Nem látom, hogyan lehetne lopni ebben a konstrukcióban, de egyes képviselőknek láthatóan élénkebb a fantáziájuk ebben a témakörben. Nézzük inkább a tényeket. A teljes projekt költségkerete 12,5 milliárd euró. Ennél alacsonyabb összeg van a fővállalkozói szerződésben. A költségkerettel számolva a paksi fajlagos beruházási költség pontosan az Európában és Észak-Amerikában megszokott atomerőmű építési keretek közé esik, sőt, a finn projektnél még olcsóbb is. Ha drágább lenne, még csak érteném ezeket a felvetéseket, így azonban be kell látnom: szegényesebb a fantáziám, mint egyes politikusoké.
Arról van valami a szerződésben, hogy a 40 százalékos magyar alvállalkozói arány hogyan valósul meg? Ki választja majd ki a cégeket?
A projekt megvalósításának felelőssége az orosz oldalon van, tehát a magyar vállalkozókat is az orosz félnek kell bevonnia. Ebbe a magyar államnak nincs közvetlen beleszólása. Mi vevők vagyunk ebben az üzletben, s teljes egészében az oroszok felelnek a magyar, orosz, más nemzetiségű alvállalkozók bevonásáért és a munkájuk minőségéért.
Ezek szerint – ha számonkérhetetlen ez a cél – politikai lufi volt a 40 százalék?
Nem. Az államközi szerződésbe is bekerült, hogy a felek mindent megtesznek azért, hogy ez megvalósuljon. A politikai találkozókon, egyeztetéseken ez is téma lesz, s az orosz fél beszámol majd. A magyar fél pedig azzal járul hozzá a cél megvalósulásához, hogy képzési programokat indít a potenciális hazai vállalkozásoknak. A fővállalkozói szerződés egyébként még azt is előírja, hogy az alvállalkozók kiválasztásánál az EU-s beszerzési szabályok az irányadóak.