„A nagy kép ugyanis az, hogy nekünk, magyaroknak van egy olyan hősünk, aki gazdaggá tette a miniszterelnökünket, aki cserébe gazdaggá tette őt, de nem eléggé, ezért a hősünk egy hajnalban kiment az utcára és felfestette öt olyan hirdetőoszlopra, amiket a miniszterelnöknek köszönhetően vásárolhatott meg egykor, hogy a miniszterelnök egy geci.
Miközben mindent – a miniszterelnöki széket, a zakót, a plakáthelyet, a piát, az ecsetet és festéket – a mi pénzünkből vettek meg, nem a sajátjukból. Úgyhogy miközben mi a hasunkat fogva nevetünk a két paprikajancsin, ők összesítve úgy 300 milliárdszor nagyobbat nevetnek rajtunk.
És ezt a nevetésorkánt egyetlen viccesen verekedő ugandai vagy ukrán képviselő sem tudja már elvenni tőlünk.”