Burka és borotva

„Áll egy afganisztáni leszbikus nő a magyar tranzitzónában, akár egy égszínkék szobor. A testét tetőtől talpig burka fedi, csak a lábbelije látszik, még a szemét is eltakarja a ruhájához tartozó fura fejfedő rácsa. A befogadóhelyen tevékenykedő segélyszervezet munkatársához fordulva csak egyetlen kérése van. Azt óhajtja, de nagyon, hogy valaki sürgősen adjon neki egy női borotvát, hogy az egyik mosdóban ki tudja elégíteni az ezzel kapcsolatos szükségleteit.

Ugye életszerű a kép? A Soros György által százmilliókkal támogatott Helsinki Bizottság szerint igen. Ezek az úgynevezett civilek ugyanis azzal a nem mindennapi közérdekű adatkéréssel fordultak a Karitatív Tanácshoz, hogy ugyan mondják már meg nekik: adnak-e a hozzájuk tartozó segélyszervezetek a Magyarországon menedéket kérő meleg, leszbikus, transznemű és interszexuális egyéneknek (LMBTI), illetve a migráns nőknek speciális intim eszközöket. Ez a csoport ugyanis igen sérülékeny, ezért kutatást kell végezniük a körükben, hogy mindenben kiszolgálják-e az igényeiket.

Simán az gondolhatnánk, hogy a Helsinki Bizottság félcédulás flótások gyülekezete, ha nem sejtenénk, hogy ez az adatkérés nem más, mint egy jól kigondolt, ravasz provokáció. Mert mi is történik, ha válaszolnak erre a kapitális ökörségre a megszólított, főként egyházi gyökerű segélyszervezetek? Könnyen úgy tűnhet, hogy ők is elismerik: a bevándorlók között sokan vannak olyan személyek, például melegek vagy leszbikusok, akiket a muszlim országokban üldöznek a nemi hovatartozásuk miatt. Ezzel megágyaznak a Helsinki Bizottság egyik követelésének, hogy az általuk készített tesztek alapján megállapítható lehessen, ki tartozik a bevándorlók közül a homoszexuálisok közé. Így pedig számos gazdasági bevándorlóról is kimondható lesz majd, hogy ő valójában menekült, akit nem lehet visszatoloncolni oda, ahonnan érkezett.”