„Végülis két legyet ütöttek egy csapásra. A jelek szerint sikeresen uszították a romákat a menekültek ellen és a nem romákat a menekültek és a romák ellen. Mert azt ugye mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kormány gyűlöletbeszéde nyíltan állította: a cigányok segélyből élnek. Lám, milyen hamar beérett a gyűlöletgyümölcs, tegnap már arra ébredtünk, hogy Lakatos Attila cigányvajda (sic!) európai összefogásra szólítja fel a romákat, hogy megvédjék lányaikat, asszonyaikat, unokáikat az erőszakos migránsoktól és közmunkához való hozzáférésüket a hozzájuk hasonló tanulatlan tömegektől.(…)
Ez azonban mind kevésbé fontos, mint az, hogy a gyűlöletkeltés egy egyébként utált és lenézett csoport számára is elérhető megoldásként funkcionál. Néhányan lehet, hogy belemennek egy olyan játékba, amiben végre ők is legálisan, állami felhatalmazással böködhetnek másokat a számkivetettségük miatt, ahol ők is többnek, jobbnak, kiváltságosabbnak érezhetik magukat másoknál.