Lipcse 1989-ére emlékezett Áder

Áder János a keletnémet békés forradalom fordulópontjaként számon tartott 1989. október 9-ei lipcsei tömegtüntetés 25. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést záró Fényünnepen mondott köszöntőjében felidézte Helmut Kohl volt német kancellár híres mondatát, miszerint a magyarok ütötték ki az első téglát a berlini falból.

Ez a mondat „úgy folytatható, hogy a lipcseiek nélkül, október 9. nélkül egészen biztosan nem omlott volna le a berlini fal” — mondta a köztársasági elnök az esti ünnepségen, amelyen több tízezer égő mécsessel rakták ki a Leipzig 89 feliratot a szászországi nagyváros főterén. Az eseményen köszöntőt mondott a német államfő és a négy visegrádi ország elnöke. Áder János csupán két mondatot intézett az ünneplő lipcseiekhez, majd felkérte az 1989 nyarán a magyarországi keletnémet menekültek ellátását irányító Kozma Imrét, hogy helyette ő adja át Magyarország üdvözletét.

A Magyar-Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke a csaknem ötvenezer keletnémet menekült befogadására emlékezve úgy fogalmazott, hogy amikor a budapesti utcák és parkok megteltek menekültekkel, akkor „megmutatkozott a Biblia igazsága: idegen voltam, és befogadtatok”. Az idegeneket befogadó magyarok vállalták a kockázatot és szélesre tárták nemcsak a kapujukat, hanem a szívüket is, mondta Kozma Imre.

A befogadásnak"nincs alternatívája és nem lehet feltételekhez kötni, és aki hisz abban, hogy minden ember egyenlő, annak számára természetes mások befogadása, mondta az MMSZ elnöke az ünnepségen, amelynek díszvendégei között volt Henry Kissinger és James Baker volt amerikai külügyminiszter. és Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter is. A Fényünnep előtt az elsősorban az egyházakra támaszkodó egykori ellenéki mozgalom központjában, a Miklós-templomban tartottak megemlékezést, amely a 25 évvel ezelőtti tömegtüntetés kiindulópontja volt.

Az evangélikus templomban a demokratikus ellenzék 1982-től szervezett hétfőnként úgynevezett békeimát, amely az egyház viszonylagos függetlensége révén félig-meddig nyilvános fórumként szolgált a kommunista állampárti rendszert feszítő politikai, társadalmi, gazdasági gondok megbeszélésére. A 25. évfordulón tartott békeima is hasonló jellegű volt, ünnepi szónoknak James Bakert kérték fel, aki a sorsfordító időkben, 1989 és 1992 között irányította a washingtoni diplomáciát.

Baker a békés forradalom, a lipcseiek bátorsága és az amerikai-német barátság méltatása mellett az ukrán válságról beszélt. Hangsúlyozta, hogy rövidtávon további szankciókra lehet szükség Oroszország ellen, és meg kell erősíteni a NATO kelet-európai határain fekvő tagállamainak közös védelmét. Ugyanakkor hosszabb távon meg kell találni az utat, amelyen visszavezethetjük Oroszországot az európai államok családjába, amely elkötelezett a demokrácia, a szabad piac és az Ukrajna szuverenitását garantáló Budapesti memorandum iránt, tette hozzá a volt amerikai külügyminiszter. Amennyiben Oroszország visszatér ebbe a családba, foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy miként lehet Oroszország egy megreformált NATO tagja.

Nehéz feladat lenne Oroszországot felvenni a NATO-ba, de az előnyök jóval meghaladnák a hátrányokat, mondta James Baker. A 25 évvel ezelőtti lipcsei demonstrációra az NDK belbiztonsági szervei nagy erőkkel készültek, de a vártnál jóval nagyobb, több mint 100 ezer fős tüntető tömeg hatására a vezetés visszavonulót fújt, nem vetette be az erőszakszervezeteket. Ezután a hétfői demonstrációkon még nagyobb, többszázezres tömeg jelent meg, és egy hónap múlva, november 9-én ledöntötték a berlini falat.

Az évforduló megünneplése évtizedes hagyomány Lipcsében. A békeimával és a Beszéd a demokráciáról című ünnepi szónoklattal kezdődik, amelyre évente más jeles személyiséget kérnek fel. Idén Joachim Gauck német államfő volt az ünnepi szónok, aki beszédében egyebek mellett kiemelte, hogy 1989-ben az elnyomó rendszerek alattvalóiból polgárok lettek, akik kivívták a szabadságukat.

A magyarországi vasfüggöny lebontásával kezdődött folyamat az egész közép-európai térségben hasonlóan alakult - tette hozzá, rámutatva, hogy ugyan országonként más név gyökeresedett meg - hol békés, hol csendes, hol bársonyos forradalomnak nevezik az 1989-es fordulatot -, de a tapasztalatok mégis közösek. Közös tapasztalat az elnyomás, a félelem, a kiszolgáltatottság, de az is, hogy a civil kurázsival szembesülő hatalom a diktátumok után tárgyalásra kényszerül, és közös tapasztalat az is, hogy a felszabadulás élménye még a szabadságnál is nagyobb boldogságot okoz.

A visegrádi országok elnökei és a német államfő közös közép-európai körúttal emlékezik meg a rendszerváltás 25. évfordulójáról, a lipcsei ünnepség ennek a körútnak a harmadik állomása volt. A látogatásokkal arra kívánnak rámutatni, hogy az 1989-es forradalmak a szabadság kivívásának közös közép- és kelet-európai történetéhez tartoznak, amely az 50-es évek elején kezdődött a totalitárius elnyomással szembeni ellenállással, és a tetőpontját 1989-90-ben érte el, amikor sok polgár bátorságának köszönhetően megdőltek a kommunista diktatúrák.