A felperesi oldal a perben alkalmazandó devizahiteles törvény – szerinte „statáriális” – szabályai kapcsán elmondta, hogy 500 oldalas keresetükre már másnap megérkezett az alperesi válasz, ami a bank ügyvédje szerint arra utal, hogy az alperes nem tartalmilag, érdemben, hanem általánosságban, esetleg a hasonló perekben gyakorlatilag egyformán reagál. Egy újabb, 200 oldalas alperesi iratot pedig nem sokkal a tárgyalás előtt kaptak meg, így lehetetlen arra érdemben reagálni. A bíróság még a tárgyalás közben is kapott újabb terjedelmes iratot a bank jogászaitól.
Az alperes magyar állam jogi képviselője a kereset elutasítását, illetve az Ab-hez és az Európai Unió Bíróságához való fordulás mellőzését indítványozta. A magyar állam jogi képviselője a felperessel szemben azt hangsúlyozta: a közelmúltban elfogadott devizahiteles törvény megfelel az Alaptörvény rendelkezéseinek, és mivel nem változtat a felek jogi helyzetén, ezért nem merül fel a visszamenőleges jogalkotás sérelme sem. Hozzátette, hogy álláspontja szerint megfelelő volt a felkészülési idő, a törvény nem sérti a bírói függetlenséget és a jogbiztonságot sem. A magyar állam jogi képviselője megjegyezte azt is, hogy még mindig félmillió ilyen szerződés létezik.
A tárgyalás utolsó szakaszában a bírói tanács egyik tagja több konkrét kérdést is feltett a bank jogi képviselőjének a Kúria jogegységi döntésében meghatározott, és onnan a törvénybe átemelt feltételekkel kapcsolatban, amelyek teljesülése esetén lehet tisztességes az egyoldalú szerződésmódosítás, így például, hogy a kezelési költség hogyan viszonyult a pénzpiaci kamatok változásához.