„A nyomásról jut eszembe: Storck helyében teljesítené a szurkolók óhaját, betenné Nikolicsot a magyar válogatottba?
Minden edzőnek megvan az elképzelése arról, hogy kit akar látni a pályán. Lehet, hogy Nikolics nem fér bele Storck filozófiájába. A góllövés művészet, a magyar válogatottnál az a kérdés, hogy ki fog gólt rúgni. Andorra ellen is annak kellett volna gólt szereznie, aki erre képes, akiben megvan ez a vele született képesség. Storckot lehet kritizálni, de szerintem lépjünk túl ezen. Sajnos a magyar futballisták nem játszanak Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga-mérkőzéseket, nincs meg a nemzetközi tapasztalatuk. Ha a fiatalokat elvisszük Andorrába, a gyerek már azzal meg van elégedve, hogy berakták a válogatottba, pedig még semmit nem tett le az asztalra.
Az akadémiai rendszer egyelőre nem árasztotta el tehetségekkel a magyar labdarúgást.
Hatalmas dolognak tartom, hogy az ország miniszterelnöke révén rengeteg pénz áramlott a magyar futballba és a sportba. Berlinben könnyű okoskodni, itt minden hétvégén pattog a labda bármelyik játszótéren, csak odamennek a »scoutok«, és hozzák a fiúkat a Herthába. Otthon sokkal nehezebb: a régi rendszerben tönkretették a futballkultúrát. Kiürültek a dühöngők, és ha nem lennének akadémiák, akkor futballista is alig lenne. Kérdés persze, hogy szakmailag hogyan lehet előre lépni. Nem kellene bevonni az iskolákat a képzésbe? Ha csak 14-15 éves kortól edz a gyerek napi kettőt, az már nagyon késő. Hiába dolgoznak jól az akadémiákon, korábban kell elkezdeni a képzést. Nem érdemes olyan házra alapozni, amelyik reped.
Az Andorra elleni vereség után nagyon határozottan mondta, hogy Storcknak maradnia kell.