Egy gondot említenek háttérben. Hogy számos kifejezetten szakmai-művészeti kérdésben is - például tanári kinevezések, szakmai díjak - magának tartaná fent a döntés jogát.
Ez nem akarom-nem akarom kérdése. A törvény mondja ki, hogy a kutatás és az oktatás területe a rektor alá tartozik. Ha akarnám, sem tudnám tehát magam alá gyűrni ezeket a területeket. Rektor asszony ehhez képest még múlt hét szerdán is azt mondta, hogy el akartam tőle venni az oktatásigazgatást. Ebből számomra az derül ki, hogy még csak el sem olvasták az általam benyújtott szmsz-t. Tehát: az oktatásigazgatás egészét is át tervezem adni a rektornak, nem akarok foglalkozni vele. A rektorasszony aztán kifogásolta, hogy nem írtam bele az szmsz-be: több rektorhelyettest szeretne. Az első változatban ez valóban így volt, hiszen eddig volt a rektor és volt egy oktatási rektorhelyettes. Minthogy most a kancellárhoz került minden nem oktatási feladat, nem gondoltam, hogy van értelme több helyettesnek, de aztán erre is azt mondtam, legyen. Annyi rektorhelyettes lesz, amennyit csak akarnak.
Azért nem vitte végül a szenátus elé az szmsz-t, mert tudta, hogy úgysem szavazzák meg?