A rezsiharc bűze

„De az ember alkalmazkodik a körülményekhez, az önkormányzati újság egyik hátsó lapján rábukkantam a vonatkozó hírre. Az ebben közölteknek megfelelően, jó állampolgárként jártam el, és hétfőn kitettem a szemetet. Hiába. Egy nálam türelmetlenebb utcatársam felhívta az új szolgáltatót, hogy mi lesz már. Ott nagyon meglepődtek, mert a térképen szereplő utcánk létezéséről nem volt tudomásuk, de megígérték, hogy másnap elviszik a szemetet. Azóta reggelenként bizakodva kiteszem a kukát, este pedig szomorúan visszahúzom. (…)

Azt már fel sem veszem, hogy a településünkön a szelektív hulladékgyűjtés hónapokkal ezelőtt megszűnt, a nyilván pályázati pénzből felépült hulladéksziget bezárt. Így a szelektív hulladékgyűjtésre végre-valahára rábírt lakosok dobálhatják újra a kukájukba a papírt, üveget és műanyagot. Ebből nemcsak az következik, hogy több szemetet kell elszállítania a katasztrófavédelem által kijelölt szállítónak, hanem az is, hogy mindez valójában drágább lesz, hiszen nagyobb kukát kell rendelni a több szemétnek. Hacsak nem azt csinálják a lakók, amit én: beviszem a szelektív hulladékot az agglomerációból Tarlósnak, megkeresve a fogyatkozó budapesti hulladékszigetek valamelyikét.”