Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
„Az bánt néha, hogy az amerikai és nyugat-európai sajtó sokszor erősen kritizálja Orbánt és a politikáját. Nem tudom, mi mást lehetne tenni, mint amit ő próbált, legalábbis rövid távon” – mondja Csíkszentmihályi Mihály, a világhírű flow-elmélet megalkotója, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének tulajdonosa és immár Prima Primissima díjas pszichológus a Mandinernek. Csíkszentmihályi, akit épp Kolumbia elnöke kért fel segítségre, lapunknak kifejtette: az európai országok megmaradása kétséges, ha a keletkező vákuumba túl sok bevándorló érkezik. A pszichológussal társadalmaink és az egyének fejlődési lehetőségeiről is beszélgettünk. Interjúnk.
Egy korábbi interjúban említette, hogy Európában amerikainak, Amerikában európainak érzi magát. Mondana erre néhány példát?
Az embernek hozzá kell szoknia egy másik ritmushoz, figyelnie kell, mit illik csinálni és mit nem, és függ a koszttól is… Érdekes, most nem annyira éreztem ezt, talán azért, mert három héttel ezelőtt voltam itt utoljára. Kezdek érezni itt is magam körül egy barátokból, családtagokból álló hálózatot. Most nagyon jól, kényelmesen, hazaiasan éreztem magamat.
A Flow című könyvében említette a kulturális hübriszt, amikor is a társadalom illuzórikus biztonságérzetbe ringatja magát és emiatt ellustul, nem érez késztetést a fejlődésre. Lehetséges, hogy Európa egy ilyen korszakot élt meg a válság előtt?
Nehéz kulturális és politikai válság zajlik most. De sajnos ez a „normális” helyzet Európában már jó ideje. Reméljük, hogy nem afelé fejlődik, mint a korábbi válságok, vagyis egy nagy háborúba… Más népek, más kultúrák próbálnak előrelépni, a brazil és kínai például. Három héttel ezelőtt egy demográfiai fórumon vettem részt itt, Budapesten. Eleinte nem értettem az alcímet: Üres bölcsők kontinense. Aztán kisült, hogy szinte minden országban kevesebb gyerek születik és több az öreg mint a fiatal. Ha ez továbbra is így megy, vákuum keletkezik Európában, ami miatt aztán mindenki idejön, mert szükség van új munkaerőre. Hozzák a különböző kultúrát, vallást, hagyományokat.
Amerikában ezt már jól ismerik…
Ez lassan megemészthető egy akkora országban, mint Amerika. Folyamatosan érkeztek új embercsoportok olyan térségekből, ahol nehéz volt megélni. De az emberek eloszlottak a hatalmas területen és beilleszkedtek. Ennek ellenére lehet, hogy ötven év múlva az amerikai kultúrát elmossák a különböző bevándorlók. Az első amerikaiak vallási üldözöttként érkeztek Angliából. Hívők voltak, tisztelték a munkát, és ez már azóta is sokat változott, de még jobban megváltozhat. Ez a probléma.
Európában különböző nyelvű, kisebb országok vannak, ezek megmaradása kétséges, ha a keletkező vákuumba túl sok bevándorló érkezik. Hogyan lehet megoldani, hogy ne jöjjenek be anélkül, hogy falakat építsen az ember vagy megtámadja őket? Nagyon könnyen megborul az egyensúly, félő például, hogy Olaszország egy közel-keleti országhoz fog hasonlítani. Az bánt néha, hogy az amerikai és nyugat-európai sajtó sokszor erősen kritizálja Orbánt és a politikáját. Nem tudom, mi mást lehetne tenni, mint amit ő próbált, legalábbis rövid távon. Németországnak, Franciaországnak és Olaszországnak is együtt kellene működnie.
És hosszútávon?
Az egyetlen komoly megoldás, ha az európai országok összefognak: új munkalehetőségeket kell teremteni Törökországban, Szíriában, Afrikában, hogy ne kelljen az embereknek kivándorolni. Délkelet-Ázsiában és a filippínóknál ezt részben megcsinálták: amerikaiak és európaiak teremtettek sok munkalehetőséget. Bár nem jó kondíciókkal, de ennek ellenére sincs thai vagy malajziai menekült, aki Európába akar jönni, mert valahogy meg tudnak ott élni.
De sajnos vagy szerencsére ez nem az én területem. Habár mielőtt idejöttem, éppen Kolumbia elnöke kérte a segítségemet. Az utolsó 25 évben ugyanis a lakosság 20 százalékát ölték meg polgárháborúban. Minden ötödik embert. Most senki sem bízik a szomszédjában, nem bíznak a rendőrökben, a hadseregben, a jogrendszerben. Ezt megoldani sem tartozik az én mesterségemhez. Mindenesetre az emberek jóléte kell a békéhez és kiegyensúlyozott társadalomhoz, ezen a területen tudok hozzájárulni rendeződéshez.
Ön a tehetséges fiatalokkal is foglalkozott. Ám a fiatalok jelentős része a mamahotel-generációhoz tartozik: a szüleiknél laknak, a családalapítás és munkavállalás ideje kitolódott számukra. Hogy látja a helyzetüket?
Ez Amerikában is nagy probléma. Viszont ott megvannak a lehetőségek arra, hogy fejlesszenek egy gyereket, ha jó valamiben. Különböző területeken vagyunk tehetségesek, különböző erősségeink vannak. Az ember akkor a legboldogabb, ha felszínre tudja hozni azt, ami benne rejlik – lehet ez művészet, sport, számtan, akármi. Ha korán kiderülne, hogy egy gyerek miben tehetséges és kezdettől fejlesztenék, sokkal több boldogabb gyerek nőne föl, és ettől maga a közösség, az ország is sokkal erősebb lenne.
