Tizenöt helyett harminc évre titkosította az Országgyűlés a paksi atomerőmű-beruházás szerződéseit kedden. Megkerestük Aszódi Attilát, a paksi bővítés beruházásáért felelős kormánybiztost, hogy elmagyarázza a titkosítás meghosszabbításának indokait. Aszódi szerint hibáztak az oroszok azzal, hogy túl hamar nyilvánosságra hozták a szerződést; ugyanakkor nem látja, hogyan lehetne lopni ebben a konstrukcióban és azt mondja, nincs olyan atomerőmű-építési szerződés a világon, ami nyilvános lenne. Interjúnk.
Láthatólag nem csak nekünk, de a fideszes képviselőknek is szükségük van a segítségére a paksi titkosítás ügyében.
Én is láttam a tegnapi indexes interjúsorozatot. Érdekes volt. Igyekszem segíteni.
Tehát: miért nem mindegy, hogy 15 vagy 30 évre titkosak Paks 2 szerződései?
Mérnökként kell most válaszolnom olyasmire, ami a jogászok asztala, de azért megkísérlem. Úgy látom, két törvény versenyez itt egymással. Egyrészt az információszabadságról szóló jogszabály, amely azt próbálja elérni, hogy minél több információ megismerhető legyen; másrészt a minősített adatok védelméről szóló törvény, amely tartalmazza, hogy az államnak és magántársaságoknak is vannak olyan adatai, amelyeket védeni kell. A 30 év ez utóbbiból következik.
Jó, de ha ez ilyen egyértelmű, akkor eddig miért 15 évről volt szó?
A háttérben zajlott az egyeztetés arról, hogyan kell kiépíteni ezt a védelmi rendszert. Azt egyébként az infotörvény is kimondja, hogy ha nemzetbiztonsági vagy üzleti okok megkövetelik, titkosítható az információ.
Elfogadjuk, hogy van ilyen, de hogy a szerződések minden egyes szava nemzetbiztonsági kockázat, azt azért nehéz elképzelni. Miért nem arányosan titkosítanak?
Megvizsgáltuk a nemzetközi gyakorlatot és azt láttuk, sehol a világon nem nyilvánosak az atomerőművek építésével kapcsolatos fővállalkozói szerződések. Egyetlenegy sincs, amely hozzáférhető lenne. A kormánynak az a törekvése, hogy a lehető legtöbb információt nyilvánosságra hozza, de akkor, amikor az lehetséges.
Némileg aláássa a bizalmat, hogy már a hitelszerződést is egy orosz honlapról kellett kitúrni, a magyar kormány meg titkolózott.
Lépésenként próbáltak haladni a döntéshozók. Akkor az a szerződés még előkészítő anyag volt, s jellege miatt nem volt nyilvános: az előkészítő anyagok az infotörvény szerint sem minősülnek egyébként nyilvános adatnak.
Az oroszok hibáztak tehát?
Olyan értelemben igen, hogy túl hamar hozták nyilvánosságra a szerződést, ettől függetlenül a magyar félnek sem volt célja a titkolózás: a Parlament nyilvános ülésen megtárgyalta és elfogadta a hitelszerződést.
A mostani titkosítást az oroszok kérték?
Benne van a 2014. január 14-én aláírt államközi szerződésben, hogy a felek megvédik egymás bizalmas adatait. Erre szükség is van, hiszen egy sor szereplő próbálja megakadályozni a projektet. Ha elérnék a céljukat, az viszont nagyon nem lenne jó az országnak.
Az országnak vagy a Fidesznek? Illés Zoltán szerint Paks 2 azért van, hogy a fideszes főnökök jól megszedjék magukat, az LMP-s Szél Bernadett pedig be is árazta: szerinte 500 milliárdot lehet lopni a projektből.
Nem látom, hogyan lehetne lopni ebben a konstrukcióban, de egyes képviselőknek láthatóan élénkebb a fantáziájuk ebben a témakörben. Nézzük inkább a tényeket. A teljes projekt költségkerete 12,5 milliárd euró. Ennél alacsonyabb összeg van a fővállalkozói szerződésben. A költségkerettel számolva a paksi fajlagos beruházási költség pontosan az Európában és Észak-Amerikában megszokott atomerőmű építési keretek közé esik, sőt, a finn projektnél még olcsóbb is. Ha drágább lenne, még csak érteném ezeket a felvetéseket, így azonban be kell látnom: szegényesebb a fantáziám, mint egyes politikusoké.
Arról van valami a szerződésben, hogy a 40 százalékos magyar alvállalkozói arány hogyan valósul meg? Ki választja majd ki a cégeket?
A projekt megvalósításának felelőssége az orosz oldalon van, tehát a magyar vállalkozókat is az orosz félnek kell bevonnia. Ebbe a magyar államnak nincs közvetlen beleszólása. Mi vevők vagyunk ebben az üzletben, s teljes egészében az oroszok felelnek a magyar, orosz, más nemzetiségű alvállalkozók bevonásáért és a munkájuk minőségéért.
Ezek szerint – ha számonkérhetetlen ez a cél – politikai lufi volt a 40 százalék?
Nem. Az államközi szerződésbe is bekerült, hogy a felek mindent megtesznek azért, hogy ez megvalósuljon. A politikai találkozókon, egyeztetéseken ez is téma lesz, s az orosz fél beszámol majd. A magyar fél pedig azzal járul hozzá a cél megvalósulásához, hogy képzési programokat indít a potenciális hazai vállalkozásoknak. A fővállalkozói szerződés egyébként még azt is előírja, hogy az alvállalkozók kiválasztásánál az EU-s beszerzési szabályok az irányadóak.
Remek. Milyen céget alapítsunk tehát, hogy beszállhassunk a buliba?
Ha szert tesznek nukleáris kompetenciára a következő években, akkor lehet, hogy valamely társaság tagjaként részt tudnak venni Paks 2 építésében. Ahhoz azonban nukleáris referenciával és megfelelő minőségügyi rendszerrel is rendelkezniük kell.
Önnek az éppen pont van. Megalapította már a társaságot, amely majd bedolgozik az erőmű építésébe?
Nem. Nem is fogom. Én a vevőt, az államot képviselem ebben az üzletben. Fel sem vetődhet, hogy magamnak kaparjak ki belőle gesztenyét. Semmilyen svindliben nem veszek részt.
A külügyi szóvivő azzal viccelődött, hogy az unió a huszadik szankciós csomagban megtiltja a vándormadaraknak, hogy átrepüljenek Oroszország felett.
Deák Dániel szerint a Békemenet világosan megmutatta, hogy a többség a patrióta oldalon van.
„Köszönjük!” – írta a miniszterelnök.
A döntés az ukrajnai háború miatt született, és komoly hatással lehet a globális energiapiacra.
Az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajvállalata ellen, hogy nyomást gyakoroljon Moszkvára az ukrajnai békeegyezmény megkötése érdekében.
A forradalomról mindenkinek eszébe jut a kétszázezres emigráció, de arról ritkábban beszélünk, hogy a tömeges száműzés és belső emigráció még a hetvenes évek végén is éreztette a hatását. Nizalowski Attila írása.
A kormányfő emlékeztetett: „A forradalmat fiatalok szokták kirobbantani. Ez így volt '56-ban, és még korábban is.”
