden. Nagyszebenig tömegközlekedéssel könnyen el lehet jutni, azonban onnan még egy fél órás buszozást el kell szenvedni Kercisoráig, onnan indul a transzfogarasi út. Fényképen már valószínűleg sokan látták, azonban a kacskaringós hegyi úton haladni más, mint az elképzelni. Az út két részre osztható, a teljesen kényelmes alsó szakaszra és a képekről ismert utolsó részre, ami már sokkal megerőltetőbb. Menedékházak, luxuspanziók állnak rendelkezésre, az egyik éppen Ceausescu nyaralójából lett kialakítva. A Bilea-tó a hegyek legnagyobb tengerszeme, de érdemes gyalog még körbenézni, rengeteg a látnivaló. A hegycsúcsokra bár nem lehet biciklivel felmenni, gyalog azonban könnyűszerrel megmászhatóak. Egy kellemes túra után, az ember elindulhat visszafele, hogy átadja magát a végtelen suhanás érzésének. Mellékesen jegyzem meg, hogy a hegyen alagút vezet át Romániába, a mesés táj odaát is folytatódik.

8. Kerekhegy – Ennek az útvonalnak nagyjából ugyan az a menete, mint a jósikafalvi túrának, azzal a különbséggel, hogy a Kerekhegy irányába tovább kell haladni a magaslatra. A Kerekhegy még a víztározónál is magasabban van, fentről a teljes látképe megcsodálható. Ezt az útvonalat azért is ajánlom, mivel kis kitérővel elérhető a havasrekettyési (rekiceli) fátyol vízesés. Kitűnő minőségű úton lehet haladni, és bár sok kaptatóval meg kell küzdeni, garantált a lejtős jutalom. A környéken egyébként kítűnően meg lehet figyelni, hogyan éltek régen a románok, azelőtt, hogy beköltöztek volna a városainkba. Tanyaszerűen szétszórt házak, házcsoportok. A házaknál néhány helyen lehet szállást bérelni, az ár nem igazán alkuképes, de nem is érdemes, teljesen tisztességes az árszabás. A Kerekhegyről Jósikafalvára vezet az út, meg lehet egyben azt is tekinteni, vagy egyenesen nekiindulni a főútra vezető szakasznak, nem kell visszamenni Bánffyhunyadra, egy eltérő segítségével Magyarkapusnál érkezünk ki az autósztrádára.   

9. Máramarossziget-Bethlen útvonal – Kolozsvárról ajánlott vonattal felmenni Szigetre. Máramarosszigeten érdemes szétnézni, de ha már túra, akkor a gyors bámészkodás után ajánlott tovább gurulni. Én személy szerint egy alkalmat sem hagyok ki, hogy bejárjam a várost, minden szegletét szeretem, annak ellenére, hogy igen elhanyagolt. Régebben a lakosság túlnyomó része magyar volt, a világháború előtt a város fele zsidó vallású magyarokból állt. Ez azonban egy másik történet. A legfőbb gondot a túrák alkalmával az jelenti, hogy a telhetetlen bicikliző képtelen megküzdeni a bőség zavarával, amit az erdélyi táj kínál. Máramaros esetében ez fokozottan igaz. Alsó és Felsővisó irányába kell elindulni, hogy Majszinon keresztül haladva kísértésbe essünk, hogy a Radnai havasok felé vegyük az irányt. Én ellenálltam a telhetetlenség csábításának, Bánffytelep felé vettem az utat, hogy Beszterce-Naszód megye érintésével végighaladjak egy kellemes lejtőn a Visó-völgyén. Amellett, hogy az út végig kedvező szögben fekszik, a látnivaló, a természet szépsége növeli az útvonal értékét. Bethlenig tart a kéjutazás, onnan újra lehet vonatra ülni Kolozsvárig.

10. Sztána – Aki nem teljesen járatlan az erdélyi ügyekben az tudja, hogy Sztána, egyebek mellett a Varjúvárról, Kós Károly házáról és a sztánai farsangról a legnevezetesebb. Több irányból is megközelíthető a falu, azonban én mégis a legbiztosabb, eltévedés-mentesebbet ajánlom, a főút irányából, Sárvásárról lekanyarodva Zsobok irányába, onnan már viszonylag könnyen megtalálható. Jegenye és Egeres irányából is megközelíthető, illetve a rövidítés miatt csalogató is lehet, azonban eddig nekem abból az irányból mindig sikerült eltévednem. Sztána, bár történetileg Kolozs vármegyéhez tartozik, néhány évtizede Szilágy megyéhez került. A környék domborzata jól biciklizhető, amolyan levezető, pihentető, egyik domb a másik után, semmi megerőltető. Ha az ember Sztánán jár, érdemes a Riszeg-tetőre is ellátogatni. A növénytani ritkaságnak számító riszegvirág is itt honos. Kós Károly állítólag a tetőről gyakran szemlélte meg Erdélyt, innen belátni egész Kalotaszeget, de szép idő esetén a Meszesi-hegyektől a besztercei hegyeken át a Kelemen havasokig mindent.