Mint Firenzében is történt: folyton Pisával vagy Arezzóval háborúztak, különben egy álmos, érdektelen kisváros volt. Néhány kereskedő kitalálta, hogy ha megvásárolják az angol gyapjút, feldolgozzák és eladják, nagy haszonra tehetnek szert. Fél évszázadon belül Firenze küldött finom gyapjút mindenhová. Aztán arannyal is elkezdtek foglalkozni. A 15. században a püspökök, apátok, kereskedők összeültek és megbeszélték, hogy a befolyt pénzt arra fordítják, hogy Firenzét a világ legszebb városává, új Athénné teszik. A legjobb aranyműveseket, festőművészeket, építészeket hívták meg. Kétszáz év alatt meg is valósították. Ez sem arról szólt, hogy új tehetséget kell teremteni – mivel a tehetség adott volt –, hanem új lehetőségeket arra, hogy a tehetséget ápolják.
Hogy ültethető át ez a példa a mai Magyarországra?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Balog Zoltán, Csányi Sándor és Matolcsy György mind arról beszélnek, hogy a talentumot fejleszteni kell. Ez nem ugyanaz, mint hatszáz évvel ezelőtt Firenzében, de nem mondanak mást. Ezek az egyének és intézmények összeülnek és végiggondolják: hogyan tudják azok, akik már ki tudták használni a saját tehetségüket és lehetőségük van a támogatásra, a legjobban kibontakoztatni a fiatalok tehetségét és célokat adni a gyerekeknek? Egy fiatalnak például remek tanulási lehetőség egy stúdió vagy labor.
Önnek is van eszköze erre…
Amit én próbálok hozzáadni, az a játék, amit Vécsey Zsadány működtet. Ez egy online interaktív szimulációs játék a flow-ról, aminek a célja, hogy menedzserek, kezdő és középszintű üzletemberek és vállalkozók tanuljanak. Ahogy játszik az ember, folyamatosan kaphat visszajelzést, hogy mik az erősségei, hol döntött jól, hol nem, és felajánl olvasnivalókat, el lehet menni a könyvtárba és olvasni. Néhány évvel ezelőtt elvittük Amerikában egy versenyre, és a komoly játékok közül ez nyerte meg az aranyérmet. Ez egy online játék, Amerikában és Tokióban is van szerver, amiről működtetik. Cégeknek árulják, akik tulajdonképpen jelszavakat vesznek a játékhoz. Használják Németországban (a Lufthansa 1200 jelszót vett), Oroszországban (a moszkvai Sberbank), Dél-Afrikában. Már Magyarországon is érdeklődnek iránta, talán a Mercedes-gyárak, és Csányi is fontolgatja, hogy használja majd a bankjában. Meglátjuk, mi lesz. Zsadányék rengeteg pénzt belefektettek ebbe a játékba. Tizenkét amerikai színész játszotta a karaktereket, ami nagyon sokáig tartott, mert 125 választási helyzet van benne.
Mennyi ideig tart végigjátszani? Mi a játék menete?
Úgy indul, hogy felvettek vezetőnek egy kaliforniai családi borászatba – az első kaliforniai borászatot egyébként a magyar Haraszthy Ágoston alapította. Megjelenik egy idősebb bácsi, bemutatkozik, hogy ő a borászat tulajdonosa, örvend, hogy te leszel az új vezető, mert sok a konfliktus a nyolc részlegvezetővel. Mást részesít például előnyben a marketinges, mint a borász: egyiknek a profit a fontos, a másiknak a minőség, viták vannak és nem működik a borászat a belső konfliktusok miatt.
Mit csináljunk most? Az első döntési helyzet, hogy körbemehetünk vele vagy egyedül is bemutatkozhatunk a részlegvezetőknek. Ha azt mondod, hogy vele mész, nem látod, de pontot szerzel a tulajdonosnál, viszont veszítesz a dolgozóknál, mert azt gondolják, hogy a tulajdonossal barátkozol. Nyersz egy kicsit itt, veszítesz ott. Aztán egy új film kezdődik. Mintegy 125 ilyen elágazás van. Az ember hetekig játszhatná, míg minden vonalat végigjátszana. Addig csinálod, amíg akarod, aztán kapsz egy visszajelzést, hogy mennyire segítetted előre a borászatot és mennyire élvezik a vezetőcsapatban a munkájukat, mert úgy választottál, hogy flow-t élhettek át a munkájuk során.
Az egyetemisták is szeretnek vele játszani. Az ismerőseim, akik business schoolban tanítanak egyetemistákat, megvárják a szemeszter végét a játékkal, ugyanis amikor a szemeszter elején kezdték a játékot, elment vele az egész félév. A diákok nem akarták abbahagyni. Kérdezgették, hogy miért ekkor vagy akkor kaptam jó visszajelzést, és nem amikor valami mást csináltam? Sokat lehet tanulni belőle, hogyan lehet másokkal együtt elérni egy célt. De ez a játék inkább az üzletembereket célozza. A már említett támogatók, látva a játékot, megkérdezték, miért nem csinálnak egyet a gyerekeknek is. Így játékos környezetben kaphatnának visszajelzést arról, mit csinálnak jól és mit nem, és nem vizsgaszituációban. Ez érdekes gondolat, remélem, meg tudjuk csinálni: kis lépés, de lépés.
Ez lesz a következő projekt?
Attól függ. Zsadány kezében hagyom ezt, ő ismeri az itteni szükségleteket és lehetőségeket. Ha ő azt mondja: úgy látszik, hogy meg lehet csinálni ezekkel a kondíciókkal, akkor megcsináljuk. Nem a pénztől függ, hanem attól, hogy használni fogják-e vagy sem.