A kegyelemben részesülők között többen vannak, akiket kábítószerrel való visszaélés miatt ítéltek el, valamint van egy bevándorlókat képviselő aktivista is.
Amikor már azt hittük, hogy elolvastuk 2024 legjobb képregényeit, akkor akadt a kezünkbe a Vörös hős, ami könnyedén maga mögé utasítja a legtöbb tavalyi kötetet.
Faludy György Óda a magyar nyelvhez című versével ünnepli a magyar kultúra napját a Kertész Imre Intézet Kovács Ákos Kossuth-díjas énekes-dalszerző előadásában.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 21 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ottapont
2015. november 25. 15:48
A Hagyaték sorozatban
https://www.youtube.com/user/hagyatekweb/videos
a hazásságról szóló részben mesél Böjte Csaba egy szívszorító szerelmi történetről egy Gulágra hurcolt nővel kapcsolatban
https://www.youtube.com/watch?v=ygaMELy8cXE
(2:52-nél)
Talán még megérjük, hogy ilyen és ehhez hasonló történetékről is készülnek magyar filmek.
Tegnap néztem végig, majd utána egy beszélgetést Sára Sándorral, amelyben megemlítette, hogy a mintegy háromszázezer elhurcolt magyarból (egészen pontosan adatok erről a mai napig nincsenek, talán majd egyszer kiderülnek a KGB titkos dokumentumaiból) körülbelül háromezer tért vissza élve és közülük mintegy harminc! nő. Mikor erről hallott elhatározta, hogy felkeresi őket, hogy legalább az emlékük megmaradjon és az eljövendő generációk emlékezetéből ne hulljanak ki teljesen.
Tisztelet és köszönet Sára Sándornak ezért a filmért (is).
Ha így… ha úgy… Nem volt bennünk elég szabadságszeretet. S még kevésbé volt meg a helyzet valódi ismerete. Tizenhétben egy feltartóztathatatlan kisülésben mindent kiadtunk magunkból, azután siettünk alávetni magunkat s SZÍVESEN vetettük alá magunkat. (Arthur Ransom leír egy munkásgyűlést Jaroszlavlban 1921-ben. Kijöttek Moszkvából a Centrálkomitétól a munkásokhoz, hogy megbeszéljék a szakszervezetek körüli vita lényegét. Az ellenzék képviselője, Ju. Larin megmagyarázta a munkásoknak, hogy a szakszervezet dolga őket védelmezni az adminisztrációval szemben, hogy nekik kivívott jogaik vannak, amelyeket senkinek sem szabad megnyirbálni. A munkások teljes közönnyel viszonyultak az ügyhöz, egyszerűen nem értették, mi ellen kell még védeni őket s mire kellenek még nekik jogok. Amikor pedig fellépett a központi irányzat képviselője, és szidta a munkásokat lazaságukért, lustaságukért, valamint áldozatokat követelt: ingyen túlórázást, élelemkorlátozást s katonai fegyelmet az üzemvezetőséggel szemben, ujjongásban és tapsban tört ki a gyűlés.)
Mi egyszerűen RÁSZOLGÁLTUNK mindenre, ami következett.
(Alekszandr Szolzsenyicin)