„Kilényivel beszélgettem még '88-ban, amikor elküldte a tanítványait Nyugat-Európába, hogy szerezzenek be alkotmányokat. Hogy azokból majd összeraknak valamit. Így lett, aztán a Svábhegyről küldte le a »kőtáblákat«.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy 1989. szeptember 15-én délelőtt 9 és 12 között négy úriember kiverte az AB-törvény szövegét, ami talán hosszabb, megfontoltabb munkát igényelt volna. Tőkés beszélt a koordinációs bizottság szerepéről, amely 1957-ben született, 1989-ig működött a Központi Bizottság alatt – mindenféle jogi, alkotmányos státus nélkül. „Mérgezett forrás volt, amire Sólyom László és kollégái a jogfolytonosságot építették. Bocsánat, erről miért nem szól senki? Abból indultak ki, hogy a kádári törvények jogfolytonosak, alkotmányosak.”
Az 1990-es Alkotmánybíróság Tőkés általi ostorozása még itt sem ért véget. „Az AB tagjai közül hány volt gyakorló bíró? Professzorok ítélkeztek. A Jóisten mentsen meg a professzorok ítélkezésétől! Sólyom arisztokratikus testületként próbálta meghatározni ezt a társaságot, amely magasabb szellemi képességekkel rendelkezik, mint a népszuverenitás letéteményesei a parlamentben. Ilyen nincs.”
A Tőkés által csak importált hitnek nevezett német modell teóriája, amelyet „kőkeményen ráoktrojálták a mit sem sejtő magyar közéletre”, nem ismeretlen itthon sem, azonban kár lenne a professzort egyszerűen elintézni annyival, hogy '56-os jobbos, természetes Orbán-barát republikánus. Tőkésék 1956-ban, amint elmondta, szocdemek voltak, reformot és munkás-önigazgatást akartak csupán, még csak nem is polgári demokráciát; az Egyesült Államokban pedig, ahol Tőkés 1957 óta él, a demokratákhoz tartozik - 1972-től húsz éven át pedig a State Department akadémiáján volt vendégtanár (1991-ben a magyar külügyi vezetésnek is adott tanácsokat).