Úgy indul, hogy felvettek vezetőnek egy kaliforniai családi borászatba – az első kaliforniai borászatot egyébként a magyar Haraszthy Ágoston alapította. Megjelenik egy idősebb bácsi, bemutatkozik, hogy ő a borászat tulajdonosa, örvend, hogy te leszel az új vezető, mert sok a konfliktus a nyolc részlegvezetővel. Mást részesít például előnyben a marketinges, mint a borász: egyiknek a profit a fontos, a másiknak a minőség, viták vannak és nem működik a borászat a belső konfliktusok miatt.
Mit csináljunk most? Az első döntési helyzet, hogy körbemehetünk vele vagy egyedül is bemutatkozhatunk a részlegvezetőknek. Ha azt mondod, hogy vele mész, nem látod, de pontot szerzel a tulajdonosnál, viszont veszítesz a dolgozóknál, mert azt gondolják, hogy a tulajdonossal barátkozol. Nyersz egy kicsit itt, veszítesz ott. Aztán egy új film kezdődik. Mintegy 125 ilyen elágazás van. Az ember hetekig játszhatná, míg minden vonalat végigjátszana. Addig csinálod, amíg akarod, aztán kapsz egy visszajelzést, hogy mennyire segítetted előre a borászatot és mennyire élvezik a vezetőcsapatban a munkájukat, mert úgy választottál, hogy flow-t élhettek át a munkájuk során.
Az egyetemisták is szeretnek vele játszani. Az ismerőseim, akik business schoolban tanítanak egyetemistákat, megvárják a szemeszter végét a játékkal, ugyanis amikor a szemeszter elején kezdték a játékot, elment vele az egész félév. A diákok nem akarták abbahagyni. Kérdezgették, hogy miért ekkor vagy akkor kaptam jó visszajelzést, és nem amikor valami mást csináltam? Sokat lehet tanulni belőle, hogyan lehet másokkal együtt elérni egy célt. De ez a játék inkább az üzletembereket célozza. A már említett támogatók, látva a játékot, megkérdezték, miért nem csinálnak egyet a gyerekeknek is. Így játékos környezetben kaphatnának visszajelzést arról, mit csinálnak jól és mit nem, és nem vizsgaszituációban. Ez érdekes gondolat, remélem, meg tudjuk csinálni: kis lépés, de lépés.